Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-116
366 116. országos illés májas 5. 1879. bői is oly meggyőződést szerezni, hogy még ő nincs tulajdonképen tisztában azzal, hogy mi indíthatta arra azon főpapságot és küldöttségeket, hogy azon annyira neheztelt lépést tegyék ? Kötelességemnek tartom erre nézve nyilatkozni, mert magam is egyike voltam azoknak, a kinek felelőssége súlya érzetében bátorsága volt elvállalni egyik eonsistorium mandátumát, hogy azon deputatióban részt vegyen. (Egy hang a szélső baloldalon: Elég hiba!) Az indok fellelhető a fentebbiekben, s körülményesen előadva van a kérvényben; az eljárást illetőleg pedig én azt hiszem, t. ház, hogy mindenkinek joga van kérvényezni a koronás királyhoz, az országgyűléshez és bármely hatósághoz; ez a legszebb jog,a melylyel birunk, s a ki vele él, nem vádolható sem hazaiiatlansággal, sem az alkotmányos jogok megsértésével. De hát azok, kik veszélyt láttak e törvényjavaslatban, az akkori stádiumban hova mentek volna máshova ellene kérvényezni, mint oda, hol akkor a törvényjavaslat volt — mint ő Felségéhez? Az országgyűléshez csak nem folyamodhattak, mielőtt az ügy oda került, a kormányhoz pedig nem, mert már ő felterjesztette volt. És ki oka annak, hogy köztudomásra nem jutott a törvényjavaslat addig, mig oda nem jutott? Maga a kormány, mely e törvényjavaslatot az eddigi szokástól eltérőleg ily módon terjesztette fel. Látjuk ma is, hogy minden fontosabb javaslatnál enquétet hiv össze, kihallgatja az illetékes véleményeket és közzé teszi; az országnak akarja tudni véleményét a kormány és a közvéleményről, mire az ügy a házba kerül, körülbelől tájékozva van. A minister ur előde, kiről pedig senki sem fogja mondani, hogy nem volt legalább is olyan paedagogus és államférfi, mint a jelen minister ur, ezen utat követte az 1868-ki közoktatási törvényjavaslat előkészítése körül és kétségkívül e törvénynél is ez utat követte volna. Egyébiránt, hogy miért mentünk oda, — benne foglaltatik a küldöttségnek és a püspöki karnak felterjesztésében. Szabadjon elolvasnom a felterjesztés illető pontját, mely ekkép szól: „Mielőtt az 1868-ik évi népiskolai törvénynek javaslata elkészíttetett volna, boldog emlékű akkori közoktatási miniszterünk a tárgy kellő megbeszélése és megfontolása végett szakértő bizottságot hívott össze, és abba a külön felekezetek részéről is szakértőket hívott meg egyházhatóságaik utján. Mélyen sajnáljuk, hogy az akkor követett eljárástól eltérőleg, ezúttal egyházhatóságainknak nem adatott meg az alkalom, hogy egy ily nagy horderejű és különféle szempontokból behatóan fontolóra veendő törvényjavaslat iránt véleményét eleve kimondhassa, mi ha megtörténik, hihetőleg alig jutott volna egyházunk azon mindenesetre kényelmetlen helyzetbe, hogy ezen, szerintünk czélszerűtlen törvényjavaslatbólszármazó aggodalmaival egyenesen Felséged legmagasabb trónjához kénytelenittessék járulni." A mint a hallottakból meggyőződni méltóztatnak, elismeri maga a küldöttség is, hogy nem rendes dolog ez ; igen, de nem ő volt oka annak, hogy addig nem tudott róla, sőt nem volt oka annak sem, hogy akkor tudott róla, mert a törvényjavaslatot, az eddigi szokás ellenére, a kormány akkor, midőn felterjesztette, sietett is saját tagjai utján köztudomásra juttatni. Mi okból? azt az egész ország tudja. Egyébiránt a mi a bazafiatlanságot és a magyar nyelv elleni fellépés vádját illeti, az fog legigazságosabb Ítéletet hozni, a ki előbb elolvassa, hogy mit tartalmaz a kérvény. [Olvassa) : „Nincs észrevételünk az ellen, hogy az állampolgároknak a lehetőségig alkalmas mód nyujtassék a magyar nyelvnek mint államnyelvnek, megtanulására, habár ennek altalános szükségét a fennálló nemzetiségi törvény, illetőleg a nemzetiségeknek biztosított nyelvhasználati jog és általában hazánk etlmographiai viszonyai legkevésbé sem igazolják; ámde a magyar nyelv megtanulása czéljából a törvényjavaslat oly intézkedéseket tesz, melyekre nézve — bár nagy tisztelettel viseltetünk Felséged kormányának különben bölcs belátása iránt — kénytelenek vagyunk azon meggyőződésünket kifejezni: hogy amaz intézkedések a kitűzött czélnak megfelelni egyátalában nem képesek." Hol találhat az elfogulatlan ember itt gryülöletet a magyar nyelv és magyar állameszme ellen ? r En ezen legalázatosabb felterjesztésnek tulajdonítom, hogy a törvényjavaslatból azon §. mely leginkább meg volt támadva, kihagyatott. Leginkább meg volt támadva az eredeti törvényjavaslatnak azon pontja, mely azt rendelte, hogy 6 év múlva az egész országban mindenütt behozassék az a magyar nyelv a népiskolákban s hogy azon tanítók, kik akkor nem lesznek képesek a magyar nyelvet előadni, elbocsáttassanak. És ha egyéb satisfactiónk nincs is, s ha egyéb sikert nem mutathatunk is a baj enyhítése körül, az legalább megvan, hogy ez a §. kimaradt. A kérvénynek egy betűje sem árul el hazafiatlanságot, egy betűje sem terjeszt gyűlöletet a magyar nyelv, a magyar nemzetiség, vagy a magyar állam ellen. Egy betűje sincs, mely sértő lehetne a magyar államra nézve. S azért igen nagy igazságtalanságot követnek el azok, a kik a püspöki kart és a küldöttséget e lépés miatt hazafiatlansággal vádolják. Az ügy ma már más stádiumban van. A
