Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-95
Síi 85. országos ülés márezins 24. 1879. megtámadni a kormány részéről, vagy bárhonnan senki sem akarja, akkor a tiltakozás, engedelmet kérek, mégis nem egyéb, mint egy kicsit a levegőbe puffogatás. (Igaz! a jobboldalon^) Már pedig szeretném tudni, hogy miben, hogy és ki által vonatik kétségbe a magyar parlamentnek bármely irányban törvényes joga? A t. képviselő ur felhozza, hogy hajdan Ausztriában is, III. Napóleon is a népszavazatra hivatkoztak; felhozza, hogy most, midőn magyar ember áll a kormány élén, nem hivatkoznak a népek szavazatára a hovátartozandóság iránt; s ellentétbe akarja ezzel helyezni Andrássy Gyula grófnak egy nyilatkozatát a históriai jog fontosságáról. Ha, t. ház, egymás mellé állítom e három dolgot, nagyon meg tudom magyarázni, hogy a hovátartozandóság felett nem akart provocálni az osztrák-magyar külügyi politika akkor, midőn magyar ember áll az élén, a népszavazati jogra. Miért? Mert meg vagyok róla győződve, hogy annak, ki a külügyi politikát vezeti, ép úgy, mint nekem, meggyőződése ma is az, hogy mi nem a népek suífrage universelle je alapján, de a történelmi jog alapján kell, hogy álljunk, ha azt akarjuk, hogy a monarchia és mindenek felett Magyarország fennálljon. (Elénk helyeslés jobbjelöl.) Igen természetes tehát, hogy azon államférfi, a ki nem volt magyar, a kinek nem kellett gondolni Magyarországra, az elfogadhatott minden eszközt, a mely épen plausibilis, népszerű és tetszetős volt; de azon magyar államférfinak, a ki a történelmi jogot hangsúlyozta , a kinek a történelmi joghoz való ragaszkodást szivén kell viselnie, erre provocálni nem lehet. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Tudom, hogy erre azt fogja mondani a t, képviselő ur, hogy az nem respectálása ám a történelmi jognak, — mert igazság szerint — ezzel szemben hozta ő fel, hogy Bosznia és Herczegovina oecupáltátott, mint monda, a török szultán ellenére. Legelsőben is a történelmi igazság szempontjából csak mellesleg egyet jegyzek meg. (Hailjuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondotta, hogy Törökország több század óta hü szövetségesünk. Kérem egy kissé forgassa a történelem lapjait. Ezen század folyamában bizonynyal minden okunk volt és van óhajtani, hogy Törökország, a hol csak lehet, maradjon meg ; azonban alig van egy százada annak, hogy az utolsó török ágyú elvitte az utolsó magyar ember fejét. Az a sok százados hü szövetség tehát a történelemben fel nem lelhető, még ha egy szónoklatban hangoztatik is. {Élénk derültség a jobboldalon.) De, t. ház, ha ezzel szemben Zápolyát emlegetik, akkor bizony furcsán fogják fel a hu" szövetségest. Olvassák el történetesen János Zsigmondnak és Török Bálintnak esetét. Azonhan ne bolygassuk ezeket. (Zaj és nyugtalanság balfelöl. Egy hang a szélső balon: Karó ff a 1) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem históriai jog, hanem megsértése a históriai jognak, hogy Boszniába bementünk. En, t. képviselő ur, sohasem mondottam eddig, és megvallom, döntő súlyt nem is helyezek rá, de egyet ne feledjünk: hogy a koronázási eskü mindenkor beigtattatik a magyar törvények közé és ezen koronázási esküben a többek közt Bosznia is ott foglaltatik, a melynek visszafoglalására megesküszik a király. {Egy hang baljelöl: Dalmatia!) Nézetem szerint tehát ezt épen a históriai jog szempontjából támadni meg, egy kissé sikamlós feladat. (Ugy vanl jobbfelöl.) De vájjon, t. képviselő ur, annak, a ki mindezen kérdésekben a népszavazatot akarja respectálni, mit kellett volna tennie? Kérdem a t. képviselő urat, ha megszavaztatjuk Bosznia és Herczegovina népeit és felteszem, azok azt mondják, mi akarunk egy nagy államot alkotni Szerbiával és Montenegróval, valamint az ottani többi szlávokkal: respectálni tartozunk-e e népszavazatot? {Elénk tetszés a jobboldalon. Nyugtalanság balfelöl.) Eötvös Károly : Igen! Tisza Kálmán ministerelnök: Erre, tisztelt ház, csakugyan azt mondhatom, köszönöm, hogy kimondotta e szót, mert csak azt bizonyítja vele, — felteszem öntudatlanul — hogy a népmegszavaztatási ideához való ragaszkodás miatt kész volna Magyarországot a legnagyobb veszélyeknek kitenni. {Ugy van! johbfel'íl. Ellenmondás baljelöl.) Még, t. ház, meg kell jegyeznem azt is az igazság kedvéért, mert az igazság helyreállíttatván, az okoskodásra ráépített tételek az új alkotmányos theoriákról önmaguktól is összeesnek, hogy az osztrák Eeichsrathban az illető min'ster igenis fenntartotta a koronának jogát, fenntartotta a berlini szerződéssel szemben is,. fenn az eddig tett intézkedésekre nézve, de az annesióról, engedelmet kérek, még csak egy szót sem szólt. {Zaj bal/elöl.) Már pedig a t. képviselő ur okoskodásának a végkapcsa, melyhez aztán az alkotmányos theoriát fűzte, az annexio iránti nyilatkozat volt, Ezen nyilatkozat nem történvén meg soha, természetes, hogy az egész következtetés önmagától összeomlik. De, t. ház, ha szükséges, a vita folyamán lesz még alkalmam szólni; azért nem felelvén ez alkalommal mindenre, sietek beszédemet lehetőleg röviden befejezni. (Halljuk!) Elsőben is igyekezni fogok, a befejezésben nem ismételni olyanokat, miket régen elmondtam; vonatkozzanak azok ellenem intézett, már általam annyiszor megczáfolt vádakra, valamint általam sohasem vallott theoriáknak reám tukmáMsára. De
