Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-116

362 116. országos ölés május 5. 1879. koznak, mert azt vele keresztül vitetni sohasem lehet, ezt én mondom, ki jobban vélem ismerni e népet, mint azok, kik sokszor ezt egyes képvisel öválasztási és nem tudom még micsoda alkalmakkor szerzett ismeretekkel akarjuk czáfolni. Igen hibás politika az, mely a tényleges állapotot figyelmen kivül hagyja, és igen hibás épület lesz az, mely ily alapra fog alapíttatni. T. ház! Akár mily roszul veszi ki magát, igaz az, hogy a román nép nem bizik abbau és nem hiszi el azt, a mi e törvényjavaslatban van. Nem hiszi, hogy az a ezél, a mi a bevezetésben van, hanem hiszi és felteszi, hogy a másik a ezél, a mindenároni magyarosítás, mert a motívumokban már jelezve van, hogy mely utón kellend haladni. Mert az a közvélemény, mely kieszközölte, hogy e törvényjavaslat a házba jöjjön, az a közvélemény előbb egészen más értelemben nyilatkozott. Emlékezhetünk arra, hogy miként írtak a lapok e tekintetben pár héttel ezelőtt; csak most, minthogy szőnyegen van a kérdés, kezdenek kissé tapintatosan hozzászólani ; ezek egyenesen azt állították, hogy ezen az utón nagyon jól elérhető volna a ezél, hogy az ország minden embere magyar nemzetiségű legyen. Továbbá: azért nem hisznek a bevallott ezél őszinteségében, és nem adnak hitelt az Ígéreteknek, mert azzal motiváltatik a törvényjavaslat, hogy hiszen a nemzetiségek jogai, a nem magyar ajkú nemzetiségek számára biztosítva vannak, ugy mint sehol a világon az 1868: XLTV-ik törvényezikkben. Mondatott is e házban, gondolom Nagy István képviselő ur által, hogy ebez hasonló példa Európában nincs. Ezt mondja ki a kormány is indokolásában. T. ház! A ki a nemzetiségi törvényre azért hivatkozik, hogy a külföld előtt szabadelvííséget tüntessen fel, azt értem, mert a külföldi ember, ha a törvényt a könyvben látja, hiszi, hogy az létezik is; de a ki azért hivatkozik rá, hogy eapacitálja az országban a nemzetiségeket, ezt már egyáltalában nem értem, ezt komoly dolognak tekinteni nem lehet. Már többször emlittetett a házban, hogy a nemzetiségi törvény legjelentékenyebb pontjaiban végrehajtva nincsen, de többnyire általánosságban ; minthogy azonban a t. ház tagjai köztt lehetnek olyanok is, kik ezt lehetetlennek képzelik, én bátorságot veszek magamnak legalább néhány §-ra nézve concrét eseteket hozni elő és megmutatni, hogy mennyiben van végrehajtva ezen törvény. Legkisebb dolog, a mit valaki az államtól kívánhat, az, hogy azon törvényeket, melyek neki kötelességeket szabnak, még pedig sokszor oly kötelességeket, melyek nem teljesítése miatt pénz és egyéb büntetéssel sujtatik, a saját anyanyelvén olvashassa, Provisio van ez iránt, mindjárt az 1. §-ban, melyben ez mondatik: „a törvények magyar nyelven alkottatnak, de az országban lakó minden más nemzetiség nyelvén is hiteles fordításban kiadandók." Kezdetben applicáltatott is ezen rendelkezés, azonban már elmúlt annak négy esztendeje, a mikor én vettem magamnak bátorságot az akkori igazságügyministerhez, a ki jelenleg is igazságügyinmister, interpellatiót intézni, hogy bir-e tudomással arról, hogy ezen törvény nem hajtatik végre, hogy különösen a román nemzetiség nyelvén többé nem adatnak ki a törvények és szándékozik-e intézkedni, hogy a törvénynek ezen §-a végrehajtassák ? T. ház! Ha szokás volna e házban, hogy az előbbi ülésszakokból visszamaradt azon interpeüatiók is közöltessenek, melyekre felelet nem adatott, az én interpellatióm még most is ott tündökölnék az elnök ur által beterjesztetni szokott kimutatásban, mert azóta sem szóbeli, sem tényleges feleletet nem kaptam. Pedig ha már nem kaphattam is szóval feleletet, megelégedtem volna a tettleges felelettel is, de azt sem kaptam. Továbbá, t. ház, annál sincsen talán egyszerűbb és igazságosabb dolog, hogy valaki, a ki saját birája által kihallgattatik, akár mint vádló, akár mint vádlott, akár mint tanú, azon nyelven hallgattassék ki, melyet ő tud és vallomása azon nyelven vétessék be a jegyzőkönyvbe, a melyen előadta volt és különösen bűnügyekben még azon szavakkal is vétessék fel, melyeket mondott, mert bűnügyekben egy szótól függ gyakran élet, becsület és vagyon. Erről is volt provideálva a törvényben, mert a 7-ik §. ezeket rendeli: „7. §. Az ország minden lakosa azon esetekben, a melyekben ügyvéd közbejötte nélkül akár felperesi, akár folyamodó minőségben, személyesen vagy megbízott által veszi és veheti igénybe a törvény ótalmát, és a bíró segélyét: a) saját községi bírósága előtt anyanyelvét, b) más községbiróság előtt az illető község ugy kezelési, vagy jegyzőkönyvi nyelvét, c) saját járási bírósága előtt saját községének ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét;" stb. stb. A 8-ik §. pedig ezeket: „8. §. A biró a 7-ik §. eseteiben a panaszt vagy kérelmet, a panasz vagy kérelem nyelvén intézi el; a kihallgatást, tanuhallgatást, szemlét, és más bírói cselekményeket ugy a peres, mint a peren kivüli, valamint a bűnvádi eljárásoknál a perben álló felek, illetőleg a kihallgatott személyek nyelvén eszközli" stb. stb. A királyföld talán az egyetlen hely, a hol némely bíróság még megteszi ezt is, d

e sehol máshol; de nem is tehetik. Elismerem, hogy mikor ezen törvény életbe léptettetett, kezdetben igyekeztek is minden intézkedést megtenni arra