Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-116

116. or.-izÁgos ülés májas 5. 1879. 359 reflexióval. Ő először is azt mondta: mutassanak nekem a nemzetiségi képviselők akár újabb törvényt ezen államban, melynél fogva valaki azért lett volna kizárva a politikai jogok élvezetéből, mert ez vagy amaz nemzetiséghez tartozik. No, hát én képes vagyok rámutatni e tekintetben Erdély constitutiójára, mely az egész világon unicum volt, s recepta religiókon alapult. A politikai jogokat csak azok élvezhették, a kik ezekhez tartoztak. Az unió trium nationum keletkezése óta 1848-ig Erdély lakosságának többsége, mely ennek daczára ma is többség. ki volt zárva, úgy mint natio, úgy mint religió a politikai jogok élvezetéből. Ez volt az oláh natió. Ez nem olyan régi dolog. Négy századon keresztül igy tartott ez. A ki oly fenhangon beszél, és még ezt sem tudja, annak czáfolata nem sokat ér. De még súlyosabb szót is ejtett ki, csak úgy kedélyesen, akkor midőn azt mondta, hogy igen szívesen segédkezet adna a nemzetiségek valódi sérelmeinek orvoslására; de ha DakóRomániáról vagy Nagy-Szerbiáról egészen a Béga csatornáig van szó, akkor ne kívánjanak semmit magyar embertől. T. ház! Jó volna ezzel a phrasissal „Dakó-Románia" egyszer már tisztába jönni. Ez azon mumus, melylyel a magyar elemet és a magyar kormányt ijesztgetni szokták. Ezt használják fel azok, a kik abból élnek, kiknek az az érdeke, hogy a bizalom és jó egyetértés a románok és a magyarok közt soha se jöijön létre; azok, a kik ha egyszer ezzel a mumussal nem ijeszthetnek, valóban nemcsak megszűnnek szerepet játszani és nemcsak erkölcsi, de anyagi tekintetben is károsodástól félnek. Tulaj donképen mi az a Dakó-Románia? Az csak olyan kis dolog, mely akkor volna létesíthető, ha eltöröltetnék a földszínéről Oroszország, Törökország, Görögország, Szerbia és OsztrákMagyarország. Ha ez megtörténik, akkor a román faj sphynx-ként ki fog emelkedni a romokból, mert csak ennyi feíé vannak a románok szétszórva. De nincs oly esztelen román ember, a ki komolynak venné ezt a dolgot. Hisz ez még százszor nagyobb utópia, mint a melyet azok reményinek elérhetni, a kik e törvényt forceirozzák, hogy t. i. egész Magyarország népessége egynyelvűvé tétessék. T. ház! Tekintetbe véve azon modort, melyben ezen kérdés úgy itt e házban, mint a házon kívül tárgyaltatik, valóban nagy elszántság és nem csekély bátorság és hazafiság kívántatik ahoz, hogy valaki a törvényjavaslat ellen felszólalni merészeljen. Mert a mi, a helyzetet uraló, többnyire fiatal államféi-fiaink már előre is a legsúlyosabb váddal, a hazafiatlanság vádjával illetik azokat, a kik a törvényjavaslat ellen netalán fel fognak szólalni; már előre is a magyar állameszme s a magyar nyelv elleni ellenségeskedéssel gyanúsítják az illetőt. Sőt annyira meg_v a pressió, hogy még mielőtt valaki a tárgyhoz szólt volna, a t. előadó urnak már elegendő volt a föliratkoztak névsora arra, hogy előadói magasságáról urbi et orbi proclamálja az ő roszalását, illetőleg sajnálatát a felett, hogy daczára annak, hogy azt gondolta, hogy ezen törvényjavaslatot általánosságban a magyar képviselőházban talán senki sem fogja megtámadni: nemcsak azon férfiak kivannak ellene támadást intézni, kik mindig megújuló nemzeti féltékenységgel lépnek fel mindannyiszor, valahányszor nemzeti ténykedésről van szó, de oly férfiak is, kiknek hazafisága minden kétségen kivül áll. (Közbekiáltás: Igaza volt!) Nohát tetszik látni, már előre is, még mielőtt tudják, hogy mikép fog az illető védekezni, már előre kárhoztatta az illetőket, kétségbs vonta hazafiságukat. Ezen arrogáns hang, t. ház, nemcsak nem parlamentáris és nemcsak nem illő egy óriási többség előadójának szájában, szemben egy törpe minoritással, mert beismerem, hogy e kérdésben óriási lesz a többség; de sértő is a képviselőház tagjainak egy részére, mert midőn a hazafiságot csak azok számára vindicálja, a kiknek nem szoktak nemzetiségi féltékenységet tulajdonítani, addig azokat, a kik néha ilyenekkel is fel szoktak lépni, azokat már e tekintetben gyanúsoknak bélyegzi előie is. Megvallom, midőn hallottam, hogy a háznak igen t. elnöke Zay képviselő ur beszéde után szükségesnek tartotta a Zay képviselő ur által mondottak egy része fölött roszalását nyilvánítani, azt hittem, hogy ezen roszalásból előadó urnak is ki fogja juttatni a maga porczióját. Meg is tette, legalább véleményem szerint, de oly burkoltan — azokhoz intézvén szavait általánosságban, kik a törvényjavaslatot pártolják és intvén őket, hogy higgadtan szóljanak a tárgyhoz — hogy én, ismervén az előadó urat, alig hiszem, hogy magára vette volna. Én azonban, t. ház, bátorkodom az ily gyanúsítások ellen egész tisztelettel tiltakozni és megkérni a t. előadó urat, valamint mindazokat, kik a hazafisággal oly könnyedén dobálnak, hogy legyenek szívesek nem venni hiába ezt a szent nevet, mert annyira mindennapivá válik, annyira elkoptatják, hogy komolyan gondolkozó emberek különbséget kezdenek már tenni modern hazafiság és valódi hazafiság köztt és az előbbiből nem kérnek. T. ház! Komoly, igen komoly kérdés ez és én, szerény véleményem szerint merem mondani, hogy nem annyira azért, a mi benne van, hanem leginkább azért, a mi nincs benne ezen törvényjavaslatban, de a minek okvetlenül be kell következnie, ha az első lépést megtették, oly fontos az, hogy ennél fontosabb tárgy nem igen volt