Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-115
340 115 ' országos ülés május 3. 1879. jelenleg helvét hitvallású jogakadémiának első szervezője volt és a ki azt mondta, hogy egy más nyelvet, mint anyanyelvet, az iskolába behozni, annyit tesz, mint gyermeket tanítni arra, hogy előbb nyargaljon, mintjárjon. Sokkal jogosabban kérdezhettem tehát én az igen t. minister urat, mint ő kérdezte Polit t. barátomat, kik azok az igen t. közoktatási ministernek paedagogjai, a kikkel tanácskozni szokott. I)e tovább megyek. Hiszen az igen t. minister ur jól tudja, mi az elemi iskolának missiója és bizonyára azok közé nem tartozik, a kik az elemi iskolák elébe oly feladatot tűznek ki, a melynek csak egy akadémia felelhet meg. Az orvosok, a kereskedők, a természettudósok, a lelkészek, a jogászok •—mindezek akarják szakmájuk érdekében az elemi iskolát igénybe venni, most az igen t. közoktatási minister ur segélyével hozzájöttek a linguisták is, úgy, hogy például a szerb iskolákban most már három nyelvet okvetlenül tanítani kell. A szerb iskolákban, minthogy azok az egyházi élettel legszorosabb összefüggésben vannak, szükségkép az egyház-sláv nyelvet is tanítani kell, tehát most tanítani kell a szerb, az egyház-sláv és a magyar nyelvet. Erre vonatkozólag van egy fontos megjegyzésem. Igaza van Molnár Aladár t. képviselő urnak a mikor az egyházi autonómiáról azt mondja: „hogy pl. a szerb és a román egyházak iskolai statútumait ő Felsége azon záradékkal szentesítette, hogy azok a törvényhozás későbbi intézkedését nem akadályozzák." „Ugyanez áll a protestánsok autonómiájára üézve is" teszi hozzá a képviselő ur; de kérdem én az igen t. képviselő urat, a ki szintén a reformált egyház újabbi szervezkedési munkálatoknak előkészítésében oly élénken részt ve!t, hogy fogja ezen állításából vont eonsequentiáí a magyarországi reformált egyház siaruturnának 3. §-ával összhangzásba hozni akkor, ha a törvényhozótestület elébe terjesztetnék oly törvényjavaslat, a mely a felekezeti iskolákat egészen megszüntetné. Ezen 3. §. szerint, a reformált egyház alsó- és felső-iskolái, mint szabad vallás gyakorlati joggal lényeges kapcsolatban álló intézmények s az egyház önfenntartásának eszközei, mindenestől az egyház testéhez tartoznak és az egyházi hatóságok alatt állanak. Vájjon nem lenne ez maga az egyháznak megsértése, sőt több, annak aláásása, ha a felekezeti iskolák az egyház testéhez tartoznak, és ha azok az egyház önfenntartásának eszközei, a hogy eszközei is És mit kell nekünk mondanunk, ha egy nyelvnek feltukmálása által egy másik, eg}házunkra nézve nélkülözhetetlen nyelv iskoláinkból kiszorittatik? Mit kell nekünk mondanunk akkor, a midőn az igen t. közoktatási minister ur belevág az egyház testéhe, a hogy belevágott a határőrvidéken, a hol ép a magyarosodás érdekében, az ottani felekezeti iskolákat az autonomicus körből kiszakítva, állami hatóságok alá helyezte, a hol a felekezeti egyházközség iskolai és az egyházközség nevére telekkönyvileg bekebelezett vagyont confiskálta és azokat állami közegek által kezelteti, úgy, hogy nem tudjuk, vájjon azon ügy eldöntése a törvényhozás vagy a törvényszék fórumához tartozik. Nem ez a Josephinismus második kiad határőrvidéken? Azt mondja a t. képviselő ur, hogy Mária Therésia és József idejében a német nyelven tanítás miatt nem panaszolkodtunk; de méltóztatott elfelejteni, hogy akkor a határőrvidéken a katonai absolutismus uralkodott és most, a midőn hasonló rendszabályok alkalmaztatnak, a felvilágosodott constitutionalismus van. Akkor minden lehetséges volt, de hogy most is ilyen súlyos sértések lehetségesek, a midőn a határőrvidék az anyaországhoz bekebelezve, az alkotmányos szabadság jótéteményeiben részesülhető ; ennek az okát csak abban találhatjuk, hogy az igen t. közoktatási minister ur mentségi alapja épen az, a mely a szőnyegen lévő törvényjavaslatban lefektetve van. Molnár Aladár igen t. képviselő ur, felelve Polit t. barátomnak azon állítására, hogy a magyar nyelv tanításáról gondoskodnak a nemzetiségek is, a hol szükségét érzik, azt mondjn, „igen, csakhogy a tantervet nem az a nép állapítja meg, a mely szükségét érzi a magyar nyelv tudásának, hanem megállapítják azon urak, kik közül sokan igen gyakran egyéb tekintetek miatt, vagy nemzetiségi elfogultságból nem taníttatnák azt a népet magyarul." T. ház. miután én is. mint a szerb iskolai tanácsnak tagja, azon urak közé tartozom, a kiket Molnár Aladár t. képviselő ur említ, de t. i. azok közé, a kik a tantervet megállapítják és nem azok közé, a kik nemzetiségi elfogultságból cselekednek : oly szerencsés állapotban vagyok, hogy ezen insiuuatiót jogosan visszautasítsam. Hiszen a t. képviselő urnak tudnia keli mint hazánk tanügyében oly jártás szaktudósnak, hogy a szerb iskolai tanács még múlt évben egy új tantervet, tekintettel a közoktatási ministeriumnak 1877. évi augusztus 26-ki rendeletére, állapított meg, a mely szerint a magyar nyelvnek tanítását mindenütt, a hol szükség forgott fenn, elrendelte és miután igen kevés szerb község van, a hol a lakosság ezen szükséget nem érezné, majdnem az összes szerb iskolákban. De a szerb iskolában a nyelvnek tanítása okszerüleg ,és fokozatszerűleg taníttatik és igy a magyar nyelvnek tanítása kezdődik akkor, a mikor a tanuló anyanyelvével megismerkedett és nem a törvényjavaslat szerint, a melynek értelmében azt már az első osztály-
