Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-115

338 115. országos Illés május 8. 1879, dékkal, hogy megmutassa, mennyire indokolt az ő felszólalása a törvényjavaslat mellett, — szabadjon nekem is ugyanezen miüt időre visszaemlékeznem, hogy megmutassam, mennyire indokolt felszólalásom ezen törvényjavaslat ellen. A tiszt, képviselő ur hivatkozott Ferencz király második ratió educationisá-ra; szabad legyen nekem a Mária Therezia-féle ratió educationisra hivatkozni, a mely Magyarországban hét főnemzetet idézi, ugyanis: Himgari proprii dicti, germani, slavi, croati, rutheni, illyri, valachi „qui omnes linguis utuntur propriis". Mindezen nemzeteknek a német nyelv egyelőre ajánltatott, mint: „insigne uíílis". De már a 18. század felében kezdeményezte meg Mária Therezia a germanisatiónak jövő nagy actióját, igaz, egyelőre csakis a német-szláv tartó mányokban és a határőrvidéken, mely azonban már fia József alatt Magyarországra is kiterjedt. A határőrvidéken katonai szigorral jártak el, és 1775. és 1776. évben a leghatározottabban el volt rendelve, hogy a határőrvidékiek kötelesek a német iskolába járni. Ezen intézkedésről a hires történetíró Helfert azt mondja, hogy ezen rendszer minden paedagogicai és didacticai alapelvekkel merő ellentétben van. Jellemző, t. ház, hogy azon időben a határőrvidéknek legbuzgóbb germanisatora volt egy szerb, valami Ljubibraties — sajnos ugyan, azonban ilyenféle emberek minden népnél találtatnak — de mindamellett mi volt az eredménye mindezen, a katonai szigorral keresztülvitt rendszabályoknak? Semmi. A határőrvidéki népek nemzeti jellegüket a legtisztább alakban sértetlenül mai napig fenntartották. Sajátságos tünemény az, hogy a határőrvidéknek egy század után ismét egy embere akadt, a ki a legbuzgóbb magyarisator, de a mi nem sikerült egy Ljubihratiesnak, bizonyára nem fog sikerülni egy Stojkovicsnak sem. Mária Thereziának fia II. József már erélyesebben lépett fel, és nem respectálta Magyarországot sem. Józsefnek trónralépése alkalmával közzétett kormányzati programmja igy szólt: „Allé Provinzen der Monarcbie sollen nur ein Ganzes ausmachen", József tehát Gebblernek, az akkori államtanácsosnak azon nevezetessé lett kijelentését magáévá tette: ..Der Staat mitss darauf arbeiten, ein Volk zu werden". József pro grammjának keresztülvitelére minden eszközt — a melyet az absolutismus nyújt — felhasznált, azon hiú reményben ép ugy, mint ma a t. kormány, a közoktatási bizottság és e háznak túlnyomó többsége azon reményben van, hogy egy közös nyelv által a népek köztt a kölcsönös egyetértés és szeretet elérhető. József a kormányzat egységének eszméjétől ép ugy volt áthatva, mint a jelenlegi magyar kormányzó államférfiak, és ennek következtében az egész monarchiában való egy hivatalos nyelvnek behozatala •— kormányzásának egyik legfőbb czélja volt. Jellemzők azon szavai, a melyeket Magyarország ellenszegülésével szemben felhozott: „Ha a magyar nyelv Magyarországban és a hozzá tartozó részeiben általános országos nyelv volna, akkor lehetne talán azt a közügyek igazgatásánál használni". És mi volt József működésének az eredménye? Epén ellenkezője annak, a mit József elérni akart. Magyarország még akkor sem volt megnyugtatva, a midőn a már alkalmazásba hozott rendszabályok visszavonattak, és a német nyelv ellen megindult mozgalomnak nagy hullámjai átcsapva a XIX. századba, mindaddig nem nyugodtak meg, míg a magyar nyelvnek behozatalát nem eredményezték. A Josephinismus tehát bölcsője volt a magyar nyelvnek, a magyar nemzeti szellemnek. De mikor Magyarország, szakítva az ezredéves állami traditióval, egy nemzeti politikai aerát inaugurált; midőn a nemzeti szellem nagygyá lett, ugyanazon hibába esett, mint a Josephinismus és a jelenlegi magyar nemzeti politika, valamint ezen politikát híven vissza tükröző élénkbe terjesztett t. j. nem egyéb — mint a Josephinismusnak híí magyar fordítása. A magyar nyelvnek általánosítása, ez az a positivum, a mely a Josephinismusnak azon negatívuma ellenében kell keresztül vinni, hogy a magyar nyelv nem általános országos nyelv. A nemzetiségi törvényben decretá]tátott egy egységes politikai magyar nemzet, — de ez mindeddig csak egy abstract fogalom maradt, annak megtestesülése nem sikerült; a magyar nyelv, mint állami nyelv, ugyanezen törvény segélyével az állaniorganismus legfőbb sphaeráiban kizárólagos uralkodó nyelvvé vált, a megcsonkított municipalis törvény segélyével a munieipiumok terrénumait is elfoglalta ugyan, de a különböző fajú népek legalsóbb rétegeiben meghonosítani nem sikerült. A magyar nyelvnek általánosítása — ismét egy lépés előre és ezen törvényjavaslat nem egyéb, mint egyik etappe-ja azon az utón, mely a végczélhoz vezet. A végezel pedig — az országban létező különböző' ethikai alkatrészeknek egy nemzeti tömegbe beolvadása és igy az assimilisatió processusának sikeres keresztülvitele. Es milyen nagy a különbség az eredeti Josephinismus és annak fordítása köztt! Az eredeti állami jellegű volt — a fordítás nemzeti jelleggel bir ; annak Magyarország ezredéves, az összes népek által nagyra becsült alkotmánya Magyarország államisága hatalmas ellenfele volt, — ennek a Magyarország kétharmadát képező és nemzeti öntudatában felébredt nemzetiségek — mind a kettő nagy csalódás, mind a kettő túlzás és a túlzásokat kerülni kell, nemcsak azért, mert minden