Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-114

334 114. országos ülés május 2. 1879. századában is meg fogja őket menteni a jeleo törvényjavaslatban szándékolt megsemmisítéstől. Sisiphusi küzdelmökben erőt fognak merí­teni a históriából, melyben a tudós Bonfin, kit Magyarország legnagyobb királya az oláh szár­mazású Corvin Mátyás Italiából meghitt, hogy írná meg római eredetű családjának s hazájának történetét, éles eszével ezt jegyezte fel: „Goloniae, legionesque Eomanae inter Barbaros obrutae, Románam tandem iinguam redolere videntur, et ne omnius eam deserant, ita relnctantur, ut non tantum pro vitae, quantum pro linguae incolumi­tate certasse videantur. Quis enim assiduas Sarma­tarum inundationes et Gothorum, item Hunnorum, Vanda]orum et Gepidarum erruptiones, Germa­norum excursus et Longobardorura, si bene supputavit, non vehementer admiretur, servata adhuc inter Dacos et Getas Bomanae linguae vestigiae". T. ház! A román ,nemzet híven sanyarú, martiromságteljes, de dicső küzdelmeihez, nyelve, nemzetisége és vallása védelmezésében azt mondja: Mi nyelvünket, nemzetiségünk symbolumát és attribútumát, vallásunkat és nemzeti szokásainkat szent ereklyéül örököltük őseinktől, ezeket ők az idők hosszú nyomorúságos századain keresz­tül részünkre megoltalmazták és megtartották; — mi is, hiven e traditióhoz, azokat megőrizzük és megvédelmezzük és örököseinknek szent clenodiumként átadjuk: a ki minket ebben meg­gátolni akar, arról őseinkkel azt mondjak: „Hic piger est, huné tu Bomane caveto". Én pedig e törvényjavaslattal szemben meg­újítom dicső őseim tiltakozását „fatemur autem sineere, non tantum post quatuor annos, sed ne­que post decem saeculi, imo nullo uuquam tem­pore, nos rationemque nostram lege obiigari posse que moribus ac religiositati periculum ac obitum nationalitati verő ruinam párat ac inte­ritum*'. Lesskó István: T. ház! Azon törvény­javaslatot, mely a ház asztalán fekszik, s mely a magyar nyelv tanítását a népiskolákban kötele­zővé teszi, részemről elfogadom; elfogadom, mert azt kívánom és óhajtom, hogy a hazának minden fia értse és beszélje a magyar nyelvet; (Helyes­lés) elfogadom, inert erős a meggyőződésem, hogy minden józan gondolkodású szülő csak örülhet annak, ha gyermekének alkalom adatik, hogy anyanyelvén kivül más nyelvet is meg­tanulhasson. Ezen indok annál inkább áll azon nyelvre, mely az ország hivatalos nyelve, s melynek a gyermek az élet legközönségesebb viszonyaiban oly nagy hasznát veheti. (Helyeslés.) Az 1868-iki népoktatási törvény egyik hiánya volt az, hogy a magyar nyelvet, mint kötelező tantárgyat föl nem vette; de másrészt el nem hallgathatom azon nehézségeket, melyek­kel ezen új törvény találkozni fog, s melyek­nek leküzdése nem kis időtartamot fog igénybe venni. (Halljuk.') A ki ismeri a felsővidék viszonyait, tudni fogja, hogy ott számtalan község tanítójának, összes évi jövedelme csekélyebb a közönséges napszámosénál. Olyan tanító, ki a magyar nyelvet birja, s képes azt előadni, csupa hivatásból nem pályázik olyan állomásra, melynek díja nyomorú­ság, koplalás, s nélkülözés. Ha tehát azt akarjuk, hogy a népoktatásra vonatkozó ezen törvény ismét ne maradjon holt betű, gondoskodnunk kell a tanítók kellő díjazásá­ról is. Törvény, parancs, rendelet van annyi, hogy sok is. Tanfelügyelő, ministeriális iskola-látogató, inkább díszőrségül szolgál a közoktatási tör­vénynek, azok majdnem csak statistikai adatokkal foglalkoznak; a végrehajtás iskolaszékekre,községi elöljáróságra van bizva; — mindig és mindenütt a nép zsebeire apellálnak, az pedig már üresebb a koldustarisznyánál. (Derültség.) Higyjék el uraim, hogy népiskoláink jók legyenek, ez a három kellék szükséges: a nép jóléte, ügy buzgó lelkész, s erélyes szolgabíró. De tegyük fel, hogy a tanító birja a magyar nyelvet, s képes ezt előadni. Kérdés : hány órát fordíthat erre hetenkint? Hat évtől 12-ik köteles a törvény értelmében a falusi gyermek az iskolát látogatni; megengedve, hogy évenkint a szorgalmi idő 8 hónap, de az tulajdonképen csak november 1-től ápril végéig és nem is hat éven át tart, mert 11-ik évében vagy szolgálni megyén, vagy pedig ajjja házánál dolgozik; ezen négy év igénybe van véve írva-olvasással, beszédértelein s számadással, s más reáliákkal, és a magyar nyelv oktatására heten­kint hány órát fordíthat ? 2 nem elég, mert akkor ott vagyunk, hol a gymnáziumok a német nyel­vel, tehát okvetlenül többet, véleményem szerint naponta legalább egy órát, más különben kár a felhasznált órákért. Most már azon segédeszközről sem lehet meg­feledkezni, mely nélkül a tanító, minden fáradozása mellett is, aligha fog ezéit érhetni. Es ez a tandíj meg a tankönyv. Ha a tandíj oly magas lesz, mint eddig a köz­ségi meg az állami iskolákban, és oly föltételek­hez kötve, mint a közép-tanodákban, akkor minél kevesebb tanohczra lehet kilátásunk. Ha jól emlékszem, még három év előtt oly értelmű ministeriális rendelet volt érvényben, hogy minden szegényebb sorsú tanuló, ha elégséges cal­culussal átment, szegénységi bizonyítvány alapján mentve volt a tandíj fizetésétől, mely a szegény tanulóra majdnem egész évi élelmezés, miután az az állami gymnáziumokban évi tandíj 12 forint, beiratás pedig 3 frt 60 kr.

Next

/
Thumbnails
Contents