Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-114

324 114. országos ülés május 2. 1878. is az egyenjogúság alapján megóvja és fejlessze; ugy nézetem szerint mindaddig, mig ezen törvény fennáll, a napirenden levő törvényjavaslatot, közkormányzati és igazságszolgáltatási, az az állami, vagyis közérdek szempontjából indokolni nem lehet. (Helyeslés.) De még az esetben is, ha a kérdéses törvény megalkotva nem lenne, a törvényjavaslat az imént jelzett, a törvény alkotásánál nélkülözhetetlen szempontokból sem volna indokolható. Mert egy soknyelvű államban, a minő Magyarország, az államhatalom feladata nem lehet az, hogy a különféle ajkú népek millióit idegen nyelv megtanulására kötelezze csakis azért, mert az az állam hivatalos nyelve, az állami hatalomnak kötelessége és nálunk törvényszerű kötelessége, hogy a közigazgatás érdekében a hivataloskodás minden ágazatában oly egyéneket alkalmazzon, kik a köznép nyelvét értik és beszélik. (Helyeslések.) A t. kormány valószínűleg belátta, hogy tekintettel az említett és érvényben álló törvényre, javaslatát administrativ, azaz az állami érdek szempontjából a jogérzet sérelme nélkül nem indokolhatja, miért is kény tel em'tve volt érveit a magánéletből meríteni és azt mondani, hogy módot kivan nyújtani egy közös nyelv tanulására, azon ezélból, hogy a külöuajkú polgárok egymást megértsék. Engedje meg a t. kormány, hogy tisztelettel megjegyezhessem, miszerint Magyarországban legalább a történelem tanúsága szerint nyelv dolgában eddig bábeli zavar nem uralkodott. A külön ajkú népek utat és módot találtak a kormány gondoskodása nélkül is, hogy egymást megértsék és hogy a közös nyelvnek elfogadásánál nem a kormány akarata, hanem a természetes törvény, azaz az érintkező népek számaránya határoz. l)e ha a t. kormány egyáltalán módot kivan nyújtani a nem magyar ajkú népeknek a magyar nyelv megtanulására, méltóztatott volna ezélszerű, gyakorlati és biztosabb utat választani, jelesen a nemzetiségek által lakott vidékeken gazdászati, kertészeti, borászati, ipar- felső nép- és polgári népiskolákat az állam költségén felállítani, (Helyeslések) és ezen intézetekben a nem-magyar ajkú tanulókat a magyar nyelvben és a hasznos ismeretekben oktatni. Ily eljárás által a t. kormány sikert aratna, nemcsak a nyelv dolgában, hanem a nemzetiségek bizalmát is kiérdemelné, melyek ez esetben a t. kormány gondoskodását hálával fogadnák és jóakaratát bizalommal viszonoznák, mig a javasolt kényszer, a siker és bizalom helyett aggodalmat s féltékenységet ébreszt fel a nemzetiségek és hitfelekezetek kebelében; és pedig azért, mert a t. kormány intézkedéseinek keretébe oly intézeteket is méltóztatott bevonni, jelesül a hitfelekezeti iskolákat, melyekben a fennálló törvény szerint a t. j kormányt igeuis felügyeleti, de az intézkedési ; jog nem illeti meg. Hogy félre ne értessem, I kijelentem, hogy kívánatosnak tartom én is, hogy Magyarország polgárai az állam hivatalos nyelvét tudják. De midőn ezt kijelentem, egyszersmind megjegyzem, hogy a kívánságnak teljesítése nem tartozik a törvényhozás hatásköréhez, miért is ezen kívánságnak teljesítését az illető iskolai hatóság belátására kívánnám bízni, a szülők szabad akaratát és elhatározását annál kevésbé óhajtanám korlátozni, mert indokolatlan gyámkodás czélhoz nem vezet, s e jelen esetben annál kevésbé, mert a javasolt kényszer egyrészt aggodalomra és féltékenységre; és másrészt ha nem is visszaélésre, úgy túlbuzgóságra és igy az érdekek ellentéte folytán súrlódásra adhat alkalmat, a mit az egyetértés és a közjólét érdekében annál inkább kívánnék kikerülni, mert az állami iskolák feladata nem az, hogy a gyermek több nyelvben oktatást nyerjen, hanem az, hogy a népnek gyermekei erkölcsös és vallásos nevelésben részesüljenek, hogy szellemileg, testileg fejlődhessenek, hogy hasznos és az életben szükséges ismereteket szerezhessenek meg s hogy ezen intézetekben egyáltalában jó honpolgárokká és hazafiakká neveltessenek; s miután ezen magasztos feladat megoldására az idő különben is rövid, de nálunk, gazdászati és népesedési viszonyainknál fogva annál rövidebb, mert köztudomásúlag a köznép gyermekei három, legjobb esetben négy éven át járnak az elemi iskolába, úgy az amúgy is rövid tanfolyamot egy idegen nyelvnek megtanulására elpazarolni annál kevésbé tarthatom kívánatosnak, mert ezen intézkedést czélszerűnek nem ismerhetem el. Sokan azt hiszik, és úgy látom, hogy a t. közoktatásügyi minister ur is osztja ezt a nézetet, hogy a gyermekeket több nyelvek megtanulására sikerrel lehet kényszeríteni, mert köztudomásúlag a gyermekek leginkább képesek két nyelvet egyidejűleg elsajátítani. De a kik úgy vélekednek, azok nem veszik figyelembe, hogy a gyermekek, a nyelveket élőszó után, játszva és társalkodva, kényszer nélkül ott és akkor j tanulhatják meg, midőn ezt a körülmények és a családi viszonyok lehetővé teszik. A hol tehát a jelzett feltételek, jelesül a más nyelven való társalkodás hiányoznak, ily esetben a tervezett kény szeroktatásnak sikere nem lesz, nem is lehet; mert azt a keveset, a mit a gyermekek az idegen nyelv, s ez esetben a magyar nyelvből anyanyelvük és intensiv oktatásuk rovására megtanulnak, nagyon hamar elfelejtik, miután az iskola falain kivül alkalmuk és módjuk nincs, hogy ezen nyelven beszéljenek, társalogjanak, I vagy egyáltalán a magyar nyelvben magukat | begyakorolják. Ezen állításom igazolására hivat-