Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-95

26 i)->. országos üléä márezins 24. 1879. Ez bátorítás volna jövőben hasonló lépésekre, ez meggyökereztetné nemcsak ebben, de talán más kormányban is azt a hitet, hogy tegyenek bármit, legyen eljárásuk bármi vészhozó az országra nézve: a felelősségre vonástól egyáltalában semmi okuk nincs félni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És ha az alkotmányos fonnák összes értéke is abban áll, ha az azokat kezelő tényezők azon formákban rejlő biztosítékot komolyan veszik: akkor, mi értéke vau, mi biztoziték van a mi alkotmányunkban, ha ily lépések utána parlament a kormányt semmi tekintetben, még a politikai felelősségre vonás legenyhébb nemével sem akarja illetni, sot ellenkezőleg tettei törvény által helyeseltetnek: akkor ezen parlament maga lemond jövőre arról, hogy akarata és ellenőrzése komolynak tekintessék. (Élénk helyeslés a, baloldalon.) Teszi ezt oly körülmények köztt, midőn a kormánypadokon ama csodálatos dicsekedéssel és felfogással találkozunk; midőn azt halljuk, hogy gúnyolódva, kihivólag emlégettetik föl nekünk, hogy hiszen azon helyzetből, mit a törvényhozás kikerülésével teremtettek, abból az ellenzék sem lesz képes kimenekülni ; midőn különös gyönyörűséggel és kéjérzettel említtetik föl, hogy már azon lánczokat, melyeket sikerült nekik kovácsolni, senki ki nem kerülheti; (Nyugtalanság jobbfelöl) midőn, mondom, ily dicsekedésekkel találkozunk, és midőn ezen országgyűlés mindezt elhallgatja, és még csak egy komoly szava sincs az ily eljárás ellen : akkor a parlament erejének, ellenőrzési hatalmának ezen lehanyatlására, lehetetlen szomorúság nélkül gondolni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) T. ház, a történet mutat fel oly kormányt, mely megsértette a törvényt, de nagy előnyök, nagy nemzeti vívmány fedezte eljárását és igazolta azt; mutat a történet oly kormánvt, és alkotmánvos testületeket, melvek mezhajoltak a vaskényszerűség előtt, azt mintegy szomorú kényszerűséggel fogadták el. üe olyan kormányt és annak olyan hiveit, a kik dicsekedjenek azzal, hogy sikerült az országot olyan végzetes bonyodalmakba sodorni, hogy azokból ezen ország nem szabadulhat; és hogy azok, a kik ezért megróvják őket, magok kénytelenek lesznek ezen bonyodalmak közepette működni : az ilyen kormánytöbbség nevezheti magát parlamentinek, de eljárása csak a^ nemzet romlásában van megírva. (Igaz! Elénk helyeslés balfelöl.) Ezek az okok, t. ház, melyek bennünket arra bírnak, hogy egy határozati javaslatot terjeszszünk eléje, melynek szerkezete a következő: Határozati javaslat. „Tekintve azt, hogy a berlini szerződés beczikkelyezéséről szóló 108. számú törvényjavaslat ugy szerkezetében és indokolásában, mint előterjesztésének időpontjánál fogva a magyar törvényhozás jóváhagyási jogára nézve kételyeket hagy fenn; tekintve tovább azt, hogy a megszállásra vonatkozólag ama szerződésben foglalt megbízásnak a törvényhozásnak előleges jóváhagyása nélkül történt végrehajtása máris oly tényeket teremtett, melyeknek elutasíthatlan következményeivel a törvényhozás további intézkedéseiben számolni kénytelen; tekintve végre azt, hogy a szerződés beczikkelyezése a törvényhozás elhatározási szabadságát, még a teremtett tények e hatásán túl is korlátozná, a követett helytelen eljárásnak pedig, mely az országot szükség nélkül súlyos pénzügyi és közjogi bonyodalmakba sodorta, utólag jóváhagyását eredményezné : a képviselőház a 108. számú törvényjavaslatot nem fogadja el; a berlini szerződés ezen intézkedésének foganatosításához jóváhagyását utólag sem adja meg; és azon eljárást, hogy a magyar kormány a szóban forgó megbízásnak a törvényhozás jóváhagyása nélkül történt végrehajtásához hozzájárult, helyteleníti." Ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl.) Budapest, 1879. évi márczius. Beadják: Szilágyi Dezső, Bittó István, gr. Apponyi Albert, báró Simonyi Lajos, Horváth Lajos, Hoffmann Pál, Bessenyei Ernő, Chorin Ferencz, Ragályi Aladár, Pulszky Ágost, Grullner Gyula, Lessko István, Schmerzing Tádé, Molnár Aladár, Beniczky Ferencz, Farkas Elek, Szabó Sándor, Csapó Kálmán, Scitovszky János, báró Bánhidy Béla, Kossuth Mihály, Hedry Ernő, Lázár Mihály, Juraszek Ferencz, Dessewffy Kálmán, Szontágh Pál (gömöri), gróf Pongrácz Adolf, Potocky Dezső, Tomcsányi László, Kagy István, Hodossy Imre, Orosz Mihály. Elnök: Fel fog ezen határozati javaslat olvastatni. Molnár Aladár jegyző (olvassa). Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Habár tökéletesen érzem is nehéz voltát annak, hogy két átgondolt, és ezek közt különösen egy oly beszédre is kelljen felelnem, mely — ha nem mondom is, mint az előttem szóló képviselő ur rólam mondotta, — hogy szinésiesen volt előadva... (Mozgás balfelöl.) Hát a képviselő urnak szabad volt rólam ezt mondani, (Ugy van! Uuy van! a johboldalon) hanem mi ez oldalon nyugodtan tűrtük, mert tudta mindenki,_ hogy nem volt igaz, ott pedig zúgolódnak. (Élénk derültség jobbfelöl.) Különösen, mondom, egy oly beszéd után, mely, ha nem mondom is azt, mit a képviselő ur rólam mondott, hogy szinésiesen volt előadva, de min-