Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-114
322 * í4- nrs »&gos ülés május 2. 1879 dett politikai harczokból retie fel és folytatja tovább, mely áramlattal azonban ő megbarátkozni nem tud; — ez nézet dolga, én azonban vele szemben állíthatom: hogy a 40 évvel ezelőtt megindított áramlattal és hazafias törekvésekkel kezdődik Magyarországnak második alkotása, — illetve fénykora. Nyissuk fel a történelem lapjait, a 40 év előtti Magyarországban a politikai és culturalis helyzet valóban szomorú volt; 40 év előtt hangzott el Berzsenyinek vesékig ható ódája, mely a magyar nemzetet üosszú tétlenségéből fekiasztá, — 40 évvel ezelőtt irra meg a költőkirály a nemzet szózatát, mely minden magyar erkölcsi evangéliumát képezi; 40 évvel ezelőtt hangzott végig a hazában Kölcseynek ima-szerű hymnusa, mely minden szavában a nemzet fájdalmait tárgyazza! 40 évvel ezelőtt ébredt fel a nemzet hosszú szunynyadásából egy újabb szellemi tevékenységre, s mik követték a nemes törekvéseket, s mi idézte elő a bekövetkezett szomorú napokat? Ennek indokolását én a t. képviselő úrtól nem kérem, — sőt azt állítom, hogy Polit képviselő ur, vallott nézetei folytán, a 40 év előtt megkezdett nagy átalakulásnak elfogulatlan bírálója egyáltalán nem lehet. A szerb nemzetiséghez tartozó képviselők részéről engem valóban meghatott azon hazafias, őszinte nyilatkozat, melyet Stojkovits úrtól hallottam. Sajátságos találkozása a véletlennek, hogy épen Stojkovits Péter képviselő ur, ki ezen nemes szerepre vállalkozott, képviseli jelenben a volt esajkások vidékét, vagyis azon kerületet, melynek épen Polit ur volt egykori képviselője. Stojkovits urnak szavaiból tisztán megértjük, hogy a nemzetiségek e hazában egyátalán nem elégületlenek; Ők mindenben élvezik a szabadelvű intézményeket, s a teljes egyenjogúság alapján sokkal boldogabbak, mint azt egyes nemzetiségi képviselők bizonyítani akarnák! Nézetem szerint legkevesebb azon emberek száma,kik saját meggyőződésüket követik ; többeket az érzelem ; legtöbbet azonban az érdek vezet, s innét következtethető, hogy leggyengébb rendszerint azon kormány, mely csupán véleményre, erősebb az, a mely érzelemre, leghatalmasabb, az, a mely érdekekre támaszkodik. En nem vonom kétségbe Polit ur hazafiságát, de engedje meg, ha kinyilvánítom azon nézetemet, miszerint ő a jelen kérdésben eszével érez és szivével gondolkozik. Sőt ép e tulajdonainál fogva erős hitem az, hogy Polit urnak aspiratiói a magyar államiság eszméjén messze túlterjednek ! — Doctor Szabovlyevics, midőn ezen nagy horderejű kérdéshez hozzá szól, a phiíosophiát veszi segítségül, jóllehet beszéde elején kijelenti, hogy hálátlan dolog ugyan e kérdést a bölcsészet alapján bonczkés alá venni, miután az ily törekvés az ész többé kevesbbé meddő és gyakorlati érték nélküli megfeszítésének nevezhető; mindazonáltal komoly véleményezés alá veszi a kérdést, melynek végeredményekép a magyar államiság eszméjét mégis a különböző nemzetiség jogegyenlősége alapján kívánatosnak látná, hogy egyik nemzetiségnek a másik felett politikai előjogai ne legyenek. De azért a magyar fajnak előjogát elismerve, egyúttal a magyar fajnak a többi nemzetiségek feletti suprematiáját eoneedálja. Ezen vélemény a t. képviselő ur részéről felette loyalis, de azért az ellennézet felett sem eshetnénk kétségbe; miután a magyar faj mint souverain hatalom jelenleg még nincs azon helyzetben, hogy hegemóniájáról lemondjon, ezen politikai hatalmat birja és teljesen magának vindicálja, de a belőle származó jogokat, a mint századokon keresztül, ugy mindenkoron készséggel osztja meg a testvérfajokkal. Eomán Sándor, valamint Streoviu képviselő urak a legnagyobb bizalmatlansággal árasztják el a törvényjavaslatot és felhívják a magyar fajt, hogy mindenekelőtt keltse fel a román nemzetiségnél elvesztett bizalmat. Bizalmat első sorban a politikai souverain hatalmat gyakorló faj követelhet magának és nem a testvér-népek. En, t. ház, azon nézetben vagyok, hogy a magyar államban élő különféle nemzetiségek hasonlítanak egy családhoz, melyben kell, hogy a politikai államhatalomnak alárendelt egyes különböző fajok az iránt bizalommal viseltessenek. De vájjon nem lehet-e teljes bizalmatlansággal vádolni a román nemzetiségnek azon csekély töredékét, mely deputatio alakjában, a parlamentnek megkerülésével, hódoló felirattal járul a koronához, hogy elejét vegye s mintegy csirájában elfojtsa a t. ház asztalán fekvő törvényjavaslatnak legnemesebb intentióját! Ezen eljárás, t. ház, a közhazának bizalmát nem csak hogy fel nem kelthette, de általános megbotránkozással találkozott; de azért távolról se higyjék a t. képviselő urak, kik ily bizalmatlansággal viseltetnek a magyar faj iránt, hogy e tekintetben nem volna meg közttünk és a nemzetiségek köztt, a szükséges egyetértés ; mert mi mindenkor tisztelettel viseltetünk a nemzetiségek iránt, oly annyira, miszerint épen nem tartjuk Román képviselő ur és társának nyilatkozatát az általuk hivatkozott román nemzetiség komoly nézetének. De beszéljünk uraim tisztán és világosan; én a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat ellenében felszólaló, ä nemzetiségi képviselők részéről egyáltalában nem látok arra nézve felfogható okot, hogy az iránt oly határt nem ismerő idegenkedéssel viseltessenek. Hisz ez boldogítani fogja annak idejében I magát az egész hazát, boldogítani fogja nem-
