Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

278 112. orsíigoi Hlée április 80. 1879. Tehát Magyarországban tulajdonképen köteles tantárgyul, — mert meg van mondva, hogy kik vétetnek ki alóla, — Horvátországban pedig rendkívüli tárgyul mondatott ki. Az 1805: IV. t. ez. 5. §-a azt mondja: hogy „miután az 1792: VII. t.-czikkel a magyar nyelv a rendes tantárgyak közé felvétetett, 8 Felsége gondoskodni méltóztatik ezen törvényezikk foganatosításáról." És hogy gondoskodtak erről ? Tudjuk, hogy a budai országgyűlés a közoktatás ügyében is egy deputatiót küldött ki. Ennek a munkálatai alapján állapíttatott meg s adatott ki Ferencz király által a második ratio educationis, azaz a tanrendszer 1806-ban. Ezen 1806-iki ratio educationis I. fejezete: „de studiis scholarum vernacularum generatim", 3-ik§-ábanigy szól: „§. 3. Lingvae Patriae usum Civi Huiigaro esse omnino necessarium, nemo est, qui ambigat; id circo cura ubique peculiaris, et continua érit in scholis Hungáriáé adhibenda, utnulliuscognitione Adolescentes pariter, et quantvocius imbuantur stb." Tehát elvben és általában kimondja, hogy Magyarország minden népiskolájában folytonosan gondoskodni kell arról, hogy az ország minden polgára a magyar nyelvet megtanulja. Ez volt 1806-ban, a Ferencz császár és király által kiadott királyi rendeletben. Már pedig azokat, a kik ezen királyi rendeletet készítek és kiadták, talán nem vádolhatni chauvinismussal. És ugyanezen rendeletben ; „a schola prrmariákban", azaz azon népiskolákban, a melyekben tanítók is képeztetnek, a magyar nyelv mindjárt kötelező tantárgygyá tétetik. (23. §.) Tovább nem is szólok azon 1846-iki törvényről, melyet Madarász képviselő ur felolvasott. Az tehát, hogy a magyai- nyelv általában az ország minden iskolájában, a népiskolákat is ideértve, legalább elvben rendes tantárgygyá tétetett, nem új dolog; nem olyan eszme, a mi csak a jelenkori nemzetiségi mozgalomban magyar chauvinístákvagy helótaneopbiták elméjében fogamzott meg. Igenis, nálunk is, mióta az államhatalom gondjait a népnevelésre is kiterjeszté, mindig találjuk annak nyomát, hogy igen természetesen igyekezett lam hivatalos nyelvét minden polgár által megérthetővé tenni. Addig, míg remélhető volt ez országban a német nyelvet állami nyelvvé emelni, a német nyelvet igyekeztek behozni, midőn az megszűnt, azonnal kezdtek gondoskodni a magyar nyelv tanításáról. (Helyeslés.) Ez igen érthető, ha meggondoljuk, hogy a népiskolában nemcsak embert, hanem egyszersmind állampolgárt is akarunk nevelni. (Elénk helyeslés.) Ha tehát az állam a közhaza gyermekeit egyszersmind az állampolgárnak szükséges qualifieatióra is akarja képezni az igen természetes feladat, sőt kötelesség. (Élénk helyeslés.) A gymnasiumokra nézve ezt meg is engedik, de a népiskolákban mondják, ez nem lehető, mert idő gines reá; azután nem is olyan szükséges. Hiszen, — a mint Mocsáry t. képviselő ur mondta, — némely vidéken mértföldeket lehet elmenni, mig magyar nyelvű emberekkel találkozik az a falusi lakos. Csakhogy ne feledje a t. képviselő ur, hogy a nép többé nem glebae adstrictus, nem földhöz kötött, mint volt régenten, a rendi alkotmánykorban, hanem szabadon mozog; és ha abban a faluban, melyben gyerekeskedett, nem is talál lakost, kivel magyarul beszélhessen, hol van biztosítva arról, hogy vagy kényszerűség, vagy jó szerencse nem fogja-e őt olyan vidékre vinni, a hol magyarul kell tudnia, akár felsőbb pályára menjen, akár saját körében maradjon. Emlékezem, 1868. vagy 1869-ben, midőn a közoktatásügyi ministeriumban hivataloskodtam, egyszer Nógrádmegyében Kuhinka képviselő urnái voltam. A szomszéd községek lakói megtudván, hogy a ministeriumnak egy embere ott van, deputatióba jöttek hozzám a községek elöljárói, tiszta tót emberek, kikkel csak tolmács segélyével beszélhettem s felhívtak, adjam elő azt a kérésüket a ministernél, hogy taníttassa ő náluk a magyar nyelvet; mert nekik nagy bajuk az, ha vásárra mennek Losonczra vagy máshová, nem tudnak magyarul beszélni, hanem tolmácsra van szükségök. íme ezek nem mennek felsőbb pályára, hanem saját körükben érezték a magyar nyelv tudásának szükségét. Azt mondja Polit képviselő ur, hogy a hol szükségét érzik, gondoskodnak is tanításáról a nemzetiségek. Igen, csak hogy a tantervet nem az a nép állapítja meg, a mely szükségét érzi a magyar nyelv tudásának, hanem megállapítják azon urak, kik közül sokan, igen gyakran egyéb tekintetek miatt, vagy nemzetiségi elfogultságból nem taníttatnák azt a népet magyarul, a melynek arra valóban szüksége van. Egy példát hozok fel erre, t. ház. A gymnasiumok és középiskoláknál nem kifogásolták a magyar nyelv tanítását; elismerték, hogy szükségük van rá azoknak, kik felsőbb tanultságot igénylő pályákra mennek, és lesznek képviselők, közigazgatási tisztviselők. ' birák stb. És mit tapasztalunk itt is? Tessék utána járni, hogyan tanítják a magyar nyelvet a szász gymnasiumokban ? Igaz, hogy minden osztálynál hetenkint 2- vagy több órán át kötelező a magyar nyelv : de in praxi ugy intézik, hogy összejön három-négy osztály arra a két órára, s a programúiban ott van ugyan, hogy minden tanuló hetenkint két órát tanul magyarul, de az nincs benne, hogy arra a két órára három-négy osztály van összecsapva, s igy a tanítás eredménye körülbelül aequale zero. Nem lehet tehát egészen a különböző corporatiókat vezető urakra bizni e dolgot, hanem épen magának a népnek