Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-112
112. országos ülés április 80. 1879. 265 de még nyilvánítását is azon szándéknak, hogy mi a többi nemzetiségeknek létét aláásni törekszünk. Nekünk arra kell törekednünk, hogy minden nemzetiség, mely e hazát lakja, itthon érezze magát; a szabadságnak, a jólétnek részükre való biztosításával kell őket e hazához erősen lelánczolni, úgy, hogy ennek élvezetében ne jusson eszükbe kalandos politikát követni és idegen istenekhez folyamodni. Nemzetiségi politika tekintetében feladatunk belterjes politikát űzni, őrizkediii a germanisatiótól, mert a németség, illetőleg az osztrák germanisatió sokkal veszélyesebb ellenségünk, mint valamennyi nemzetiség, a mely a hazában van. Igyekezzünk kivívni állami önállóságunkat, hogy ebben az országban azután, mint valósággal vezér-nemzet szerepelhessünk; hogy ne legyünk az osztrák birodalom tartománya és hogy ne legyen Magyarországnak, mint valamely a birodalom kiegészítő részét képező tartomámmak, fővárosa Bécs. Ez a nagy kéjhölgy Babylonban, mint a biblia mondja, mely ott ül határszélünkön, hogy Magyarországra is kitcrjeszsze befolyásának hálóit. Ha körültekintünk, körülbelül Komáromon túl Magyarországnak egész nyugati része Bécset fővárosként tekinti; azon nyugati részekben minden kávéház bécsi lapokkal van ellátva és ha eltörik egy vetőgépnek kereke, azt Bécsbe küldik kijavítás végett. Bécs tehát nemcsak az osztrák birodalomnak, hanem Magyarország egy nagy részének is valóságos fővárosa, és ez által roppant germanisáló hatást gyakorol Magyarországra, a mit mindnyájan sajnosán tapasztalunk. Zárjuk el magunkat különösen Bécsnek germanisáló hatása ellen az által, hogy állítsuk fe] a védvám vonalat, accentuáljuk és biztosítsuk minden tekintetben Magyarország állami önállását; ez a legbiztosabb eszköz arra, hogy a magyar nemzetiségnek erős állás biztosíttassák. Ezen kivül pedig ne feledkezzünk meg arról, a mit b. Eötvös József mondott, hogy t. i. a nemzeti suprematiának kérdése nem egyéb, mint culturkérdés, mert ez egyike a legnagyobb igazságoknak, melyet valaha magyar államférfiú mondott. Ezek azon eszközök, a melyekkel nézetem szerint sikeresebben lehetne a magyarságnak és a magyar nemzetiségnek gyarapításán és megszilárdításán működni, mint azzal, hogy különben is sikertelen kísérletek utján, a magyarul beszélőknek számát akarjuk szaporítani. Mellőzve egyebeket, legyen szabad még azt a kérdést intéznem a t. képviselőházhoz, hogy vájjon alkalmas-e a mostani perez arra, hogy a magyar állam részéről czélba vett aetió megindittassék ? Ertem a mostani perez alatt a keleti kérdésnek azt a stádiumát, a melyben vagyunk, A keleti kérdés tagadhatatlanul par excellence nemzetiségi kérdés, mert jól tudjuk ugyan, KÉPVH. NAPLÓ. Í878—81. V. KÖTET. hogy a mostani krízist az orosz túlterjeszkeilési vágy, párosulva az osztrák uralkodó háznak hagyományos terjeszkedési vágyaival, idézte elő; de hogy ennél a nemzetiségi kérdés igen fontos szerepet játszik, hogy ez adja meg a hatalmasságoknak az ürügyet s a jövő formatiókuak az irányt, azt, t. ház, kétségbe vonni nem lehet. Tanácsos-e, kérdem, a nemzetiségi viszályt feléleszteni most, épen abban a perezben. midőn a legnagyobb szükségünk van arra, hogy e hazának minden lakosa egy szívvel-lélekkel legyen azon, hogy ezen ország fenntartassék. Azt hiszem, inkább örvendeni kellene azon aránylagos csendnek, mely e perezben a nemzetiségi kérdésre nézve e hazában mutatkozik, a helyett, hogy most akarjuk ezen tűrhető állapotot felbolygatni. Vájjon, ha azt fogja látni a világ, hogy itt is vannak nemzetiségi villongások, s ha ezek történésen majd még élénkebben fognak ezután nyilatkozni: nem fogja-e a világ akként contemplálni Magyarországot is, hogy miután ott is hajban vannak egymással a különböző nemzetiségek, ott is rendet kell csinálni, mint Törökországban ; és ha majd a keleti kérdés nagyobb hullámokat vet, ha az osztrák birodalmat is ellepi, nem áll-e előttük az a veszély, hogy a. jövendőbeli alakulásokra nézve ujj mutat óul fognak szolgálni azon ábrándos territoriális conceptiók, melyek már eddig is forgalomban vannak ? Azt hiszem, soha sem yolt nagyobb szükségünk arra, hogy a világ előtt jó véleményben álljunk, mint most. Tapasztalhatjuk, hogy azon vélemény, melylyel most a hatalmasok az egyes nemzetekről és országokról vannak, döntő befolyást gyakorolnak azok sorsára. Emlékezzünk vissza Anglia magatartására. Vájjon nem az tartóztatta-e vissza kezdetben Angliát az erélyes aetiótól Törökország érdekében. hogy a bulgáriai atrocitások Törökország ellen bőszítették fel a közvéleményt. S most már gondoljuk el azt, hogy egyszerre híre megy az egész világon annak, — mert lesznek, igen sokan lesznek, kiknek gondjuk lesz rá, hogy hire menjen, százszorosan nagyítva menjen, — hogy a magyar nép most el kezd erőszakos politikát követni a nemzetiségek ellen : vájjon miként fogja ez irányunkban hangolni a közvéleményt. Tele lármáztuk a világot azzal, hogy Magyarország alkotmánya vissza lett állítva, s a külföld mit lát, mint annak eredményét ? Azt, hogy a visszaállított alkatmánynyal nem tudtunk egyebet tenni, mint adósságot csinálni. Ennek következtében a külföldnek rólunk táplált véleménye nem valami kedvező. Ha éhez még hozzá fog járulni az, hogy ezen magával jótehetetlen nemzet erőszakoskodik a nemzetiségek ellen, ha — s kürtöljék ezt bár alap nélkül — hozzájárul 34
