Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-111
256 111# orsz %» s filés április 29. 1879. II est de la plus haute utilité de conserver ä notre Flandre tous les traits qui caracterisent sa physionomie historique. Lóin de sompre avec aucune tradition, nous devons conserver intaets tous les éléments de nationalité, qui nous sönt propres et qui ont contribué a nous donner une individualité. Azt mondja, hogy a flamand elem individualitást adott Belgiumnak. T. ház, vájjon a nemzetiségek nem adtak individualitást Magyarországnak. Továbbá azt mondja: la langue flamandé est un de ees éléments. Cultivons la donc eomme un lien puissant qui nous attache du passé, et comme un instrument de eivilisation dans nos clattes laborieuses. így történt Belgiumban egy czivilizált országban, hol a franczia nyelv ezredéves culturájával áll szemben a flamand nyelv. S ha daczára annak, hogy a kormány Belgiumban oltalmazza a flamand nyelvet, a franczia nyelv és a franczia irodalom előnynyel bir; ez nem valami kényszer eszköz által, hanem ezivilizatió versenye, a magasabb cultura által létesíttetik. Én azt mondom, t. ház, hogy ha a magyar népnek megvannak ezen feltételei, nem szükséges törvény, a magyar nyelv magától fog terjedni. Miért kényszer-eszköz őket használni; miért felizgatni a kedélyeket, miért feléleszteni a szenvedélyeket? Azt hiszem, hogy ez nem volt intentiója azon férfiaknak, a kik 1867-ben, mikor Ausztriával az egyesség köttetett, a békét és az egyetértést akarták létesíteni az itt lakó honpolgárokkal. Mert azoknak élénk 'emlékezetében volt, hogy mennyi szerencsétlenséget okozott a fajgyűlölet. Az 1868-iki népiskolai törvényben, melyet azon férfiú szerkesztett, kit mindnyájan tisztelünk, nyoma sincs annak, a mit a mostani törvényj avaslat tartalmaz. Ott egyenesen ki van mondva, hogy a népiskolákban a növendékek csak anyanyelvükön nyerhetik az oktatást; minden növendék anyanyelvén oktattassék." A 7. fejezetben, hol a tanító-képezdékről van szó, ott, igaz, az mondatik, hogy kell tanulni a magyar nyelvet, de nem mondja azt, hogy ez föltétel volna, a tanítói állás elnyerésére és mint a jelen törvényjavaslatban, a tanítói állás elnyerése a vizsgától feltételeztetik és egy, a magyar nyelvet értő tanítónak jelen kell lenni. T. ház! Van-e a törvényjavaslatnak, — nem mondom, — ezélja, hanem paedagogiai értelme ? A paedagogiai tan értelmében általánosan elfogadott elv az, hogy a népiskolák, az elemi iskolák nem arra valók, hogy nyelveket tanítsanak, hanem, hogy a növendékeket az elemi ismeretekre, az elemi tudományokra tanítsák; ha tehát még egy más nyelvet is kell tanulni, ez csak az elemi iskola rovására történik. Midőn ezen törvényjavaslat az újságokban megjelent, akkor egy Bécsben igen nagy tekintélyben álló szaklap megsemmisítő kritikát irt e törvényjavaslat ellen. Én e kritikát nagyon élesnek tartom s azért nem fogom idézni, csak végpassusát fogom felolvasni (olvas): „Schliesslich aber gebietet auch der pädagogische Standpunkt, dass mann unter allén Umständen die Schulen gegen das Hereinspielen politischer Pläne vertheidige. Die Schule steht im Dienste allgemeiner Menschenbildung und die Sprache, in der das Kind aufwächst, in die es von Haus aus seine Gedanken legt, diese Sprache alléin ist das Médium mittelst dessen der Erzieher seine Aufgabe voll und ganz zu lösen vermag. Eine aufgepfropfte Fremdsprache beeinträchtigt das pädagogische Prinzip der Entwiekelungsfreiheit und damit die Bildung." De én tovább megyek és azt mondom, hogy ha a magyar nyelv megtanulása a nem magyar ajkú növendékek részéről nem volna hátrányos a közművelődésre, föltéve, de meg nem engedve, hogy a nem magyar ajkúak félig megtanulhatnák a magyar nyelvet, kérdem, milyen haszna lehet annak ? Hiszen ha az a gyermek elhagyja az iskolát, és a falusi foglalkozáshoz, a mezei munkához megy, kivel beszéljen a román-, szerb-, tót- és szászvidékeken magyarul; mert hiszen mi nem állíthatunk magyar tanítókat, kik utánuk menjenek és ellenőrzést gyakoroljanak. Ott, hol czélja van, és a szükség is fennforog, a nemzetiségek minden kényszer nélkül önkényteseu már régen behozták iskoláikba a magyar nyelvet, Hiszen tudva van, hogy a szerb gymnasiumban, a közép-, a városi-, polgári-, sőt falusi iskolákban is, hol a szerbek a magyarokkal vegyesen laknak, régen tanítják a magyar nyelvet. A zombori praeparandián régen be van hozva a magyar nyelv, és nálunk nincs falusi tanító, ki ne tudna magyarul. De hol értelme r nincs, miért kényszereszközöket használni. Es én azt kérdem, e törvényjavaslat által nem sértetik-e meg a magyarországi felekezetek igen fontos autonómiája? Hol volna most a magyar nemzetiség, ha a református autonóm felekezeti iskolák nem tartattak volna fenn? De igenis, azt mondják, hogy ez nem közoktatási, lianem politikai czél. Én azt mondom, hogy ennek feltételei nincsenek; és ha nincsenek feltételei, és az állam mégis kényszeríti: akkor nem csinál culturális kérdést, hanem hatalmi kérdést. Ausztriában, hol a viszonyok hasonlók, mint itt, a németek nagyobb erővel birnak a német cultura, a számarány által, mégsem csinálnak a germanisatióból hatalmi kérdést. Galicziában a lengyel nyelv használata majdnem kizárólagos: Csehországban a német és cseh nyelv köztt teljes paritás van, sőt azon tar-
