Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-111
111. országos ülés április 29. 1879. 253 tehát a törvényjavaslat, tekintettel a hazánkban élő nemzetiségekre is, gondosan és atyailag vau szövegezve, én azt elfogadom. (Élénk helyeslés.) Itt látom helyét annak, hogy a t. ház engedelmével válaszoljak Zay t. képviselő ur néhány megjegyzésére. (Ralijuk!) A t. képviselő ur classificált bennünket, hogy kik lesznek azok, a kik elfogadják a törvényjavaslatot és hová tartoznak ezek és kik lesznek azok, a kik nem fogadják el a törvényjavaslatot és hova tartoznak ezek, A többi köztt nem mellőzhetem hallgatással azt, hogy szerinte vannak olyanok, a kik e törvényjavaslatot csak azért fogadják el, mert a kormánytól várnak valamit, vagy hogy valamit, nyerjenek tőle. Bocsánatot kérek, t. képviselő ur, de ezen megjegyzését részemről el nem fogadhatom és visszautasítom, (Általános élénk helyeslés) annyival is inkább, mert én mélyen tisztelem a kormányt és elfogadom a törvényjavaslatot; de ezt nem azért teszem, mintha tőle valamit várnék, mert hiszen én kenyerem javát már megettem, és azzal, a mit birok, meg vagyok elégedve. (Tetszés.) Azt mondta még a t. képviselő ur, hogy a magyarok mai nap családi ünnepet akarnak üllni. (Halljuk!) Igaza, van t. képviselőtársamnak, de legyen meggyőződve, hogy minket is meghívnak e családi ünnepre, de nem azért, hogy egymást sértsük, hanem azért, mert alapelvüknek tűzték ki, hogy e hazának minden polgára megértse egymást és a haza ügyeit előmozdítsa. (Helyeslés.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ha már a felsőbb iskolákban tanittatik is a magyar nyelv, egyáitalán nem látja czélszeríínek, hogy az elemi iskolákban is tanittassék. Nem tudom, látott-e valaha a t. képviselő ur épületet alap nélkül. Én nem. Vagy talán csak azok vannak hivatva előre menni, hivatalt kapni, a kik uri házból kerültek ki és a szegény paraszt fiának ne legyen alkalma állásra, hivatalra jutni? (Helyeslés.) Én azt gondolom, hogy nem nagy háladatosságot mutatott a t. képviselő ur azok irányában, kik alkalmat vettek maguknak és szükségesnek találták őt a magyar nyelvben oktatni, hogy oly szép beszédeket legyen képes tartani. (Derültség.) Legyen már most nekem megengedve a törvényjavaslat második részét, illetőleg szellemi irányzatát is birálat alá venni, s egyúttal saját nézetemet is e tekintetben elmondani. Én, t. ház, három irányban fogom megbírálni e törvényjavaslatot. Először tekintve a czélt, melyet a t. kormány elérendőnek tűzött ki akkor, midőn ezen törvényjavaslatot benyújtotta, hogy van-e ezen törvényjavaslat szellemében annyi erő, hogy a kitűzött czélt el lehessen érni ? Másodszor minő hatással lesz a törvényjavaslat szelleme az itt élő különböző nemzetiségekre, tekintve azoknak nyelvét; és harmadszor minő boldogító eredmények várhatók e törvénynek több éven át tapasztalt befolyásától és üdvös eredményétől? T. ház! Én azt hiszem, hogy ezen törvénynek mint egy szellemi elaternek kell működni; a különböző nemzetiségekhez tartozó népeknek alkalmat kell nyújtani az állami nyelv elsajátítására, hogy azok képesek legyenek érzeményeiket ezen nyelven is nyilváníthatni. A t. kormány tehát ezen törvényjavaslat benyújtásával módot és alkalmat akart nyújtani az itt élő népek millióinak, hogy egymást megértve, mint testvérekhez illik, vállvetve működjenek a haza jól felfogott érdekében. (Helyeslés.) És itt bocsásson meg nekem a t. ház, ha ennek bebizonyítására a nagy természetre hivatkozom. Az embereknek meg van adva és a mindenható láthatatlan keze által keblünkbe beoltatott egy rokonszenves érzet azon népek irányában, melyeknek nyelvét elsajátítottuk és értjük. Megmagyarázhatatlan vonzalommal viseltetünk az ily népek iránt. Igen gyakran megesik pedig az, hogy ezen népek nem is laknak a hazában, idegen népek. Érdeklődünk fennállásukban, osztozunk örömeikben, bajaikban, részt veszünk fájdalmaikban. Mennyivel közelebb fogja hozni a magyar hazában lakó népeket, kiknek kötelességök a haza érdekeit szem előtt tartani, ha ezen állam nyelvét elsajátítva, egymást megértve, mint testvérekhez illik, a haza boldogságát előre mozdítják. Mert véleményem szerint, noha igaz az, hogy egy és ugyanazon ország alkotmányos jogainak élvezete és az ezeknek megfelelő kötelességek és a közös terhek elviselése kell, hogy bizonyos kapcsot képezzenek az itt együtt élő népek között: de mindeddig hiányzott mégis és hiányzik mai napig is, mint mindannyian érezzük, egy természetesebb kapocs, mely a népeket összehozza, és ez az államnyelv. És én, t. ház, e törvényjavaslat életbe léptetésétől várom, hogy ez országban élő nemzetiségek a magyar nemzethez ez által közeledvén, tulajdon érzelmeiket, melyeket e haza irányában táplálnak, nemcsak nyilvánítni fogják, de azt szivök melegségével át is fogják érezni. És ha ez áll, t. ház, a természet következésein, a minek pedig az örök természet változhatlan elvei szerint állni kell, ugy áll ennek ellenkezője is, hogy mindazok, kiknek vagy nem levén alkalmuk, vagy nem iparkodtak az állam nyelvét elsajátítani, talán nem fogok vétkezni, ha azt állítom, hogy ezek sokkal kevesebb rokonszenvvel viseltetnek äz állam, tehát a magyar nyelv iránt, mert ezek nem sajátítván el az állam nyelvét, az országnak magasztos gépezete körül működő factorok sorából mintegy kizárva érzik magukat s ennek, ha nem is közvetlenül ők, de közvetve maguk az okai. Én, t. ház, e törvény szellemétől hiszem s reménylem, s meg