Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-111

111. országos Blős április 29. IS79. 251 Én, t. ház, azt veszélyes theoriának tartom, hogy egy törvénynyel szemben azt kelljen reményleni, hogy majd nem fog végrehajtatni, csak irott malaszt marad, mert majd akad mód és ut, e törvényt kijátszani. Ugy hiszem, t. ház, hogy nekünk kötelességünk itt oly törvényeket hozni, melyeknél nem áll fönn a szükség, hogy irott malasztnak maradjon és kijátszassék, hanem oly törvényeket, a melyeket minden méltányosan és igazságosan ítélni képes ember véleménye szerint keresztülvinni lehetséges. Tehát e vigasztalást sem szabad elfogadnom. De, t. képviselőház, vigasztal engem az a meggyőződés, hogy e törvényjavaslat nem factuma magának a magyar nemzetnek, melyet én mint derék és nagylelkű nemzetnek ismerek, hanem factuma a Tisza-aerának, a mostani kormányt körülvett neophyta-őrségnek. T. ház! En vigasztalom magamat azon reménynyel, hogy képes lesz a magyar nemzet e neophyta-kaszttal megbirkózni, képes lesz visszatérni a régi hagyományos, józan és mérsékelt politika útjára és ezzel nemcsak magamat vigasztalom, de vigasztalni és megnyugtatni fogom ezzel aggódó, sértett és elkeserített honfitársaimat is. •— Vigasztal engem a remény, hogy a magyar nemzet ki fog józanodni mostani foreeirozott hazafiságának mámorából, vissza fog menni józanon felfogott állami hivatásának útjára és a magyar államot azzá fogja tenni, a mire hivatva van: a méltányosság, igazság, jogegyenlőség őrévé. Ebben a reményben nem fogadom el ezen törvényjavaslatot. A súlyos, káros következményekért pedig feleijenek önök, a kik hajlandók a javaslatot elfogadni. Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Jogom lett volna, de talán kellett volna is a szónokot mindjárt beszédének elején ismételve félbeszakítani, mert közeljárt azon határhoz, melyen belül egy képviselőnek e házban mozognia kell, ha a tartozó tiszteletet a ház és annak tagjai iránt megsérteni nem akarja. (Elénk helyeslés.) De nem tettem ezt, nehogy távolról is ürügyet szolgáltassak azon vádra, melyet a képviselő ur emelt, hogy t. i. azoktól, kik szerinte ezen törvényjavaslatban ellenük intézett támadást látnak, még a védelem lehetősége is megvonatik. (Tetszés.) De kérem a t. házat s azon szónokokat, kik még ezután következnek, akár a törvényjavaslat ellen szóljanak, de még inkább azokat, kik a törvényjavaslat mellett kivannak szót emelni, hogy szónoklatukban a kellő mértékletességet és higgadtságot tartsák meg; (Elénk tetszés) mert ha valamikor, szükséges ez az ilynemű tárgynál, a melynél az ismételve felmerült nemzetiségi kérdés a vitába vegyittetik, nehogy ismétlődjék a házban lezajlott amaz ülések egyike, melyek sem e ház tekintélyének emelésére nem szolgálnak, sem nem alkalmasak arra, hogy az országunkat lakó különböző nemzetiségek között az egyetértést előmozdítsák, melyet felbolygatni bizonyára egyikünknek sem lehet szándékában. (Élénk tetszés.) Baross Gábor előadó: T. ház! Az elnök urnak iménti kijelentése folytán s azon tiszteletnél fogva, melylyel a ház iránt viseltetem, nem fogok azon személyes támadásokra refiectámi, melyekkel Zay képviselő ur élt. Azonban a házszabályok 44. §-a értelmében, mint a központi bizottság előadója, kötelességemnek tartom, nem mondom épen, szándékosan, a bizottság eljárására vonatkozólag elferdítve előadott tényeket helyreigazítani. (Halljuk !) A t. képviselő ur azt mondotta, hogy a bizottság titkolódzott s a ház szabályait megsértette, a mennyiben nem tartott nyilvános ülést, hanem titkos értekezleten tanácskozott e fontos törvényjavaslat fölött. A tény az, t. ház, hogy e bizottság elnöke bizonyos szomorú családi esemény miatt távol levén s a bizottság összehívott tagjai erről idején nem értesülhetvén, miután összegyűltek, megállapodtak abban, hogy ha már nyilvános bizottsági ülést nem tarthatnak, legalább eszmecserét folytatnak a 3. §. iránt, mint a melyre nézve ellentétek forogtak fenn. Ez a tényállás. Ez nem megsértése a házszabályoknak, ez nem titkolódzás. A bizottságnak nem volt semmi oka sem titkolódzni s hogy ezt nem is tette, meglátszik a képviselő ur előadásán, a kit épen, nem mondom, mint rósz szellemet, de mint folyton őrködő szellemet láttunk éber figyelemmel kísérni minden tárgyalásainkat, de ez nem volt ok reánk nézve, hogy tartózkodjunk a nyilt tárgyalástól, mert föltétlenül bíztunk a képviselő urnak általánosan ismert finom discretiójában. (Derültség.) Stojkovics Péter : T. ház ! Én nem vagyok azon szerencsés helyzetben, mint Zay Adolf t. képviselő ur, a ki ezen törvénynek születését ismeri s a ki ismeri a bizottságokban folyt tárgyalásokat. Én ezen törvényjavaslatról egyszerűen, ugy a mint elő van terjesztve, kívánok szólani, fönntartván magamnak, hogy a képviselő urnak több megjegyzésére reflectáljak ott, a hol ezt szükségesnek fogom találni. T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat tekintetében, a t. ház engedelmével, jelezni fogom azon álláspontot, melyet elfoglalok s azt szerény tehetségemhez képest indokolni is szándékozom. (Halljuk!) Három dolog az, t. ház, melyet előrebocsátani kívánok. Az első megemlítése annak,— mit e törvényjavaslat tárgyalásakor jelezni szük32*