Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-106
106. országos ülés április 4. 1S<9. 219 méltóztassék választani az országos bizottságba. (Helyeslés.) Következik Tors Kálmán képviselő ur interpellatiójának előterjesztése. Törs Kálmán: T. ház! Az 1871: XLII. t.-cz., mint dátuma is mutatja, abban az időben keletkezett, midőn, mint mondani szokás, az ég tele volt hegedűvel, s a vállalkozási kedv túltengése által fölizgatott képzelet Budapest helyén egy tiz év alatt létesülendő tündérvárost rajzolt maga elé, tele ragyogó palotákkal, nagyszerű boulevardokkal és függő kertekkel. Az álmodott város egyik legfőbb közlekedési vonala lett volna az u. n. külső' körút, mely a Margit hídnál kezdődvén, a várost nagy köralakban futotta volna körül egész az Aldunáig. Annyira hittünk e vonalnak egy deeennium alatti kiépülésében, hogy a törvényhozás szintén szükségesnek látta az itt emelendő házakra engedett kedvezményeket majdnem illusoriussá tenni az által, hogy a másutt emelendő épületeket nagyobb kedvezményekben részesíté. Mig az 1871 : XLII. t.-cz. ugyanis a külső nagy körúti házaknak 15 évi adómentességet s még 15 évi adóleengedést adott: a belső körúton s azon belül építendő házakra megadta a teljes adómentességet 30 esztendőre; de nemcsak e hátrányos verseny, hanem az által is megnehezítettük a külső körút gyors kiépülését, hogy megköveteltük, miszerint a külső körút házai mind paloták legyenek, egyik se lehessen alacsonyabb 48 lábnál s homlokzata ne lehessen kissebb, mint 42 láb. Tudjuk, mi következett kevéssel e törvény életbeiépíetése után. Beütött a krach, s nagyon sok, a mit mi képzeletben fölépítettünk, elfoszló légvárnak bizonyult. Ezek közé tartozott a külső körút is, mely pedig bizonyára nagy világvárosi külsőt ad vala Budapestnek, ha úgy épül ki, a mint mi azt szépen elgondoltuk. Denii történt a bekövetkezett pangás idején? Az, hogy ama tervezett körút ma is csak tervezet, s mintegy 2000 palota helyén, felépült öszszesen talán 5 — 6 épület, s azoknak az építői is jó részt megbánták, hogy építették. így állunk most, ama 10 év vége felé, melyet elegendőnek hittünk a külső körút kiépülhetésére, mert hiszen a fentebb jelzett kedvezményeket csupán azokra a házakra szorítottuk, melyek a törvény kihirdetésétől számított tiz év alatt épülnek, ama tiz év alatt, melyből már csak kettő van hátra. Képzelhetni-e, hogy a még hátralevő két esztendő a mostani pénzviszonyok mellett ki fogja-e pótolni azt, a mit az elmúlt 8 év elmulasztott? Hogy a szép reményekre ily szomorú csalódás következeit, az azonban nem tulajdonítható pusztán ama törvénynek, mely egy abnormis korszak viszonyait állandóknak képzelve, azokat vette irányadókul a jövőre is, — hanem tulajdonítható a fővárosi közmunkatanács eljárásának is. Nem akarom itt fölemlíteni azt, hogy szépen jövedelmező kisajátított házakat romboltatott le, melyek senkinek útjában nem állottak, melyeknek helye ma is oly közlekedési akadály, mint maga a ház volt, s melyeknek jövedelme, ha meghagyatnak, mig lerontásuk igazán indokolva lesz, szép contigenssel járulhatott volna csatornázási, vagy kikövezési költségeihez egyes vonalrészeknek, a melyek ma per absolute járhatlanok. Elég legyen felhoznom a külső körútnak a népszínház- és a kétnyul uteza közé eső szakaszait, — egy több holdnyi területe puszta tér, — mely mélységeivel és emelkedésével szemétrakodó tér lehetett valaha — még a gyalogszerrel való közlekedést is lehetetlenné teszi elannyira, hogy annak úgy a népszínház-, mind a kétnyul-utczára néző torkolata, deszka- kerítéssel is elzáratott. Erre járni, itt közlekedni, mint arról mindenki meggyőződhetik, láb-, nyaktörés veszedelme nélkül teljes lehetetlen. íme a képzelt körútnak egy jelentékeny szakasza, melyre szép számú palotának, mely ma azonban még csak kis ház, vagy üres telek, a homlokzata néz. E telkek az egyik oldalon szerencsére átnyúlnak a Bodzafautczára s a nagy körúti leendő paletatuíajdonosok a Bodzafautczán járnak telkükbe, házaikba. Többen azonban abban a reményben, hogy hiszen nekik nem sokára szép boulevardjuk lesz, telkeiknek a Bodzafautcza felé eső felét eladták. Már most ha a vevők házat építenek telkeiken, merre járjanak a körúti telekbirtokosok, házaikba? A Bodzafautcza kijáratot elrekeszti az új tulajdonos, a körúti szemétdombok pedig injuncticabilisak s azon kivül hivatalosan is el vannak deszkázva a világtól. Itt nincs más segítség, mint még a párisi minta szerinti léghajózás. De azt mondhatná valaki: mért nem volt az illetőknek annyi belátásuk, hogy addig, mig a tervezett körút e szakasza annyira elkészül, hogy r«jta a közlekedés megnyilhatik, kötötték volna ki maguknak a szabad kijárhatást a Bodzafa-uteza felé. Most ők lássák kárát, ha nem tették. Tették, t. ház! Többen úgy adták el telkeiknek a Bodzafa-utcza felőli felét, hogy szabad közlekedésük legyen azon keresztül még a tervezett körút e része elkészül. Sőt többet tettek: e szolgalmi jogot telekkönyvileg is följegyeztették, sőt pörre kerülvén a dolog, bírói jogérvényes ítéletekkel is megerősíttették. így tett a többi közt Ács Károly, volt J országgyűlési képviselő s köruíi telektulajdonos,
