Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-105
198 l 05- országos ülés április S. 1878. hosszá nyilatkozatot adtak be, a melyben kifejtik, hogy minő nagy nehézségekkel jár a vasúti építkezés oly indokok miatt, a melyek igen fontosak lettek volna 1870-ben a törvény meghozatala előtt. Ezekkel csak annyit bizonyítottak, hogy az általuk elfogadott szerződés, a mely őket kötelezi, igen terhes. Ezen nyilatkozat végén kijelentették, nem ugyanazon szavakkal, a melyeket a t. előadó ur felhozott, hanem mereven és nyíltan, hogy miután most sokkal drágább a napszám és a munka, mint akkor, mikor szerződtünk, miután mi sokat vesztenénk: ennélfogva sem az eredeti szerződés, sem az új, novelláiig megállapodás alapján, azt a vasutat ki cem építjük. Ehhoz hozzáadtak, nem ugyan egy új beadványban, mint a t. előadó úr mondotta, hanem ugyanezen beadványukban, egy négy sorból álló mondatkában, hogy ha excellentiátoknak tetszik, és nekünk a megváltozott viszonyokboz alakított új és kedvező feltételeket aduak, akkor vállalkozunk. Bocsánatot kérek, itt is hibás az előadó ur előadása, midőn azt mondja, hogy ezen nyilatkozat alapján tovább folytak a tárgyalások, mert azon rettenetes acta-halmazban, a mely a jogügyi bizottság előtt feküdt, arról, hogy az új feltételek alapján, hajlandók lettek volna a vasutat kiépíteni, soha egy szó sem váltatott a közlekedési ministerium és a vállakozó közt Emmer Kornél előadó (közbeszól): Nem mondtam ! Eötvös Károly: De bizony méltóztatott mondani. (Egy hang a szélső baloldalról: Megmutatja a gyorsírói jegyzet.) Azt mondja az előadó ur, hogy a ház a bizottság jelentéséből meggyőződést szerezhetett arról, hogy a jogügyi bizottság a legnagyobb lelkiismeretességgel és a legnagyobb alapossággal tanulmányozta az iratokat. Bocsánatot kérek, a legnagyobb lelkiismeretessége nem vonom kétségbe, de az alaposságot kétségbe vonom. Azt pedig egész határozottsággal állítom, hogy az előadó ur jelentésébői a ház magának sem az alaposságról, sem a lelkiismeretességről meggyőződést nem szerezhetett, (Ugy van! a balés a szélső baloldalon) mert az nem egyéb, mint néhány sornyi kivonata egy 300 ívből álló okmányhalmaznak s ezzel az alaposságról és lelkiismeretességről senkit sem lehet meggyőzni. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Hanem nekem van egy szavam azokhoz az indokokhoz, a melyekről az előadó ur azt mondja, hogy azok jogindokok ; előre bocsátom azonban, hogy itt méltányossági indokokról beszélni nem érzem magamat hivatva. Ha azt mondja egy gazdag állam, s azt mondja egy szegény, de közhasznú intézet, hogy a biztosítékul letett 650,000 frtnyi cautiót add vissza nekem te állam, a ki gazdag vagy, mert én akkor sok jót tehetek, intézetemet erős lábra állíthatom s jogi üzletemet kiterjeszthetem : erre azt felelem, hogy ez méltányos, és ha az állam kárával nem jár, ha jogsérelmet nem involvál és nem praejudicál más intézkedéseknek, azt mondom, adjuk vissza a pénzt De akkor, midőn egy idegen országban levő gazdag bankról és egy sülyedés szélén álló országról v*n szó, én ugyan méltányossági indokokat akkor is látok, de ekkor a méltányossági indok nem az, hogy adjuk hát vissza a cautiót. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ezen méltányossági okok nagyon sajátságosak. Emlékszem s Wahrmann képviselő ur még sokkal jobban emlékezhetik, hogy magyarországi kitűnő bankintézetek nagy és terhes kötelezettségben voltak a határőrvidéki szerződés tekintetében a kincstárral és a határőrvidéki kormányzattal. Akkor azon méltányossági indokok forogtak fenn, hogy — miután megváltoztak a közgazdasági-, a hitel- és kereskedelmi viszonyok és a mi fa egykor megért 10 frtot, ekkor semmit vagy legfeljebb 1 frtot ért: — akkor azon méltányossági indokok forogtak fenn, hogyha azon szerződés, a mely jobb időkben köttetett, a jogszigorú értelme szerint haj tátik végre, akkor Magyarország fővárosának két-három kitűnőbb bankintézete és azonkívül sok kitűnő magyar bankár fog egyszerre károkat szenvedni, vagy épen tönkre menni és ez által azon súlyos pénzválság, mely akkor különben is dúlt az országi ban, még súlyosabbá válik, ugy, hogy nagy és nevezetes bankintézetek liquidálni, csőd alá kerülni fognak, itt állottak a méltányossági indokok. De a kormány és a határőrvidéki kormányzat azt mondta: szerződés, tessék teljesíteni. És a szerződés teljesíttetett s Magyarországnak nevezetes bankintézetei liquidálni kényszerültek, (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) a súlyos hitelválság pedig Magyarországon dúlt tovább és még sokkal jobban. Igaz, hogy akkor nem Magyarország érdekeiről, hanem a határőrvidék katonai érdekeiről volt szó; igaz, hogy akkor nem egy bécsi bankról, hanem magyar pénzintézetekről volt szó és igen sok nevezetes magyar ember érdekéről volt szó; (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Akkor a szerződést a rósz időkben végre kellett hajtani Sylok szigorával, most előáll a jogügyi bizottság t. előadója és azt mondja, hogy méltányossági szempontból a szegény bécsi banknak fizessünk vissza 600,000 frtot, melyhez egyébiránt még az általa előadott tényállás szerint is jogi indokok nincsenek. A jogügyi bizottság t. előadója 2 osztályba sorozta a tényeket, t. i. a novelláris egyezmény előttiekre és utániakra. Ezt a felosztást én a | magam részéről is ezen kérdés történetében | helyeslem és elfogadom; és mondom azt, hogy
