Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-104

180 104. országos ülés április ä. 1879. Romániában az államvasút ép olyan nagyhatalmasság mint itt. (Igaz! balfelöl.) Én ezen tarifaegyezményre, különösen mert annyira titokban tartatik, semmi súlyt sem fektetek. (Helyeslés.) De, t. ház, legyen szabad röviden megjegyeznem, hogy igen sok törvényhozási actusnál magát a dolgot nem abból kell megítélni, a mi a törvényben vagy az ahhoz csatolt szerződésben foglaltatik. Igen sokszor megítélés alá jönnek azon tekintetek, melyek azokon túl feküsznek, és melyek magában a törvényjavaslatban nincsenek. (Halljuk!) S én daczára a mélyen t. ministerelnök ur mai felszólalásának, melyben minden connexiót tagad a mai törvényjavaslattól, bátor vagyok azon nézetben lenni, hogy a dolog még sincsen tulaj donkép egészen ugy, mint a t. ministerelnök ur mondja. (Halljuk!) Megvallom, reám azon határozott impressiót tette ezen törvényjavaslat beterjesztése, hogy fájdalom, Magyarország ismét ott van, a hol volt a 153 milliós kölcsön megkötésekor, illetőleg ezen kölcsön második felének megkötésekor, hogy ismét mindennemű külön kedvezményeket kell nyújtani és áldozatokat kell hozni a czélból, hogy Magyarország hitelműveletei közvetítessenek, (ügy van! balfelöl.) Az osztrák államvasutnak, t. ház, nagy érdeke, hogy ezen törvényjavaslat itt keresztül menjen. Az osztrák államvasiittársaság vezető egyéniségei döntő befolyást gyakorolnak azon consortium működésére, mely Magyarország hiteligényeit ez idő t kielégíti. (Igaz! balfelöl.) Mondhatja valaki, hogy ezt bizonyítani kell, hogy ez nem áll. Engedelmet kérek, t. ház, igen sok dolog bizonyítás nélkül is áll s a közhit igen sok dologra nézve meg van győződve teljesen, habár azt kézzel foghatólag bebizonyítani nem lehet, hogy a dolog mégis ugy van. Én, hogy csak egyet is bizonyítsak e tekintetben, bátor vagyok segítségemre hivni az én t. barátomat György Endre urat. (Halljuk! Halljuk!) Én György Endre képviselő úrral politikai tekintetben szemben állok, de György Endre urat nem akkor ítélem meg, mikor ő mint előadó, a kormány politikáját, vagy a bizottság többségének véleményét képviseli; én György Endre arat akkor ítélem meg, mikor ő felette nagybecsű szakszerű munkáit írja. György Endre ur egyik legkitünőbbike közgazdasági Íróinknak, kinek közgazdasági műveit az akadémia még eddig mindig jutalomba:! részesíté. És György Endre, a közgazdasági író a cs. kir. szab. osztrák államvaspálya-társaság viszonyáról a magyar vasutak csoportosításához, közelebb, saját neve alatt ezeket irja: (Halljuk! Olvassa.) „A hazai vasutak csoportosítása tárgyában megindult tárgyalások egy oldalról, az új hitelműveletekkel összefüggésbe hozott és azokkal pari passu megoldandókul jelzett forgalmi kérdések más oldalról, oly válságossá tették a jelen pillanatokat a hazai vasutügy fejlődésére nézve, a minők már régóta nem fordultak elő. A vitás kérdéseknek túlnyomó nagy része az osztrák államvasút helyzetéhez van fűzve. 1867-től kezdve, a magyar közlekedési politika folytonos harczot vivott e hatalmas társasággal. 12 év elég idő arra, hogy constatálhassuk, miszerint a vesztes fél ritka következetességgel mindig a magyar érdek volt. A magyar államvasutak cartelle, a tiszai vasút szerződése, az arad-temesvári vasút története, az orsova? csatlakozás kérdése mind csak egyes stádiumok voltak e folytonos vereségek között. A társulat hatalommá s valódi ex-lex hatalommá nőtte ki magát, a mely éles ellentétben áll a magyar felfogással. Nem recrimioálni akarok, csak constatálni a helyzetet. 12 évig folyton igy volt ez, sa 12 év alatt sem nyilt szakítás, sem nyilt egyesség nem jött létre. Minden kérdés elhúzódott, elposványosodott; és emlékezhetünk mindnyájan azon penibilis jelenetre, midőn a temesvár-orsovai vasút engedélyezése alkalmával, az ellenzék akkori vezére Tisza Kálmán, nyilvánosan meghazudtolta az országos érdemekben megőszült pénzügyministert a tisztán vasúti szempontok alakjábau beadott édesítő eszköz kérdésében. Fájdalom, semmiesetre sincs kizárva lehetősége annak, hogy ily külső okok döntsenek ;i jelen tárgyalások alkalmával is a hazai vasutügy jövő alakulása felett. Sőt nem lehet szemet hunyni az ez oldalról fenyegető valószínűség előtt. Azon hatalmas pénzcsoport, melynek csak egyik közege az osztrák áilamvasut, bizonyára nem feledi el érdekeit ez irányban is megvédeni. A strucz megteheti, hogy fejét a közelgő veszély láttára homokba dugja, de komoly publicista nem." Ezeket mondta György Endre, a neves közgazdasági író, s teljesen igaza van. (Tetszés és felkiáltások balfelöl: Mikor mondta f) Ez két hónapos dolog. íme, t. képviselőház, a mitől György Endre nemzetgazdasági író félt, az ma bekövetkezett, annak első kifejezése jelen törvényjavaslat beterjesztésében nyilvánul és igy engedelmet kérek, ha én, szemben a ministerelnök ur állításával is, maradok abban a véleményben, a melyet az előbb már kifejeztem, hogy igenis, e vasút törvényjavaslat beterjesztése a mostani pénzügyi műveleteknek egy toldaléka, melyben, hogy az állam pénzt kaphasson, az eléggé magas kamat mellett egy újabb áldozatot hozunk. (Igaz! balfelöl.) De én tovább megyek, t. képviselőház, s azt, a, mi még ezzel összefüggésben vaa, bátor leszek elmondani. Én azt hiszem, van egy második ajándék is, mit a pénzügyi mostani müveletekhez adunk és e második ajándék azon tör-