Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-104

104. országos ülés április B. 18T9. fff létén van s Magyarországon csak a beviteli árúknak vámolása történik. Belátta a t. közlekedési minister ur, hogy ezen eljárása érthetetlen, és hogy ott valamivel indokolni kellene, s azt mondta, hogy a nemzetközi pályaudvarok az újabb időben a divatból kijöttek. Én nem vagyok szakember, s ezt elismerem, de nagyon sajnálom, hogy a t. minister ur, kit országszerte szakembernek tartanak, egy évvel előbb e divatról nem volt értesülve, a mennyiben 1878. évi április 11-ikén határozottan kijelentette, hogy egy nemzetközi pályaudvarnak kiépítése magyar területen az országnak nagy érdekében áll, s hogy ő azon lesz, hogy ezen országos érdek kielégíttessék. Ma már más theoriának hódol. Mi ennek oka? En úgy hiszem, hogy csak az, hogy ő azon hatalommal áll szemben a szerződés kötésénél, mint a milyet Buménia maga részéről igénybe vesz, t. i. a vis majorral, a bankárok nagyhatalmával. Nem volt képes akkori tervét és meggyőződését keresztül vinni, s most ily elméleti nézetváltozással akarja a dolgol elpalástolni. Azt hiszem, hogy egy kissé savanyú volt a szőlő, s nem lehetett azt elérni, a mit most is helyesel a t. minister. Ha ez az indok, mért nem ismerik azt be nyíltan? Én, t. ház, nem ismerhetem tehát el annak jogosultságát és indokoltságát, hogy mi azon hatalmas garantiát és pressio-eszközt, melyet a vercierovai vonalnak elzárhatásában biruhk, kezünkből kiadjuk s másrészt nem helyeselhetem azt, hogy a minister, a nélkül, hogy azt indokolná, az 1874-iki törvényben követelt nemzetközi pályaudvar intézményét feladja. Kérdem, t. ház, hogy ha én most részemről kijelenteni, hogy az eziránti törvényjavaslatot nem fogadom el, mi annak az értelme, talán az, hogy a plojesti vasút kiépittetése az által még hoszabb időre elhalasztatik? Korántsem! mert t. ház, az eddigi conventió a törvényben változatlanul megmarad ; a mi kormányunknak szigorú kötelessége lesz arról gondoskodni, hogy a román kormány az eddigi kötelességet teljesítse. No, a román kormány kijelentette, hogy a vonalat a jelen év végéig kiépítheti. De akkor kötelessége ezen lehetséges kiépítését keresztül vinni és a kormány ki fogja eszközölni, hogy ez megtörténjék, kötelessége marad tehát mindent elkövetni, hogy a plojesti vonal mielőbbi kiépítése által a mi országunknak nagy kereskedelmi és ipari előnye biztosittassék. Ha pedig elfogadtuk ezen törvényjavaslatot, ennek az lesz az eredménye, hogy a meglevő jogokat feláldozzuk, annak a helyébe azonban nem nyerünk semmit, mert nem nyerünk semmiféle biztosítékot az iránt, hogy ezen évben mégis valahára teljesíti kötelességét a román kormány. Mikor az 1874: XXVII. t. ez. KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. V. KÖTET. alkottatott, erősen fenyegetni jónak látta a tisztelt kormány és ha ma már a semmivel akarja beérni, azt hiszem, hogy mi éhez nem járulhatunk hozzá. Sőt épen a kormánypárt leghívebb támogatói részéről határozottan követelve lett, hogy vétessék fel nem az internationalis szerződésbe, de a magyar törvénybe egy garantia az iránt, hogy a román kormány valahára teljesítse szavát. Ez csak a t. minister urat kötelezte volna arra, hogy ezen évvégén, ha meggyőződött róla, hogy a román kormány ismét mulasztást követett el, akkor szüntesse be a vercierovai vonalon a forgalmat. Ez ellen a t. ministerelnök ur nagyon bölcsen tiltakozott; sőt még egy eziránti egyszerű határozatát a háznak sem akarta elfogadni, hanem beérte ezen gondolatnak felemlítésével a bizottsági jelentésben. Ezt a modust a szükséges garantia czímében, csaknem minden bizottsági tag, például Korizmics László és Ivánka Imre képviselő urak semmiképen sem akarták elfogadni. En azt hiszem, hogy mi az ellenzéken legalább azon lelkiismeretességgel fogunk birni, mint a milyennel Ivánka Imre képviselő ur bír és a kormány jóakaratában szintén nem fogunk annyit bizui, hogy attól várjuk a teljesítést, hanem azt fogjuk követelni, bogy a törvényben szigorú kötelességévé tétessék, hogy az ország érdekeit óvja meg. Miután pedig én nem akarok kormánypártibb lenni, mint Ivánka képviselő ur, nem járulok hozzá a bizottság véleményéhez, hanem pártolom Ráth Károly képviselőtársam különvéleményét. Pázmándy Dénes: T. ház! Megvallom, nem kis megerőltetésembe kerül a minister ur felszólalása után megmaradni azon nézetem mellett, hogy elvtársaim felszólalása után s ezek ellenében meggyőződésemet nyilvánítsam, e kérdésben. A ministerelnök ur azon insinuátiót volt szives kijelenteni, a melyet különben már máskor is mondott, hogy mi, az ellenzék, az országbukásán örvendünk. En ezt oly nevetséges és a a t. ministerelnök ur szájába épen nem illő kijelentésnek tartom, hogy arra talán válaszolni sem kell. [Helyeslés balfelHl.) Az, hogy a ministerelnök ur magát az országgal azonosítja és ennek folytán azt mondja, hogy mi az országin egbuk tata sara törekszünk, mert őt megbuktatni akarjuk, ez téves, mivel mi ép azért iparkodunk őt megbuktatni, mert az országot ezzel véljük megmenthetni. {Helyeslés balfelöl.) Legyen szabad még néhány szóval a ministerelnök urnak financiális sikereit bírálat alá venni , a mennyiben ő a legközelebbi arany-járadék-kölcsönt mint egy nagy vívmányt tüntette fel; de kifelejtette azt, hogy midőn a 153 millió frtos kölcsön első fele kiadatott, 23