Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-104

ÍM. »r*S!ásr»s ttléi április S. ISTt. 169 ezen 17 milliónak összes iuterealaris kamatai elvesznek, mig az egész vonal meg nem nyittatik. Egyrészről tehát az eddig lefizetett nagy összeg, másrészről a vállalkozókkal kötött szigorú fölté­telek, és végül a munka előhaladott stádiuma, biztosítják azt, hogy ezen vonal 1879. deczember 1-ére csakugyan teljesen üzletbe fog tétetni. Mindezek daczára kétségtelen azonban az, hogy a magyar kormány engedményt tesz, és én a magam részéről nem vonom kétségbe, hogy azon pressio, mely gyakoroltatott az orsovai csatlakozás megnyitásának megtiltása által, igen hatékony pressio volt Romániával szemben. Ez azonban kétségkívül abnormis helyzet, mely nem­csak az illető két vasútnak, hanem egyúttal az összes magyar forgalomnak ártott, mely a román pályával a forgalom közvetítését csakis oly módon volt képes eszközölni, hogy a kész vasút mellett más szállító eszközökön volt kénytelen j az utasokat és árúkat elszállítani. Ez ellen nem­csak az osztrák államvasut-társaság, hanem az Összes hazai kereskedelem is igen élénken fel­szólalt. Tehát ezen abnormis helyzet szüntettetik meg ezen törvényjavaslat által. De ezért viszont a román kormány részéről engedmények is köttet­tek ki. Ilyen például a határállomások kérdésére vonatkozó intézkedés, hogy tudniillik mimiegyik állam, úgy vasúti, mint v;ím- és rendőri szolgá­latát is, saját területén elkülönítve rendezendi be. Ez a korábbi administrativ intézkedésekkel szemben kétségkívül jelentékeny haladást mutat. Ilyen és még sokkal fontosabb ennél a tarifa­egyezmény, mely a két kormány köztt köttetett, és mely a közlekedési és a pénzügyi bizottság­nak be is mutattatott. Ezen tarifa-egyezmény szerint tonna-kilométerenkint átmeneti árú után az egész bukarest-plojesti vonalon ugyanazon tételek fognak szedetni, mint a melyek ugyan­azon egységek után szedetnek a bukarest-vereiero­vai vonalon. Nem szükséges fejtegetnem, mily nagymérvű engedmény ez a román kormány részéről; csak figyelmeztetem a t. házat azon vitákra, melyek e kérdésben 1874-ben e házban folytak. A dolog tehát úgy áll, hogy ha elfogadía­tik ezen szerződés, egy abnormis, a magyar for­galomra nézve szintén ártalmas helyzet szüntet­tetik meg. Igaz, hogy ez által pár hónapi na­gyobb előnyt adunk Romániának az orsovai csatlakozásra nézve, mint a minővel eddig birt, de a befektetett tőkének kamatai, az építési szerződés, s a vállalati munkálatok előrehaladása biztosítanak bennünket arról, hogy a munkálatok a kitűzött időben fognak végződni. Ezen felül pedig a határállomásoknál és a tarifa-egyezmé­nyeknél bizonyos előnyöket érünk el, mig ha elvetjük e szerződést, károsítunk vele két vasutat a román és az osztrák államvasút-társaságot, KÉPYH. KAPLÓ 1878—81. V. KÖTET. nagyobbára önhibáján kivül, fenntartjuk az abnor­mis helyzetet a magyar forgalomnak, de az Ösz­szes forgalomnak is nagy hátrányára. Ezen felül elejtjük az itt stipulált előnyöket és végre azt hiszem, hogy a Romániával, részünkről is annyira óhajtott egyetértésre sem igen teszünk valami igen kedvező előlépési, hogy ha ezen szerződést a magunk részéről mereven visszautasítjuk ós inkább az abnormis helyzetnek fenntartására törekszünk. Ezen oknál fogva a bizottság a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. (Helyeslés jobbfelöl.) Ráth Károly: T. ház! A szőnyegen lévő törv. javaslat újból eltérést jelent egy oly — törvényben gyökerező — állásponttól, melyhez a kormány mindeddig, daczára a több oldalról, különösen a külföldi sajtó részéről is ellene irányzott éles megtámadásoknak, a leghatározot­tabban ragaszkodott. Fem lehet mást feltenni, minthogy a kormány ezen álláspontot tartotta és tarthatta csak az ország érdekeinek egyedül megfelelőnek; teljesen el kell hárítva látni tehát mindazon forgalmi veszélyeket, melyektől a tör­vényhozás tartott akkor, midőn az 1874: XXVII. t. ez. a tömösi és az orsovai vasut-csatlakozás­nak egy időben való megnyitását állapította meg ; s midőn a kormány a temesvár-orsovai vonal­nak üzletbe helyezése útin is egy éven át inkább tűrte azt az anomáliát, hogy Orsova-Vercierova közt egy parittya hajításnyira a nemzetközi for­galom félbeszakítva legyen, semhogy beleegye­zését adta volna ahhoz, hogy eltérőleg az 1874-iki egyezménytől, a két csatlakozási vonal ne egy időben adassék át teljesen a forgalomnak. Ha tehát helyesen és tisztán érdemileg akarjuk bírálni a beterjesztett pótegyezményt, két dolog iránt kell tisztába jönnünk, az iránt t. L, hogy 1-ször vannak-e elegendő garantiák arra nézve, hogy a brassó-tömös-plojesti csatla­kozási vonal csakugyan az újabban kikötött határidőig egész hosszában megnyittatik; és 2-szor, hogy még ezen legkedvezőbb esetben is el van-e hárítva és vájjon mi által van most már elhárítva a magyar forgalmi érdekeknek azon veszélyeztetése, melytől tartva, a magyar kormány mindeddig nem volt az orsova-verciero­vai néhány ezer méternyi szakasz kiépítésének engedélyezésére rábírható. A tények oly világosak és egyszerűek, hogy igen könnyű kimutatni azt, miszerint kormá­nyunkat egészen más téren fekvő indokok és befolyások indíthatták ugyan a jelen pótegyezmény megkötésére, de tisztán forgalmi vasúti politikai indokok nem lehetnek reá nézve irányadók. És én nem tudom, t. ház, mikor tesz az ember a t. kormánynak jobb szolgálatot: akkor-e, midőn azt tételezi fel, hogy előbbi álláspontját más transactiókból folyó kényszerűségekből adta 22

Next

/
Thumbnails
Contents