Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-104
ÍM. »r*S!ásr»s ttléi április S. ISTt. 169 ezen 17 milliónak összes iuterealaris kamatai elvesznek, mig az egész vonal meg nem nyittatik. Egyrészről tehát az eddig lefizetett nagy összeg, másrészről a vállalkozókkal kötött szigorú föltételek, és végül a munka előhaladott stádiuma, biztosítják azt, hogy ezen vonal 1879. deczember 1-ére csakugyan teljesen üzletbe fog tétetni. Mindezek daczára kétségtelen azonban az, hogy a magyar kormány engedményt tesz, és én a magam részéről nem vonom kétségbe, hogy azon pressio, mely gyakoroltatott az orsovai csatlakozás megnyitásának megtiltása által, igen hatékony pressio volt Romániával szemben. Ez azonban kétségkívül abnormis helyzet, mely nemcsak az illető két vasútnak, hanem egyúttal az összes magyar forgalomnak ártott, mely a román pályával a forgalom közvetítését csakis oly módon volt képes eszközölni, hogy a kész vasút mellett más szállító eszközökön volt kénytelen j az utasokat és árúkat elszállítani. Ez ellen nemcsak az osztrák államvasut-társaság, hanem az Összes hazai kereskedelem is igen élénken felszólalt. Tehát ezen abnormis helyzet szüntettetik meg ezen törvényjavaslat által. De ezért viszont a román kormány részéről engedmények is köttettek ki. Ilyen például a határállomások kérdésére vonatkozó intézkedés, hogy tudniillik mimiegyik állam, úgy vasúti, mint v;ím- és rendőri szolgálatát is, saját területén elkülönítve rendezendi be. Ez a korábbi administrativ intézkedésekkel szemben kétségkívül jelentékeny haladást mutat. Ilyen és még sokkal fontosabb ennél a tarifaegyezmény, mely a két kormány köztt köttetett, és mely a közlekedési és a pénzügyi bizottságnak be is mutattatott. Ezen tarifa-egyezmény szerint tonna-kilométerenkint átmeneti árú után az egész bukarest-plojesti vonalon ugyanazon tételek fognak szedetni, mint a melyek ugyanazon egységek után szedetnek a bukarest-vereierovai vonalon. Nem szükséges fejtegetnem, mily nagymérvű engedmény ez a román kormány részéről; csak figyelmeztetem a t. házat azon vitákra, melyek e kérdésben 1874-ben e házban folytak. A dolog tehát úgy áll, hogy ha elfogadíatik ezen szerződés, egy abnormis, a magyar forgalomra nézve szintén ártalmas helyzet szüntettetik meg. Igaz, hogy ez által pár hónapi nagyobb előnyt adunk Romániának az orsovai csatlakozásra nézve, mint a minővel eddig birt, de a befektetett tőkének kamatai, az építési szerződés, s a vállalati munkálatok előrehaladása biztosítanak bennünket arról, hogy a munkálatok a kitűzött időben fognak végződni. Ezen felül pedig a határállomásoknál és a tarifa-egyezményeknél bizonyos előnyöket érünk el, mig ha elvetjük e szerződést, károsítunk vele két vasutat a román és az osztrák államvasút-társaságot, KÉPYH. KAPLÓ 1878—81. V. KÖTET. nagyobbára önhibáján kivül, fenntartjuk az abnormis helyzetet a magyar forgalomnak, de az Öszszes forgalomnak is nagy hátrányára. Ezen felül elejtjük az itt stipulált előnyöket és végre azt hiszem, hogy a Romániával, részünkről is annyira óhajtott egyetértésre sem igen teszünk valami igen kedvező előlépési, hogy ha ezen szerződést a magunk részéről mereven visszautasítjuk ós inkább az abnormis helyzetnek fenntartására törekszünk. Ezen oknál fogva a bizottság a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. (Helyeslés jobbfelöl.) Ráth Károly: T. ház! A szőnyegen lévő törv. javaslat újból eltérést jelent egy oly — törvényben gyökerező — állásponttól, melyhez a kormány mindeddig, daczára a több oldalról, különösen a külföldi sajtó részéről is ellene irányzott éles megtámadásoknak, a leghatározottabban ragaszkodott. Fem lehet mást feltenni, minthogy a kormány ezen álláspontot tartotta és tarthatta csak az ország érdekeinek egyedül megfelelőnek; teljesen el kell hárítva látni tehát mindazon forgalmi veszélyeket, melyektől a törvényhozás tartott akkor, midőn az 1874: XXVII. t. ez. a tömösi és az orsovai vasut-csatlakozásnak egy időben való megnyitását állapította meg ; s midőn a kormány a temesvár-orsovai vonalnak üzletbe helyezése útin is egy éven át inkább tűrte azt az anomáliát, hogy Orsova-Vercierova közt egy parittya hajításnyira a nemzetközi forgalom félbeszakítva legyen, semhogy beleegyezését adta volna ahhoz, hogy eltérőleg az 1874-iki egyezménytől, a két csatlakozási vonal ne egy időben adassék át teljesen a forgalomnak. Ha tehát helyesen és tisztán érdemileg akarjuk bírálni a beterjesztett pótegyezményt, két dolog iránt kell tisztába jönnünk, az iránt t. L, hogy 1-ször vannak-e elegendő garantiák arra nézve, hogy a brassó-tömös-plojesti csatlakozási vonal csakugyan az újabban kikötött határidőig egész hosszában megnyittatik; és 2-szor, hogy még ezen legkedvezőbb esetben is el van-e hárítva és vájjon mi által van most már elhárítva a magyar forgalmi érdekeknek azon veszélyeztetése, melytől tartva, a magyar kormány mindeddig nem volt az orsova-vercierovai néhány ezer méternyi szakasz kiépítésének engedélyezésére rábírható. A tények oly világosak és egyszerűek, hogy igen könnyű kimutatni azt, miszerint kormányunkat egészen más téren fekvő indokok és befolyások indíthatták ugyan a jelen pótegyezmény megkötésére, de tisztán forgalmi vasúti politikai indokok nem lehetnek reá nézve irányadók. És én nem tudom, t. ház, mikor tesz az ember a t. kormánynak jobb szolgálatot: akkor-e, midőn azt tételezi fel, hogy előbbi álláspontját más transactiókból folyó kényszerűségekből adta 22
