Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-104
jgg 104. OUZMROS Alig április 2. 1S7& Jókai Mór: (Halljuk! Halljuk!) Mély megilletődéssel hallottuk szeretve tisztelt elnökünk, Ghyczy Kálmán lemondását azon helyről, mely Magyarország első választott tisztviselőjének dignitását ruházta rá. Egy franczia classicus iró, Ponsard, azon nagy mondata jut eszembe, mely igy szól: „Qui peut si bien agir, n'a pas droit au repos". A ki a cselekvésre oly jó, annak nincs joga a megpihenésre. És ez igaz. A kinek az ég kiváló tehetségeket adott, az élet gazdag tapasztalatokat, honfitársai általános becsülést, bizalmat: annak azt a nehéz kötelességet is el kell fogadnia, hogy a mig a cselekvésre jó, addig nincs joga a megpihenésre. S Ghyczy Kálmán nagyon régen teljesíti már kötelességét. Gyermek voltam még, mikor őt mint Komárom megye követét, a megye közönsége előtt országgyűlési remek nagy értesítése előadásában bámulni tanultam. Akkor volt életkora felén. S azóta az akkor is bámult nagy alakot csak folyvást nőni láttam magam előtt, vállain terhekkel, a mik csak nagy kiváló alakok számára voltak kimérve. 1861 óta a magyar képviselőháznak több izben viselte elnöki hivatalát, mindig a legnehezebb időkben. S ha most lemondását hajlott életkorával, egészségi állapotával indokolja, teljesen igazat adhat neki mindenki. De én nem ez indokokat látom magam előtt; nem hajlott korát, nem egészsége fogyatkozását, nem kifáradását. A jelen országgyűlés kezdetén előre lehetett azt látni, hogy az egyike lesz a legviharosabb ülésszakoknak. A válságok minden nemei egymásra halmozódtak; kormányválság, pártválság, alkotmányválság, fenyegető külbonyodalmak, küszöbön álló nehéz pénzügyi feladatok, magában a parlamentben megváltozott pártarányok, új elemek, s mindezekhez a teendőknek óriási halmaza, a midőn külön is minden egyes feladat egy óriás volt Ha Ghyczy Kálmán az előrelátható nehéz küzdelem előtt hivatkozott volna hajlott korára, egészsége tekintetére, igazat kellett volna* neki adni: de ő elvállalta a legnehezebb feladatot, a most lefolyt országgyűlési szaknak a vezetését és végig kitartott annak megoldásában ugy, hogy mind ernyedetlen buzgalmának, mind tapintatos bölcsességének, mind pártatlan igazságszeretetének elismerését vivta ki a parlament részéró']. (Igaz! igaz!) S valljuk meg őszintén, hogy mi magunk is segítettünk neki ezt a feladatot megnehezíteni. A nagy horderejű politikai kérdések, a pártok élesen szemközt állított meggyőződései indokolják, de el nem törölhetik azt a tényt, hogy ez a lefolyt ülésszak egyike volt a legelkeseredettebb parlamenti harczoknak, mik valaha végig küzdettek. Hányszor volt kénytelen a ház elnöke biró lenni közöttünk! Hányszor kellett a bestéd ezüstjét az elhallgatás aranyával felváltatnia velünk! Olyan jótétemény, a miért legkevésbbé szoktunk háládatosak lenni. És o az utolsó feladatig megtartotta tehergazdag helyét. Most a küzdelmek heve lecsillapult, a válságok uagy részén túl vagyunk, külháború, országos pénzügyi zavar felhői tartós időre elhúzódtak egünkről; a mennyei gondviselés egy nagy katastróphával, mely első megjelenésekor isten csapásának látszott, de következményeiben, mint isten ujjmutatása tűnik fel, letörölte a haragtábláról felrótt sérelmeinket; s mi, kik összejöttünk olyan indulattal, mintha szétakarnók bontani a fejünk fölül ezt a házat, most szétmegyünk azzal a megeg3 7 ezéssel, hogy egyesült erővel építsünk fel egy várost. Talán a város felépítése közben ahhoz is kedvet kapánk, hogy a hazát is egyesült erővel építsük fel! És most mond le Ghyczy Kálmán az elnöki méltóságról és fáradalmakról. Nem a hajlott kor, nem az egészségi tekintet ád neki ehhez jogot, hanem a legnehezebb, a legveszélyesebb helyzetben teljesített kötelességnek befejezése. (Tetszés.) „A ki mindent megtett, a mit tenni kellett, annak van joga nyugalomra térni". Kívánom istentől, hogy e nagy ember életét oly messze terjeszsze, hogy hazájának boldogságát fokról fokra előhaladni lássa, derült lélekkel és jó egészségben. (Élénk tetszés.) A ki polgárkoszorún nyugszik, s a kit honfitársainak áldása takar be, annak nyugalma háborítatlan. Ugy hiszem, hogy a t. ház helybenhagyásával találkozom, a midőn azt indítványozom, hogy eltávozó elnökünk érdemeinek elismerése, s a képviselőháznak iránta érzett hálája e ház jegyzőkönyvében megörökíttessék. (.E7énk helyeslés) Isten tartsa meg Ghyczy Kálmánt sokáig, (Élénk éljenzés) emléke éljen, a mig magyar lesz a világon. (Élénk éljenzés és tetszés.) Elnök: Ugy hiszem, a t. ház egyhangúlag méltóztatik elfogadni, Jókait, képviselő ur indítványát, (Elénk helyeslés) ugyanazért kimondhatom, hogy Ghyczy Kálmán érdemeinek elismerése s a képviselőház iránta érzett hálája a jegyzőkönyvben megörökittetik. (Élénk heh/eslés.) Végh Aurél a kér vény i bizottság előadója : T. ház! A kérvényi bizottság tárgyalván a hozzáutasított kérvényeket, van szerencsém az azokra vonatkozó 14. sorjegyzéket
