Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-100
j36 100- országos «lé8 wár«íl*» %9. 1SÍÖ. mint a mely saját hatáskörét nemcsak szereti, de a mennyire csak lehet, azt nemcsak megvédeni akarja a ministeri befolyás ellenében, sőt meglehetősen sokszor talán még túl is szeret terjeszkedni. És most, midőn arról van szó, hogy a ministerium végre akarja hajtani a törvény azon rendeletét, mely a szóban levő ügyek elintézését a hatóság kebelében levő közigazgatási bizottságra ruházza, még a törvénynyel szemben is azt mondja, hogy nekem e hatáskör nem kell, azt végezze és teljesítse a minister. Mi lehet ennek indoka, én nem tudom; de nem hiszem, hogy az lehetne az indoka, mit az előttem szólott képviselő ur érintett, hogy a főváros magát ezen ügyek vezetésére képtelennek érezné. Thaly Kálmán (közbeszól): Azt nem mondottam. Tisza Kálmán minislerelnók: Én tehát mindezek után, t. ház, minthogy e kérdés a törvény szerint határozottan csak ugy intézhető el, amint a ministeri rendeletben van: igen kérem, méltóztassék a ministerium ez irány béli eljárását helyben hagyni. A törvény esetleges módosításáról, ha kellene, de én ez irányban nem hiszem, hogy szükséges legyen, különben is más alkalom- { mai lesz helyén szólani. (Helyeslés jobb/elöl.) I Thaly Kálmán: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kívánok szólani. A t. ministerelnök ur azt méltóztatott állítani, hogy azt mondtam, hogy én a fővárost képtelennek vélem ezen ügyek elintézésére. Én nem ezt mondtam, hanem határozottan azt jelentettem ki, hogy a közigazgatási bizottságnak egyes hivatalos tagjai, úgymint épen a mhister ur közegei, a postaigazgató, tanfelügyelő, stb. képtelenek arra, hogy pl. lőporgyár és más gyártelepek felállítására engedélyeket adjanak, és azok rayoujait megszabják. Baross Gábor jegyző: T. ház! Királyi Pál t. képviselő ur az imént, a főváros szempontjából vette bírálat alá azon rendeletet, a melyről most szó van. Engedje meg a t. ház, hogy azok után, a miket a ministerelnök ur mondott, pár szóval én is hozzászóljak ezen tárgyhoz. Ezt valóban nem tenném, ha bebizonyítva látnám, akár csak a legcsekélyebb mértékben is azt, hogy ezen ügyek harmadfokú ellátása a közigazgatási bizottságokról szóló törvény által tettleg a közigazgatási bizottságokra bízatott. A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy az ő kötelessége a törvényt végrehajtani. Ezt elismerem ; de e kötelességet semmi esetre sem alterálja, ha mi kimutatjuk azon ellentétet, mely a törvények között létezik, ha kimutatjuk, hogy az 1876: XV. t. ez. a harmadfokú bíráskodást ezen ügyekben a közigazgatási bizottságokra nem bizta. Az igen t. előadó ur azt mondta, hogy a kormányintézkedés által szélesbittetik az önkormányzat jogköre. Ezen állítás épenséggel nem döntő ezen kérdés megítélésénél és ha a t. képviselő ur azt hitte, hogy ennek hatása lesz azokra, a kik a municipalis rendszer hivei, úgy meggyőződhetett, hogy e várakozása nem teljesült, mert rendelettel, világos törvény ellenére szélesítni a municipalis jogkört, ez, azt hiszem, e házban senkinek sem válik kedvére. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én, t. ház, annak idején a közigazgatási bizottság behozatala ellen szavaztam; nem tartottam ezen közigazgatási bizottsági rendszert sem teljesnek, sem megfelelőnek; de minthogy törvénynyé vált, magam is kötelességemnek ismerem odahatni, hogy az minden tekintetben megfelelően alkalmaztassák. Már akkor, mikor ezen törvény tárgy altatott, sok részről kifejtetett, hogy ezen törvénynek némely intézkedései nem világosak, hogy azok különfélekép magyarázhatók. Hogy ezen állítások igazak voltak, bizonyítja ezen rendelet, a melyről most szó van. Az 1 870 : XLII. t. ez. 4., 45. és más §-aiban használtatnak e szavak: „Magánosak ügyeiben intézkedik az alispán, kinek határozata ellen felfolyamodásnak van helye." Ezen kifejezést átvette a közigazgatási bizottságokról szóló törvény is, és 58. §-ában ugyanezzel élve, azt mondja, hogy ezen ügyek harmadfokulag a közigazgatási bizottság által láttatnak el. De engedelmet kérek, a közigazgatási bizottságokról szóló törvény az iparügyekről lehetőleg keveset, sőt talán semmitsem mond; intézkedései keretében lehetőleg kevéssé foglalkozik ezen ügyekkel; határozott rendelkezést róluk seholsem tartalmaz. De igenis az 1877-iki VIII. t. ez. 97. §-a világosan elrendeli a 3-dik fokban a ministerium eljárását. Ez speciális törvény, az állampolgárok speciális részének jogait és kötelességeit szabályozó törvény. Ezeket nem vehetni az 1870 : XLII. t. cz.-ben használt azon általános kifejezés alá: „magánosok ügyében", már azért sem, mert az 1872: VIII. t. ez. későbbi keletíí törvény levén, a magánosoknak az 1870 : t. ez. által rendelt felfolyamodási jogkörét a97.§-ban világosan és érthetően megmásította, és a 3-ad fokú bíráskodást a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministeriumra bizta. Ez tehát annyira világos, hogy az iránt valóban kétely nem forog, hat fenn, hogy a törvény azon kitétele: „magánosok ügyében" mást ért, mint a mit az 1870: XLII. t. ez. mond.
