Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-100

100. országos ülés niarczlus 29, 1879. 123 A harmadik pont, a mi iránt szükséges volna a felvilágosítás, az, hogy miután látjuk, hogy úgy az országban, mint Európában az adakozás igen bőségesen folyik, meglett-e már állapítva valami terv ezen adakozás miképen és hová leendő fordítása iránt. Mert méltóztassék elhinni, hogy ez a kérdés nagyon fontos; senki sem kételkedik, hogy a kormány vagy a község ezen adakozásokat azon czélra fogja fordítani, a melyre szánvák, mert nagyon szomorú volna, ha bárkinek is ilyen természetű kételye támadhatna; de úgy a belföldi, mint a külföldi adakozókat nagyon fogja az buzdítani, ha látni fogják, hogy ezen adakozások már is kezdik megközelíteni, elérni azon ezélt, a melyre szánva lettek. Hogy ez irányban már valami történt és mi történt, annak nyilvánossá tétele buzdítani fogja úgy a belföldieket, mint a külföldieket a további adakozásra ; ellenben ha erről nem hallanak semmit, ez a további adakozásra nem fog ösztönözni. En egyáltalában nem akarom azon pontokat mind elősorolni, a melyekre nézve a felvilágosítás szükséges; én hiszem, hogy a t. kormány magát e szükséget belátja és ebbeli felszólalásomat helyesli. Egyet vagyok bátor még felemlíteni az első pontra, t, i. a vizlevezetési munkálatokra vonatkozólag. Ez nem érdekli a külföldet, hanem érdekli egyenesen az árvíz által sújtottakat. Én elismerem azt, hogy a t. kormány, — bármely kormány, — nem járhat el könnyedén a maga közegeivel, s azért, mert valaki azt mondja, hogy ezen vagy azon közeg nem felelt meg kötelességének, vagy nincs a maga helyén, a kormány még nem kénytelen az illető közeget mindjárt elmozdítani. Tudom, hogy a kormány nem követheti ezen eljárást, de másrészről mégis azon nézetben vagyok, hogy mikor ilyen rendkivüli esettel állunk szemben; mikor szemben állunk körtilbelől 100,000-nyi népességgel, amely csaknem egyhangúlag azon meggyőződésben van — meglehet, megengedem, alaptalanul, — de abban a meggyőződésben van, hogy azon közegek, melyekre a munkálatok keresztülvitele bízatott, nem felelnek meg a czélnak, sőt e lakosság odáig megy, hogy hite szerint nagyrészben épen ezen szakközegeknek köszönhető, hogy a csapás el nem lett hárítva — ismétlem — nem állítom, hogy ez igaz, de mikor ezen meggyőző^ dés megvan; és mikor naponta feljajduíäsok jönnek hozzánk, hogy nem találnak megnyugvást a kormány intézkedéseiben, mert a szakközegekben megbízni nem képesek: ilyenkor, azt hiszem, kötelessége lenne a kormánynak annak megfontolása, nem kellene-e megadni azon satisfactiot, hogy más közegeket rendelne oda, melyek a közhit szerint is képesek lennének a munkát végrehajtani. Én nem vagyok illetékes e kérdésben ítélni, de azt hiszem, hogy a kormánynak méltányossági szempontból kötelessége volna a nép óhajtását fontolóra venni. Ez volt felszólalásom ezélja. Tisza Kálmán minsterelnók: T. ház! Nézetem szerint a t. képviselő urnak nincs igaza abban, hogy a házszabályok nem engednek alkalmat ilyen felszólalásra, mert ezen kérdéseket interpellatió alakjában a házszabályok szerint is meg lehet tenni. Ezt előlegesen megjegyezvén, abban tökéletesen igazat adok a t. képviselő urnak, és kívánsága e tekintetben a kormány feltett szándékával egyezik, hogy mielőtt a t. ház az ünnepi szünetekre szétmenne, úgy a történtekről, mint a legközelebbi teendőkről részletesen értesítse a t. házat. Különben most egész rövidséggel csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy arra nézve, a mit a levezető munkálatok irányában mint szükségest, még Szegedről visszajötfömkor jeleztem, egy nap sem lett elveszítve. De természetesnek fogja a t. képviselő ur találni azt, hogy ez irányban első dolog a helyzetet tökéletesen, nemcsak főbb vonalaiban, —• mert ez könnyű — de részleteiben is constatálni. A teljesítendő munka, minthogy egy tetemes részének vízben kell végeztetni, nem épen 24 óra dolga. Másfelől pedig gondoskodni kell azon munkaerőről, mely ama nagy feladatnak a lehető legrövidebb idő alatt kellőleg megfelelhessen. Ez irányban minden megtörtént; talán a t. képviselő ur is értesítve van róla, hogy néhány nagy vállalkozó a helyszínére le is ment, sőt mondhatom, onnan vissza is jött; úgy, hogy én legalább azt reményiem, hogy ezen munka már a legközelebbi napokban meg fog kezdetni, és folytattatai a legnagyobb crélylyel. Erre nézve igért előterjesztésemben mindenesetre sokkal több részletet mondani annyival inkább szükséges lesz, mert ezen munkának létesítése nem lesz eszközölhető magának az államkincstárnak meglehetősen nagy áldozata nélkül. A mi a halottak számát illeti: ezelőtt pár nappal vett tudósítás folytán határozottan mondhatom, hogy a vizbefultak constatált száma akkor 41 volt. Egy-kettővel, talán négy-öttel szaporodni fog e szám, de az bizonyos, hogy e tekintetben teljesen tájékozva addig, míg a

v házromokat elbontani nem lehet, nem lehetünk. Én azt hiszem, alaposan reménylhetui, hogy a meghaltak száma messze fog azon szám mögött elmaradni, a melyet némelyek az ijedtség első perczében hittek, de attól magam is tartok, hogy sokkal nagyobb lesz*,, annál, a mi ma constatálható. Végül az adakozásokat illetőleg, hivatkozhatom most egyelőre arra, a mit a múltkor nyilvánítottam, s a mi abban áll, hogy nézetem 16*