Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-99
112 itS. országos üléi ináraiins 28. 1879. Elnök : E szerint a mezőtar-szarvasi másodrendű vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat részleiben is letárgyalva lévén, harmadszori felolvasása a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik az állandó pénzügyi bizottság jelentése, és a törvényjavaslat „a magyar északnyugoti vasút kiépítésére vonatkozó 1870. évi XLI. törvényczikknek hatályon kivül helyezése tárgyában". Ha a t. ház a pénzügyi bizottság jelentését és a törvényjavaslatot felolvasottnak méltóztatik venni, az általános vitatkozást meguyitom, melyben az első szó az előadót illeti. Hegedüs Sándor eíó'adó: Tiszt, ház! Az 1874: XT. törv.-czikk engedélyt adott az érsek ujvár-komáromi és komárom-trencséni vonal kiépítésére, de minthogy akkor általában csak általános engedélyokmány adatott ki, általános terv alapján, a következmény az lett, hogy részben a kormány, részben a vállalkozók részéről véleménykülönbségek keletkeztek úgy a terv részleteire, mint magának a financirozás módozataira nézve. Ennek következménye az volt, hogy a vállalat létesítése huzamosb ideig haladt, végre véglegesen is elmaradt, és az előleges tervek, valamint az auyagszerek veszendőbe menése és más körülmények következtében az engedélyesek követeléssel léptek fel a kormány elleti. A kormány és az engedélyesek közi úgy a részletes tervek megállapítása, illetőleg módosítása, valamint a financirozás módozatai iránt, továbbá azon követelések iránt, melyeket a késedelem, végre a terv létesítésének elmaradása miatt állítólagos károk ezímén az engedélyesek a kormány ellenében támasztottak, két éven át folytak az alkudozások, illetőleg vitás kérdések merültek fel a kormány és az engedélyesek közt. Végre a jelenlegi törvény alapján egy szerződés jött létre, melynek értelmében a különben sem létesített vállalat engedélye, természetesen érvényen kivül helyeztetett. Ez a törvényjavaslat egyik czélja. Továbbá az engedélyesek lemondanak mindennemű kártalanítási követelésről az állam, illetőleg a kormány irányában; de másfelől a kormány azon 1872. augusztus bávában, tehát két évvel a terv meghiúsulta után lefoglalt 650,000 forintnyi cautió efiectiv összege helyett, időközi kamatok nélkül 650,000 frtnyi értékpapírt ad az engedélyeseknek. Ennek fejében aztán minden követelés és minden viszony a kormány és az engedményesek közit megszűnik. Ez foglaltatik ezen törvényjavaslatban , melynek elfogadását a pénzügyi bizottság, — a mit az indokolásban volt szerencsém kifejezni — többek köztt azért is véli ajánlhatni, mert az ily függő és mindenesetre perre vezető kérdésekben, ha méltányosan és az államnak megterheltetése nélkül compensatió utján egyességet lehet kötni, akkor czélszerübbnek mutatkozik az állam érdekében is, az ily függő | kérdéseket inkább megszüntetni, mintsem a j bizonytalan kimenetelű per útjára lápni. Természetes, mint a pénzügyi bizottság előadója, e helyről magának a pernek eshetőségeit és esélyeit egyáltalában nem fejtegethetem, mert az bizonyos, hogy ha bármely állítást vagy adatot hozhatnék vagy hoznék fel ezen per eshetősége mellett, vagy kimeneteleinek kétes, vagy kedvezőtlen volta mellett, az mindannyi fegyver lenne az állam ellen, a még perbe állható ellenfél kezében. Ezek irtán még csak azzal indokolom a t. ház előtt a törvényjavaslat elfogadását, hogy az államra e tekintetben nagy teher nem hárul, mert azon 650,000 forintnyi értékpapír, mely az engedélyeseknek kiszolgáltatik, az elkobzott ugyanily effectiv összeg helyett. . . . Eötvös Károly (közbeszól): Elkobzott? Hegedüs Sándor: Lefoglaltatott, tehát elkoboztatott ... oly papirnemek kiadása van tervben, melyek különben is az állam birtokában vannak. Ezek alapján ajánlom a t. háznak a törvényjavaslatot elfogadásra. (Elfogadjuk! jobbfelöl.) Irányi Dániel: T. ház ! Arról van szó a jelen törvényjavaslatban, hogy az észak-nyugoti vaspálya engedélyesei által biztosítékul letett 650,000 frt, melyet a kormány, minthogy a feltételeknek eleget nem tettek, lefoglalt, az engedélyeseknek, illetőleg azok jogutódainak visszaadassék. Én, t. ház, az ügy jelen stádiumában a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. Mig bizonyos kérdések bővebben, alaposabban földerítve nem lesznek, addig sem igen-nel, sem nem-mel nem vagyok képes szavazni. Mivel indokolja a t. pénzügyminister ur, mivel a pénzügyi bizottság a magok indítványait? A pénzügyminister ur a maga indokolásában fölhozza a következőket. Indokul szolgáltak — mondja — az egyességre a kővetkező körülmények. Először a pénzbeszerzés és társulat alakítása körüli nehézségek az azon időben kezdetét vett súlyos pénzválságok következtében. De, t. ház, a szerződés az állam és az északnyugoti vaspálya között 1870-ben köttetett, sőt még azon újabb kiegyezés is, melyre hivatkozás történik, egy évvel előbb történt, mint a pénzválság bekövetkezett. Történt ugyanis 1872-ben, holott a pénzválság, mint tudjuk, 1873-ki május havában tört csak ki. Nem áll tehát az első indok. Másodszor indokul szolgáltak a kiegyezésre azon nehézségek, melyek hadászati szempontból támasztott követelések folytán merültek fel. Annak átlátom szükségét, hogy olyan vasút, a mely erősség mellett halad el vagy attól veszi kezdetét, a hadügyminister, illetőleg a mérnökkari testület által is megvizsgáltassák, de felteszem a közlekedési minister úrról is, illetőleg
