Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-98
98. országos ülés mártzius 27. 1S?9. 95 Tisza Kálmán ministerelnök: Mindjárt meg fogom mondani. (Halljuk! Halljuk!) ... és abban fekszik némelyek szerint az ügyes szónoklat, hogy nem mondanak olyat, a mi nem igaz; de elhallgatják a dolog felét, a mikor azután, habár igazat mondanak is % de mégis olyat mondanak, a mi nem igaz. (Élénk helyeslés és derültség jobbfelöl. Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk!) A már annyiszor felemlített leköszönés alkalmával, én a bank kérdésében leköszöntem azért, mert oly stipulatió követeltetett a másik kormány részéről a magyar-osztrák bank iránti törvényben, a mely negatiója lett volna Magyarország paritásának; (ügy van! jobb felöl) és én ekkor azt mondottam, hogy miután erre nem állhattam, következett volna a magyar önálló nemzeti bank felállítása, ez iránt azonban nem bírván kinyerni a megnyugtatást, tartottam kötelességenmek leköszönni, {ügy van! jobbjelöl.) S visszavettem e hivatalos állásomat akkor — tehát nem ugyanazon feltételek mellett, — midőn a Magyarország állami paritását sértő passus kihagyatott és a paritásnak megfelelő törvény alkottathatott. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez az egyszerű factum, és ezt itt a képviselőház kebelében többször, a mások által felhozott támadások ellenében el is mondottam. Ezt a t. képviselő ur a naplóban, ha tetszik, fellelheti. A képviselő ur felhozta hét évi működésemet az ellenzék padjain és felhozta 1875-beli felszólalásomat és azt mondta: onnan Ígértem bizonyos dolgokat azért, hogy ide jöhessek; itt pedig azok ellenkezőjét tettem s ebből azt következteti, hogy én tehát ide vágytam s itt akarok maradni. (Égy hang a szélső baloldalon: Ügy is volt! Halljuk! Halljuk!) Legelőször is, t. ház, egész határozottsággal merem mondani, — és többen vannak e ház kebelében, kik, ha kell, tanúim lesznek az iránt, — hogy ha vágyam lett volna azon helynek elfoglalására, melyet 1875-ben elfoglaltam, évekkel azelőtt ismételten elérhettem volna, mert az akkor legilletékesebbektől kaptam ez iránt nem egyszer, de ismét és ismét ajánlatot. Ezt igen sok ember tudja; sőt egyrészről igen jó tudomása van Szilágyi Dezső képviselő urnak is, ki akkor még szemrehányásokat is tett nekem, mondván, hogy az ország érdekét kell tekintenem, s nem szabad annyira ragaszkodnom minden kimondott szóhoz ; (Elénk derültség a jobboldalon) hogy az ország kívánja a két párt egyesülését, ez pedig a nélkül nem lehet, hogy itt hazafiúi kötelesség teljesítéséről van szó. Szilágyi Dezső (közbeszól): Nem igy volt! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, a ház kebelében nem, de elég széles magánkörben, ha ugy tetszik, vacsora közben és más hasonló alkalmakkal történt. (Derültség a jobboldalon.) Ennek előrebocsátása mellett még csak arra kívánok megjegyzést tenni, hogy a t. képviselő ur mai beszédében azt, a mit 1875-ben tettem, nagyon hibás, — hogy majdnem úgy értsem — a politikai erkölcsiség elleni dolognak tüntette fel. (Egy hang a szélső balon: Az is volt!) En, t. ház, annak indokai iránt lelkiismeretemben meg vagyok nyugodva, s nekem ez irányban egyéb nem kell; de annyi mindenesetre áll, s ezt a képviselő ur nem fogja tagadni, hogy ezen lépés elkövetésekor engem helyeselt és — köszönettel tartozom érte — jó ideig támogatott; Derültség jobbfelöl) de ha oly erkölcstelenséget követtem el, ugyan miért nem lázadt fel rögtön erkölcsi érzéke, és miért nem támadott meg akkor? (Élénk derültség és tetszés jobbfelöl.) Azt fejtegetni, hogy mikor, hogy és mi módon támadt fel benne ezen erkölcsi érzés, — nem tartozik ide. (Elénk derültség a jobboldalon.) Szilágyi Dezső: Csak tessék! (Derültség a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Ismétlem, köszönettel tartozom neki azon időkért, melyekben támogatott, — valamint teljes készséggel elismerem, hogy ezt joga volt tőlem megvonni akkor, mikor jónak látta. Én különben, t. képviselőház, (Halljuk!) azt ünnepélyesen kinyilatkoztathatom, hogy soha rósz néven nem veszem, nem is vehetem; mert hiszen nem kellene, hogy ismerjem a parlamenti élet praxisát és hivatását, ha rósz néven venném, hogy egyik vagy másik ellenzéki párt a kormányra törekszik; hiszen természetében van ez a parlamenti küzdelemnek. De azt kénytelen vagyok mégis hozzá tenni, hogy én teljesen jogosultnak, és olyannak, a mit a magam részéről a legnagyobb örömmel üdvözölnék, ezt csak azon esetben láthatom, ha van a kormányt buktató ellenzéki elemek köztt legalább annyi kapocs, hogy a kormányt megbuktató többség mindjárt másnap atomjaira fel ne bomoljék. (Helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság és zaj a baloldalon.) ö legyenek róla meggyőződve, (Halljuk! Halljuk!) hogy én a magam részéről legalább örömmel üdvözölném e perczet két okból. Az egyik az, mert, mint kifejeztem, bár rósz néven vétetett, meg vagyok győződve róla, hogy legalább : s a külügyi politikában nem bírnának önök — megfontolva az ország érdekeit —• más úton járni, mint a melyet én a magam részéről helyesnek tartok. De óhajtanám még azért is, mert szeretném megmutatni, hogy nehéz viszonyok köztt, midőn az ország körülményei minden irányban súlyosak, mi egy valóban alkotmányos ellenzék feladata. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.)
