Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-82

90 82. országos ülés márezius 10. 1879. lehet elhárítani. E részben tett is a kormány, ha jól tudom, 1877-ben előterjesztést, mely előterjesztésben az mondatik, hogy a baj elhárítására 137,000"frtnyi összeg szükséges. A képviselőház az idevonatkozó előterjesztést elfogadta és a kérdés alatti összegnek 30,000 frtos részletekben való folyóvá tétele iránt intézkedett és ennek alapján 1878-ban már 30,000 frt a költségvetésbe fel is vétetett. A tapasztalás azonban azt mutatta, hogy az ily csekély mérvű összeggel a kiépités nem vezet sikerre; azért használt fel a kormány 1875-ben csak 12,000 forintot, mert az első kísérletnél látta ezen körülményt. Mi dunamenti emberek csak tapasztalatból tudjuk, hogy minő csekély sikere lett ezen építkezéseknek; mert látjuk, hogy azon kőhányások, melyeket a múlt évben tétettek, és a melyek tavaszszal a viz által alámosattak, a Dunába döntetnek. Nekem, mint azon vidék kerülete képviselőjének, képviselői állásom kötelességemmé teszi ezen ügyben felszólalni, s a ház figyelmét ezen körülményre felhívni és azért e tárgyban bátor leszek egy indítványt előterjeszteni, mely abban összpontosul, hogy a jelenleg folytatólagosan előirányzott 30,000 frt helyett szavazza meg a képviselőház egyszerre a szükséges építkezésekre előirányzott egész összeget, t. i. 107,000 frtot. Tudom, hogy a képviselőház az ország jelen pénzügyi állapotának közepette nem szívesen járul hozzá egyes tételek ilymérvű felemeléséhez; azonban, ha méltóztatnak tekintetbe venni azt, hogy elvileg azon kérdés, hogy a hármas szigetnél a Dunának szabályozását eszközölni és annak elfajzását elhárítani kell, nemcsak szakértők által szükségesnek elismertetett, de mert arra bizonyos összegek már a költségvetésbe felvétettek, a képviselőház által is eldöntött dolog; ha továbbá méltóztatnak tekintetbe venni azt, hogy e munka sikere által Pestmegye 8, és Tolnamegye 7 községe mentetik meg az árvíz rombolásától; ha tekintetbe venni méltóztatnak azt, hogy körülbelül 200,000 hold, töltésekkel védett termékeny térség fog az árviz-veszélytől megszabadulni; ha tekintetbe méltóztatnak venni, hogy az ily ártérségnek az 1868: XXI. törvényczikk szerint adóelengedésre is van igénye: akkor méltóztatik nekem megengedni azt, hogy indítványomnak fiscális szempontból is van bizonyos indokoltsága. És én, bár meg vagyok győződve, hogy szükséges az, a mit kérek, de mégsem akarom kérni a t. háztól azt, hogy az én indítványomat egyszeri hallásra elfogadni méltóztassék. Én óhajtom, hogy a képviselőház magának meggyőződést szerezzen azon dolgok alaposságáról, melyeket elmondottam; ezt teheti a képviselőház ugy, hogy indítványomat szakbizottsághoz, t. i. a pénzügyi bizottsághoz utasítsa, ennek alkalma lesz az illető szakközegeket meghallgatni, és ennek alapján előterjesztést tehet és indítványom felett határozhat. Kérem indítványom felolvasását és a pénzügyi bizottsághoz való utasítását. Baross Gábor (olvassa Szeniczey Ödön indítványát): „A közmunka minister ezen 1879. évi költségvetésének 16-ik fejezet, 5. czím, első tételének e) pontja alatt az ordas-fajszi vonal szabályozására előirányzott 30,000 frt helyett szavazzon meg a képviselőház 107,000 frtot. Szabély Antal: T. ház! Nem vagyok azon szerencsétlen szerencsés helyzetben, mint a tiszavidékiek, a kik talán épen mikor nyakig úsznak a vízben, tárgyaltatik azon tárcza költségvetése, mely hivatva van bajaikon segíteni. (Halljuk!) Jól esett pénteken a ház hangulata, de még jobban esett a minister urnak készséges nyilatkozata; kivánom is a tiszavidékieknek, hogy a minister ur által tett ígéret, mint a Tisza vize kiöntése el ne párologjon. Tudom én, hogy a ministerium még jobban tudja, miként a magyarországi összes vizek megfékezése s a töltések emelése befektetési tőke az áilampénztár bevételeinek biztosítására is; de félek, hogy a közlekedési minister ur épen úgy jár, mint a honvédelmi minister, a kiről meg vagyok győződve, hogy tavaly a háborúba egy katonát sem küldött volna, ha tőle függ; a kiről elhiszem, hogy vérző szívvel olvasta azon híreket, melyekben meg volt írva, hány magyar katona esett el: de a kiről ma látom, hogy talán azon száz lónak elő nem kerülése nagyobb gondot ad neki, mint a 10,000 magyar katona eleste. így járhat a közlekedési minister ur is. Én meg vagyok győződve, hogy pénteki hangulatában, ha a tiszavidékiek ügyén rögtön segíteni lehetett volna pénzzel, talán bankóból is csináltatott volna nekik töltést, de ha a háború elmúlik, ha a Tisza vize kiöntése elpárolog, úgy jár, mint járt volt a honvédelmi minister. Mert hát a mi gazdálkodásunk olyan, hogy akkor, mikor a veszedelem itt van, segítenénk, ha lehetne rögtön; de mikor a veszedelem elmúlik, akkor, habár nem kétkedem is a minister ur mai jó szándékában, előkerül rósz pénzügyi viszonyunk s a ministerium szépen el fog hallgatni, és előáll a pénzügyminister épen úgy, mint 1876-ban, mikor a maihoz hasonló kiöntések és áradások voltak, szépen kimondja, hogy a ki a drága pénzen megszerzett őszi vetések helyett akármilyen pótveteménynyel fogja pótolni vetését, még csak adóelengedésben sem részesülhet. Én azt gondolom, hogy ha a minister ur nem olyankor, mikor a veszedelem megvan, hanem mikor a veszedelem majd csak jövőben lesz még meg, azon pénzösszeget, melyet ma nagy mértékben kénytelen a vizáradat feltartóztatására, illetőleg az emberi élet megmentésére feláldozni, ezt annak idejében tette volna, bizonyosan olyan czélok