Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-82
S2* országos ülés márezias 10.1879. BZ 15,000, összesen 30,000 frt előirányzásához hozzájáruljon; annyival kevésbé tehetem ezt fel, mert a pénzügyi bizottság már 1873-ban az érdekelt utvonalat azok közé sorozta, melyek az államutak sorából kitörlendők. Én elvárom a közlekedési minister ur jogés állam iránti kötelességérzetétől, miszerint beleegyezését fogja abba adni, hogy a segesvár-nagyszebeni útrész-áthelyezésre előirányzott 15,000 frt a székely-udvarhely-parajdi úgynevezett sóutjáuak járhatóvá tételére fordittassék, és ezt annyival inkább hiszem, mert a méltányosság mellett az állam érdeke is követeli; miután a só-ut járhatlansága miatt a parajdi sófogyasztás felényire csrdckent, s ha gyorsan nem gondoskodunk az ut jó karba hozataláról, maholnap a;< odajutás lehetlenué válik. Bátor vagyok azért a t. minister urat és a t. házat ily értelmű indítványom elfogadására fölkend. Indítványom a következő: „A közlekedési és közmunka-minister felhatalmazfatik, hogy az új utak és hidak építésének rovata alatti 2. f. számú tételnél a nagyszeben-brassói államut egy részletének kiépítésére előirányzott 15,000 frtot a parajdi úgynevezett só-utnak kiépítésére és rendbehozására fordítsa " Péchy Tamás köznuiiika- és köziekédésiigyi minister: T. ház! Hogy a t. képviselő ur át van hatva azon meggyőződéstől, hogy ezen ut nagyon szükséges, azt természetesnek találom, minthogy ismeri az ottani viszonyokat ; de nem tudom felfogni, miért méltóztatik egy már létező és az állami költségvetésben évek óta államilag fenntartatni rendelt ut egyik darabjának kiépítését törölni akarni. Azon vidékeknek, melyekről a t. képviselő ur szól, bizonyára ép úgy érdekében van az illető ut kiépítése; de itt egy meglevő útról van szó, melynek egyik részén egy hid hiányzik és e miatt az egész ut használhatatlan. Ez nagyobb baj, mint a másik, mert egy már kész utat egy kis darab ut használhatlansága miatt nem lehet használni. Miután tehát az utakról nem sokára törvényileg fogunk határozni, és ha egyszer az utakról szóló törvény el lesz fogadva, az egész rend szer lényeges változáson megy át: kérem a t. házat, méltóztassék megtartani a költségvetés ezen tételét, as indítványozott ut iránti intézkedést pedig fenntartani akkorra, mikor az országnak ismét alkalma lesz az utakról határozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: Az igen t. minister ur tévedésben van. Nem az a kérdés, hogy töröltessék ezen útvonal a költségvetésből, hanem az, hogy a háznak 1873-ban hozott határozata, mely szerint akkor a Szebentől Brassóig vezető az állami utak közül töröltetett, végre valahára érvénybe lépjen. Nincs kezemnél a 73-iki költségvetés tárgyalásakor ez iránt hozott határozat; de biztosan emlékszem, hogy ezen útvonal az államutak sorából töröltetett, és pedig azon egyszerű okból, mert N.-Szebeutől Brassóig ezen út parallel, néhol pár ölnyi távolságra megy a vasutak mellett. En a ház tekintélye érdekében állónak látom, hogy ezen régibb határozat valahára végrehajtass ék; mert ha valami visszatetsző. ez mindenesetre az, hogy a háznak 73-ban hozott határozata, melyről a minister úrnak talán nincs tudomása, mivel tárezáját későbben vette át, végre nem haj tátik. Az építkezések tovább történnek s a múlt évben is történt építés ezen vonalon. Már pedig, hogy ugyanazon vidéken az állam tartson vasútat és egyszersmind parallel kőutat, a pénzügyi bizottság az 1873-iki költségvetés tárgyalása alkalmával szintén helytelenítette, és a ház a bizottság ezen nézetét magáévá tévén, akkor az töröltetett és nem foganatosíttatott. Kérem tehát a í. minister urat. hogv a háznak régebbi határozatát ez útvonalra nézve alkalmazza. Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi minister: Bocsánatot kérek, de kénytelen vagyok ismételve felszólalni, mert a képviselő ur azt monda, hogy a háznak határozata van, mely határozat nem hajtatott végre. Az igaz, én 1873-ban, mikor a képviselő ur állítása szerint ezen törlés történt volna, nem voltam minister ; de annyit mondhatok, hogy a ház ilyen dologban nem is szokott határozatot hozni, hanem egyszerűen törli az összeget a költségvetésből, ha pedig ki nem törli, ez azt jelenti, hogy meghagyta. Én nem birok tudomással arról, hogy a ház az ut költségeit kitörülte volna, hanem felvétetett ezen tétel évről évre és igy vettem azt át elődömtől. Hogy általában véve kimondatott azon elv, hogy az állam által fenntartott azon kőutak költségei töröltessenek, melyek vasutakkal parallel futnak, ez igaz, de arra figyelmeztetem a képv. urat, hogy itt egy meglevő útnak csak egy darabjáról van szó, mely ha ki nem építtetik, az egész ut használhatlanná válik. Nem csak egy ilyen, de sok ily útja van az államnak, mely parallel megy a vasúttal és melyet legalább elpusztulni hagyni nem lehet. A mi az említett határozatot illeti, a dolognak miként állásáról bizonyára, mert nincs biztos tudomása a t. képviselő urnak azért akkor — 1873-ban — még nem volt tagja a háznak. Ezen kérdések felett akkor fog a ház tüzetesen határozhatni, ha majd általában az utak iránt törvényileg intézkedni fog. Azért kérem, hogy ezen az állam által fenntartott útnak szóban levő darabjának kiépítését 11*
