Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-80

80. országos ülés m&rczius 7. 1879. 47 zattól, melyből a vasutak a saját pénzük kamatoztatása tekintetében rendszerint kiindulni szoktak, eltértek; mely oda terjed ki, hogy azt mondják: ha én százezer mázsát szállítok és kapok mázsánként két krt; ha leszállítom a fuvar díját lVj krra, elvesztek 25%-ot. Ez volt a vas­utak számítása és az általános áramlat; azt nehezen ismerik be, hogy nem igy áll a számí­tás, hanem ugy, hogy ha 2 krról 1 krra szál­lítják le a fuvar díját, megtörténhetik, hogy ötszázezerrel több mázsát fognak szállítani és ebben van a haszon. Ma már ezt elfogadják, mert átlátják külö­nösen az amerikai, oroszországi és más concur­rentia következtében, hogy ha le nem szállítják a díjt bizonyos fokig, akkor nem versenyezhet gabonánk a külföldivel, mely — a mint helyesen méltóztatott megjegyezni — Amerikából igen olcsón szállíttatik, s habár rosszabb is, mégis versenyez a jó magyar gabnával, mert túlságos olcsón szállíttatik. Én tehát azon meggyőződésben vagyok, hogy bárki ttljön is itt, kinek a közlekedési és kereskedelmi tárcza kezében van, első legfőbb teendője lesz és kell hogy legyen, hogy lehetőleg oly tarifákat igyekezzék létesítői, nemcsak Magyarországon belül, hanem köteléki tarifákat is, — mert azoknak van befolyásuk — a melyek lehető legnagyobb távolságra engedik meg a magyar búza kivitelét és versenyképességét, t. i. a lehető legolcsóbb tarifákat, Erre igyekeztem mindig, mióta itt működöm a déli, az osztrák és a többi vasutakkal is. Hogy nem parancsolhatok ez ügyben, azt egyenesen a törvény okozza, mely által kezeim meg vau­nak kötve. De még akkor sem érnénk tulaj donképen czélt, ha a magyarországi vonalakon nem vol­nánk törvény által kötve, mert ez csekély részét teszi az útnak, melyet a gabonának megfutnia kell. Ha magyarországi vonalakon meg lehetne is rendelni, hogy csak 0.4 krajczár legyen a díj, a határon túl több követeltetnék és igy ez nem érne semmit, mert 40 mértföldre 0.4 krajczár fizettetnék, 120 mértföldre pedig 2 krajczár. Hanem igyekezni kell arra — és úgy látom a társulatok már magok is belátják ezt, bog)' saját érdekükben áll az országon kívül köteléki tarifákat létesíteni, melyek segélyével Hamburg, Stettin, Mannheim, Romanshorn, egyszóval azon pontokra, a hova a magyar gabona leginkább megy, Szeged, Miskolcz és ily emporiumokból olcsón szállíttathassák. Es e tekintetben részem­ről szívesen és nagyon határozottan ígérem a t. képviselő urnak, hogy azt, a mi csak lehet­séges megteszem és hogy arra nézve hatást gyakoroljak, a magyar államvasutakat is felhasz­nálom, mint a melyek a kezemben vannak és a melyektől el nem maradhatnak a, többi társulatok sem. Epén a magyar államvasutak voltak azok, a melyek a köteléki díjszabályzatokat lehetőkké tették. Méltóztatnak mondani, hogy itt még a ha­zai kőszén sem versenyezhet a külföldi kőszén­nel, anuyira magas a tarifája. E tekintetben tévedni méltóztatik, mert a magyar államvasutak tarifája a lehető legolcsóbb a mely létezik, s mindamellett a magyar államvasutak jövedelme évről évre emelkedik, nem a tarifa felemelése folytán, hanem emelkedik különösen az által, hogy a személyzet és a kiadások leszáliittatnak, a fenntartás kevesebbe kerül, a vas olcsóbban szállíttatik, szóval mindaz, a mire azon társulat­nak okvetlen szüksége van, olcsóbban szereztetik be, ugy, hogy a differentia több 100 ezer frtra rug a régi és a mostani rendszer közt. Én ré­szemről főképen azon igyekszem, hogy a magyar államvasutnál megmutassam, hogy az állam is képes vasutat kezelni. Midőn e széket elfoglal­tam, egy egész nagy párt volt e házban, a mely az államvasutakat el akarta adni, mert azt mondta, hogy az állam nem képes vasutat kezelni. Nekem meg kellett mutatnom, hogy az állam igenis ké­pes erre. ugy, hogy a vasút jövedelmezzen. Az északi és déli vonal, ma már majdnem 3 milliót jövedelmeznek, noha a tarifák között nincsen ily nagy különbség. Meg kellett mutatni azt, hogy az államnak befolyást kell gyakorolni a tarifára; másfelől pedig igyekszem lehető könnyítéseket adni a nagy közönségnek; különösen pedig a gazdaközönségnek, nemcsak az árú, hanem a sze­mélyforgalom tekintetében is, mert ez maga után vonja az árúforgalom növekedését is. Ha például egy kereskedő könnyen és olcsón jöhet Berlin­ből ide a fővárosba, bizonyosan el fog jönni azért, hogy itt szétnézzen és talán üzleteket is fog csinálni, mig ellenkező esetben felénk sem nézne. Ezért szükséges, hogy az' államvasutak által a kormány igyekezzék a forgalmat előmoz­dítani. Azt méltóztattak mondani, hogy az állam­vasutak igazgatósága helytelenül van összeállítva, mert abban a gazda szati és kereskedési érdekek nincsenek képviselve. En a korábbi t. pénzügy­minister úrral, hosszú ideig nem tudtam megál­lapodásra jutni az iránt, hogy miképen alkottas­sák össze az igazgatótanács. Az én nézetem az volt, hogy szükséges abban a kereskedelmi, a gazdászati és iparos osztályt képviseltetni, szó­val azon faetorokat, a melyek a forgalomra a legnagyobb befolyást gyakorolják. 0 azonban pénzügyi tekintetből mindig azon nézetben volt, hogy a döntő befolyást meg kell tartani az állam I tisztviselői kezében, nehogy az állam fiscalis ér­1 dekei kárt szenvedjenek. Utoljára megállapodtunk | egy bizonyos tervben, melyet pénzügyminister-

Next

/
Thumbnails
Contents