Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-80
40 80. országos ülés m;lrczins 7. 1879. belől 5—600 méter lehet. A Liliom-utcza folytatólagos töltése pedig ezt keresztülvágja olyformán, hogy a Dunáig megy egy út a vaspályán keresztül. Ez utóbbi keresztmetszetű töltés és a vámház közt áthidaltatott a vaspálya azért, hogy a belvizek lefolyhassanak. Az e töltés és a tábori kórház közti 5—600 méternyi területen azonban semmi áthidalás nem történt; a város részéről pedig, hogy az imént említett alacsony uiveau-ju tér, vagyis mélység betöltessék, intézkedés tétetett, miszerint az utcza-söpredék stb. mindenünnen odaszállittassék. De ezen mélység a vasúti töltés és a város köztt oly nagy, hogy 5—6 év kell, mig ily módon betöltethetik. Most már a hóolvadás folytán a belvizek meggyűlvén és nem bírván a Dunába lefolyni, e mélységben egész tavakat képeznek, melyek az állat-hulladékokkal roppant bűzt terjesztenek már is; ugy, hogy félni lehet attól, hogy ha meleg napok következnek, itt a főváros területén, ha nem is pestis-fészek, de legalább a mocsár lázaknak kimeríthetlen fészke támad, a mely a tábori kórháztól a vámházig terjedő városrész lakóinak egészségét különösen veszélyezteti. E bajon másként segíteni szerintem nem lehet, mint vagy a vasúti töltésen át a liliomutczai töltéstől a tábori kórházig egy vagy két vizereszt kell nyitni, hogy a víz lefuthasson, vagy pedig a közlekedési ministeriiimnak is támogatni kell a fővárost abban, hogy ezen melység minélelőbb betöltessék, mert különben 5—6 év múlik el addig és ez a fővárosi egészségügyre nagyon káros és ártalmas leeud. Én bátor vagyok azért a t. közlekedésügyi minister ur figyelmét ezen körülményre felhívni, valamint őt tisztelettel fölkérni, hogy e jelzett bajt belátása szerint orvosolni méltóztassék. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Péchy Tamás közmunka és közlekedési minister: Nagyon szívesen megvizsgáltatom a dolgot, s ha van baj, s annak orvoslása az én hatáskörömhöz tartozik, fogok is segíteni. Csak azt az egyet vagyok bátor a képviselő ur figyelmébe ajánlani, hogy az efféle vasúti építkezések mindenkor ugy történnek, hogy először műszakilag megállapíttatik, minő és mennyi ártér szükséges, s ez az illető hatóság kívánsága szerint szokott eldöntetni. Itt is a fővárosnak tudtával és beleegyezésével készült az a töltés abban a magasságban, melyet a viszonyok szerint el kellett érnie, mert hiszen tudvalevő dolog, hogy vámházunk 30 lábnyira fekszik a sernpont felett. Már most, ha olyan eset adja elő magát, minőt a képviselő ur jelzett, hogy a magas töltés által bizonyos mélységek támadnak, vagy a rendőrség nem hagyhatja meg e mélységeket és intézkednie kell betöltésük iránt, nehogy posványok keletkezzenek; vagy pedig átereszek válnak szükségesekké. Ha rendőrileg kell a betöltés iránt intézkedni, ez a főváros hatásköréhez tartozik, s én ebben csak segédkezet nyújthatok; a mint tettem a Margithídon alól támadt gödrök betöltése körül, habár ez szintén nem tartozott hatáskörömhöz, de posványok keletkezvén, s azok éveken keresztül ugy hagyatván, nekem is kellett intézkednem betöltésük iránt. Ismétlem, meg fogom vizsgáltatni az ügyet és a viszonyokhoz képest fogok intézkedni. Széll György: Tisztelt képviselőház! A Tisza-völgyét különösen Szolnok vidékétől lefelé, évtizedek hosszú során keresztül a Tiszaárviz veszélye oly lázas izgatottságban tartja és a közelmúlt 1876—77. év tavaszán és épen e napokban ez árral oly élethalál harezot vívott Szolnok, Csongrád, Szentes, H.-M.-vásárhely, Makó, Szeged, és vidéke, hogy az annyi vészen át kipróbált és sokat szenvedett Tiszavidéknek jövőjéről komolyan gondoskodni a törvényhozásnak legközelebb megoldásra váró egyik feladata. Én arról vagyok meggyőződve, hogy az egész Tiszavölgynek kedvező anyagi helyzete hazánk egyik életföltétele; és ha tekintetbe vesszük, hogy a magyar nemzetiség szellemi és anyagi ereje, ugy hazafias érzülete, a Tiszavölgy, ben és környéken lakó Magyarországban is különösen feltalálható: nem-e kötelessége politikai tekintetből is a törvényhozásnak, hogy ezen éléskamaránknak tekinthető vidék lakossága számában és anyagi jólétében biztosittassék. Ezen irány és nézettel szemben e vidéknek rohamos elszegényedését tapasztaljuk, melyet előidézett a földmívelés, ipar és kereskedelemnek, a mostani viszonyok közötti hanyatlása, elő az uzsora törvénynek eltörlése, mely által a vidék lakossága menthetetlen a kapzsi és könyörtelen uzsorások vaskezei közé esett; másrészről sokszor beláthatlan vizár borítja és semmisíti meg a legszebb reményekkel kecsegtető gazdagvetéseket. Ez évtizedeken át tart igy, mert a Tiszavölgyben eső községek érdeke és vagyona az úgynevezett tiszaármentesítő társulatok által megóva és mentesítve nincsen. E súlyos vád emeltetik a tisza-szabályozás ellen különösen még azért is, mert az eredeti tervtől eltérőleg, a már Csongrád városa vidékétől oly lomhán haladó Tisza mérhetlen vize oly szűk mederbe szoríttatott, hogy évről évre emelni kell a védtöltéseket. És ha már ez elemmel tovább küzdeni nem lehet, és ha majd a meder mind feljebb és feljebb emelkedik, és ha majd a Tiszaármentesítő társulatok hivatásuk betöltésére egyáltalában tehetetlenekké válnak: a tiszavölgy átadatik a végpusztulásnak. Ennek igazolásául szabadjon az alsó Tisza! vidék érdekeltségének, a t. házhoz még 1877. év
