Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-94

336 •*• országos ülés márczius 28. 1879. ugy, mint ez az újonczozásnál történik. Az újonczozás szintén nem szorosan vett katonai intézkedés, de természeténél fogva kell, hogy egyforma terv szerint soroltassanak be az újonczok itt is, ott is. E szempontból szükséges az értekezés. A tárgyalások, mondom, folyamatba tétettek és annyira haladtak, hogy megígérhetem, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat még az idén a ház asztalára letétetik. (Helyeslés) Áttérve arra, mit Thaly t. képviselő ur hozott fel, bár szorosan nem tartozik ide, hanem a budget általános tárgyalásához, most pedig már a részleteknél vagyunk: nagy részben a t. előadó ur előadta azon álláspontot, melyet a kormány nem csak most, hanem azóta elfoglal, hogy a t. ház a megtakarítás terére lépett. A kormány, ha nem csalódom 1877-ben kinyilatkoztatta, hogy mindent el fog követni, hogy a központban is reductiókat tehessen; azóta az átruházási jog mindig megadatott. Miért? Nem azért, mert a rendszert parlamentaris szempontból magam is valami nagyon helyesnek tekinteném ; nem azért, hogy ebből bizalmi kérdést formáljak, hanem azért, mert a szükség ezt igy kívánja. Én határozottan és őszintén kimondom, hogy a központban nem vagyok képes másként kijönni, mintha a t. ház az okvetlenül megkívántató és itt részletezett 318,000 frtot megszavazza, ekkor nekem átruházásra nincs szükségem, mert ez összeg fedezni fogja az okvetlenül szükséges költségeket. De tekintve a reductiókat, nem tudok magamon másként segíteni; mert a munkákat meg kell tenni, mint ugy, hogy midőn a munkát a ministerium erői nem képesek földolgozni, kell a csapatoktól bevezényelmen tiszteket, kik természetesen a csapatoktól húzzák fizetéseiket. A csapatok ez által semmi hátrányt nem szenvednek, mert az intézkedés ugy történik, hogy a tisztek akkor hivatnak be az ily munka földolgozására, mikor a csapatoknál kevesebb dolog van. Erre tehát okvetlenül szükség van; de épen ezért abba sem tudnék beleegyezni, hogy reducáltassék a ministeri tanácsosok, vagy a ministeri osztálytanácsosok száma, mert ezekre okvetlenül szükség van. Hogy nem töltetik be némelykor az egyik, vagy a másik állás, az mindenütt előfordul, mert máskülönben nem tudom, hogy hogyan történhessék meg az intercalaris megtakarítás. Ha nem volnánk kénytelenek itt ezt tenni, bizonyára nem tennők, mert ezekre az egyénekre itt szükség van. Azelőtt igaz, nem volt 3 ministeri tanácsos, csak később lett 3, sőt volt idő, hogy nem volt egy sem. A t. képviselő ur jól tudja, hogy a honvédelmi ministerium nem hasonlítható egybe a többi ministeriumokkal, melyek régi teendőket vettek át; míg a honvédelmi ministerium egészen újonnan keletkezett és igy történt pl., hogy keletkezésének első évében 17,000 száma volt és most van 75 ezer. Ha akkor két ministeri tanácsos volt és most három van, az magában a dolog természetében is fekszik. Tehát a reduetióba nem tudnék beleegyezni két oknál fogva: először azért, mert okvetlenül szükség van munkaerőre, másodszor azért, mert nem tudnék mit csinálni az illető urakkal, mert ők ő Felsége által ezen állomásokra ki vannak nevezve. Mig tehát kötelességeiket teljesítik, nem tudnék eltávolításukra, vagy nyugdíjazásukra kellő indokot találni. Ezek azon szempontok, melyeknél fogva arra kérem a t. házat, méltóztassék az előirányzott összeget elfogadni, s az indítványt mellőzni. [Helyeslés jobhfelől.) Csanády Sándor: T. ház! Egyáltalában nem fogadhatom el az előttem szólt t. honvédelmi minister ur azon mentségét, miszerint a 1868-ki törvényeket az okon nem hajtotta végre, mert a lajthántúli kormány részéről nem tétettek ily szellembeli intézkedések. Irányi t. képviselőtársam bebizonyította azt, hogy nem is szükséges az általa jelzett kérdésre nézve, hogy a lajthántúli minister ily szellemben intézkedjék. De szinte lehetetlen is ezen okhoz kötni a minister ur eljárását, intézkedését, mert könnyen megtörténhetik, hogy a lajthántúli tartományokban még a mai napig nem keletkezett oly törvény, mely ugyanazonos volna a 68-iki törvényekkel. Igen sajnálom, hogy a minister ur nem volt szíves okadatolni mulasztását, mert nézetem szerint egyetlen egy okot sem hozott fel, melynél fogva megelégedhetném a minister ur eljárásával. De mert szíves volt megígérni azt, hogy még a folyó évben fog intézkedni, hogy az 1868-diki törvény végrehajtassék, ismételve kérem, méltóztassék adott szavát beváltani. [Helyeslés.) Elnök: T. ház! A költségvetés ezen czíméhez Thaly képviselő ur indítványt adott be. Méltóztassék azt újból meghallgatni. Baross Gábor jegyző (olvassa). Elnök: Mindenekelőtt kérdem a t. házat, méltóztaíik-e az ezen czímen előirányzott 290,045 frtot elfogadni? (Elfogadjuk!) Hä elfogadtatik, akkor Thaly képviselő ur indítványának 2. pontja, mely egy miaisteri tanácsosi és két osztálytanácsosi hely járandóságának törlését indítványozza, mellőztetik. A kik elfogadják az előirányzatot, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház az előirányzatot elfogadja s e szerint Thaly képviselő ur indítványának második pontja elesik. A mi az indítvány első pontját illeti, arra vonatkozólag, azt hiszem, hogy az átruházás iránt a ház akkor fog legczélszerubben határozhatni, mikor a csapatok czíme iránt dönteni fog. Horváth Gyula jegyző (olvassa): Rendéi