Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-93
360 9S. országos ülés máreziws 28. 1879. A mi pedig a rabsegélyző-egyleteket illeti: azoknak, a kik a börtönökből kibocsáttatnak, keresményök egy része kiadatik. A 165. §. világosan ezt mondja: „A rabnak keresménye s netalán bennlevő egyéb pénze, az esedékes kamatok kivételével (163. §.) kiszabadulásakor kiadatnak." A kik tehát a börtönből kiszabadulnak, kapnak segélyt, kivévén azokat, kik vizsgálati fogságban Vannak, mint épen ezen fiatal volt. Én méltánylom a t. képviselő urnak a rabsegéíyző-egyletek iránti buzgóságát, nagyon kívánatos volna, hogy e téren társadalmi utón történjék meg az, a mi államilag meg nem történhetett. Ha azonban az új büntetőtörvény életbe lép, gondoskodva van erről, mert e törvény azt rendeli, hogy a pénzbirságok arra fordittassanak, hogy részben romlott fiatal egyének számára fölállítandó javító intézetekre, részben pedig rabsegélyző-egyletek dotatiójára fordittassanak az igazságügyminister által. Elnök; Az összeg ellen nem levén észrevétel, 36,730 frt megszavazíatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): Szolgák ruhailletményei 250 frt. Elnök: Megszavaztatik 350 frt. Baross Gábor jegyző (olvassa) : Jutalmak és segélyek 350 frt. Elnök: Megszavaztatik 350 frt. Baross Gábor jegyző (olvassa): Összesen 37,330 frt. Elnök: Megszavaztatik 37,330 frt. Baross Gábor jegyző (olvassa): Dologi kiadások összesen 48,994 frt. Elnök: Megszavaztatik összesen 48,994 frt. Horváth. Gyula jegyző (olvassa): Bevétel. Fegyelmi eljárás költségeinek megtérítése fejében 700 frt. Elnök: Megszavaztatik 700 frt. Elnök: Hogy a m. kir. semmitőszék és a legfőbb ítélőszék első rovatánál Csatár Zsigmond képviselő ur által beadott indítványra vonatkozólag a pénzügyi bizottság mennél előbb beterjeszthesse jelentését, kérem, méltóztassanak meghallgatni az arra vonatkozó jegyzőkönyvet. Horváth Gyula jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: Nem lévén észrevétel, a jegyzőkönyvi kivonat hitelesíttetik. Horváth Gyula jegyző (olvassa): Kir. törvényszékek és járásbíróságok. Rendes kiadások: XX. fejezet, 7. czíin. Rendes bevételek: IX. fejezet, t. czím. Ajkay Gyula: T. képviselőház! A közigazgatásnak a törvénykezéstől történt elválasztását az ország túlnyomó nagy része örömmel üdvözölte, egyrészről azért, mert ez által az előbb hiába keresett igazságot szakférfiak által kiszolgáltatni remélte, másrészről a királyi járásbíróságok szervezésében oly intézményt látott meghonosittatni, mely később a közhasznú telekkönyvi intézményt is felölelvén, a közönségnek alkalom nyujtatik, hogy legégetőbb anyagi érdekeit gyorsan, kevés költséggel megóvhatja és érvényre juttathatja. De sajnos, jó részben pénzügyi miseriánk miatt vagyunk a régiben; — ma is azon szomorú helyzetben vagyunk, hogy a telekkönyvek nagyrészben központilag kezeltetvén, nemcsak a telekkönyvi intézmény elvének, hogy könnyen hozzáférhető legyen, nem felel meg, hanem bármi csekély birtokváltozásnál sok költséggel, fáradsággal járó, igen gyakran eredmény nélküli hosszú utazást tenni kényszerülünk; vagy ha ezt tenni nem akarjuk, az adás-vevés, csere, vagy átruházás tárgyát képező ingatlanok értékét, ha nem is egészben, de nagy részben nem ritkán az eljárási költségek felemésztik, (ügy van! a baloldalon.) Még inkább észleljük a központi kezelés hátrányait az árvák értékeinek kezelésénél s elégesetet tudnék felsorolni, hogy akkor, midőn az örökhagyó ingatlanai tízszer annyi értéket képviseltek, mint a mennyi tehernek jelzálogul szolgáltak, a telekkönyvek hozzáférhetetlensége és a mostani kezelésnél fennálló munkahalmaz miatt, nemcsak az összes hagyatéki ingatlanok áldozatul estek, hanem az így teljesen vagyontalanságra jutott árvák a községnek terhévé váltak. Igaz', ügy van! a baloldalon.) Ily körülmények köztt, t. ház, ha már a törvényhozás az adózókat tetőtől talpig adóba állítani iparkodott, a kormánynak elengedhetlen kötelességévé vált gondoskodni arról, hogy az adók elviselhetők is legyenek s az adózók saját egyéni érdekeiket minél teljesebb mértékben megóvhassák. (Helyeslés a baloldalon.) Ezekre tekintettel, arra kérem az igen t. igazságügyminister urat, hogy a telekkönyveknek a járásbíróságokhoz általában leendő kiosztását mielőbb eszközölni méltóztassék. És e helyütt alkalmat veszek magamnak, a t. igazságügyministerium azon eljárását felemlíteni, hogy számos járásbíróság eddig már telekkönyvi hatósággal tényleg felruházva lett és így az ország egyes vidékei a többiek ellenében oly előnyben s — mondhatnám privilégiumban részesültek, a mely előnyökben hogy az országminden egyes vidéke részesittessék, jogos és méltányos követelmény, mert e kérdésben is áll azon tétel: quod uni iustum, alteri aequum. (Helyeslés a baloldalon.) Schmerzing Tádé b.: Mélyen tisztelt ház : Nem vagyok megáldva szónoki tehetséggel, s ennélfogva nem a szónoklati vágy, hanem tisztán hazafiúi és képviselői kötelességem érzete ösztönöz, a jelen alkalommal szót emelni.
