Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-93

354 í>3. országos ülés mérczius 22. 1879. 'jobboldalon) Hogy pedig a törvényszékek és a járásbíróságok megvizsgáltassanak, erről részben gondoskodott a törvény, mert a törvényszéki elnöknek kötelessége minden évben megvizsgálni a járásbíróságokat, a vizsgálatról vezetett jegyzőkönyveket beterjeszteni a ministeriunmak és azok nyomán történnek azután intézkedések. A költségvetés múlt évi túlhágása, a melyre nézve póthitelt kellett kérnem, részben épen azon alapszik, hogy most kisebb levén a törvényszékek száma, azok területe nagyobb és a törvényszéki elnököknek többet kell utazni és ennélfogva útiköltségeik is nagyobbak, mint azelőtt voltak. A törvényszékek megvizsgálására nézve időről időre történnek intézkedések. Előbbi ministerségem alatt, emlékszem, Zádor ministeri tanácsos, Berezelly osztálytanácsos, a királyi táblának több bírája — s itt eszembe jut a mostani törvényszéki elnök, Csernák — továbbá Szentmihályi, Kaszay ki voltak küldve, megvizsgálták a törvényszékeket, s tettek erről jelentést. Folytatta ezt az én igen t. utódom, mint positive tudom, és pl. ámbár báró Apor Erdélyben meglátogatja és megvizsgálja a törvényszékeket, miről az erdélyi képviselő urak tanúságot tehetnek, azért mégis Szentgyörgyi legfőbb itélőszéki biró külön e czélra volt kiküldve; és mióta most újabban viszem az igazságügyi tárczát, már hasonlag történtek kiküldetések; nevezetesen Sárkány kir. táblai tanácselnök ily vizsgálattal meg volt bizva. Hogy ezen vizsgálatok nem történhetnek úgy, mint a lajthántúli tartomány okban, az onnan ered, hogy a lajthántúli tartományokban 9 főtörvényszék van és ott minden fotörvéiiyszéki elnök meg van bizva az administratió vezetésével és a törvényszékek vizsgálatával a maga kerületében. Ott, a hol öt törvényszék van egy főtörvényszék területén, mint Tirolban, vagy kilencz, mint Alsó-, Felső-Ausztria és Salzburgban, vagy tizenhat, mint Csehországban ; ott természetesen szigorúbban lehet a felügyeletet gyakorolni, mint ott, a hol az egész ország területén egyetlenegy főtörvényszék van, s ez azért is nincs megbízva az administrativ teendőkkel, hanem ezt egyedül a ministerium kezeli. Es már most itt vagyunk mi annál a pontnál, a melyet a t. képviselő ur a maga határozati javaslata második pontjának jelölt ki; t i. a királyi tábla úgynevezett deeentralisatiójánál, vagy azon intézkedésnél, a melynél fogva az egy országos királyi ítélőtábla helyett, az országban — a mint a szükség megkívánja r

— 4, 5, 6, 7 királyi tábla állíttatnék fel. Én egész őszinteséggel bevallom, hogy a mit az ország már 1834/6-ban, midőn a törvénykezési munkálat revisióját tárgyalta, szükségesnek talált, hogy t. i. több apellatorium állittasék fel — mert különösen a büntető ügyekben a districtualis táblákat azokká akarta tenni — azt én az igazságszolgáltatás szempontjából czélszerünek és szükségesnek tartom. (Helyeslés) De meg fogják nekem bocsátani, hogy olyan nagy fontosságú intézkedést, a melyet — nemcsak az igazságszolgáltatási, de a pénzügyi tekintetet is mellőzve — még politikai tekintetből is fontolóra kell venni, azt úgv rögtön, határozat által eldönteni akarni én legalább czélszerünek és tanácsosnak nem tartom. A törvénykezési rendtartásnak azon javaslatában, melyet beadtam, egy külön szakasz foglaltatik, a mely kimondja, hogy az igazságügyininister megbizatik, hogy két év múlva a királyi curia és Ítélőtáblák szervezése iránt nyújtson be törvényjavaslatot. A midőn a majd reformált törvénykezési rendtartás hatását és mindazon intézkedések hatását tapasztaltuk, melyek az igazságügy terén történnek: akkor lehet majd arról szó, hogy a királyi tábla hogyan és mikép deeentralisáltassék, hány másodfokú törvényszék állíttassék fel, és mely helyeken? De azt most kimondani, kimondani minden nagyobb fontosságú momentumnak mérlegelése nélkül, azt — ismételve mondom •— sem tanácsosnak, sem czélszerünek nem tartanám. Áttérek a fegyelmi ügyekre és azokra, mik erre nézve elmondattak. Azt tetszett mondani, hogy számos fegyelmi ügy merül fel; hogy igen sokan felmentettek, és ez által a bírósági tekintély aláásatik, mert úgy látszik, hogy csekély fontosságú, kellőleg nem indokolt kérdésekre nézve indíttatik meg a kereset. Én, t. ház, nagyon Örvendenék, ha a fegyelmi ügyek minél kevesebbek lennének, és fájdalommal szemlélem azoknak nagy számát, mely a múlt évben a királyi táblánál az ezerét, a legfőbb itélőszéknél a hat százat haladta felül. A mily fájdalmasan veszem ezt, úgy örvendek, hogy az illetőknek nagy része felmentetik, mert ez annak a jele, hogy a panasz nem volt kellőkép indokolva. De méltóztassék megengedni, én a bíróság tekintélyének aláásását nem abban találom, ha senkitől meg nem tagadtatik, az igazságszolgáltatás biró ellen, ha panaszt tesz, hanem inkább találnám abban, ha panasz folytán indíttatnék meg a vizsgálat, nem indíttatnék meg a törvényszerű eljárás. (Helyeslés jobbfelöl) Törvényeink a mi biráinkat függetlenekké, elmozdíthatlanokká tették; de midőn ezt kimondották, a fegyelmi eljárásban óvszert s mintegy gyógyszert kerestek azok számára, kik netalán a birák által magukat sértetteknek érzik. Ezt tehát alkalmazni kell, valahányszor indokolva követeltetik, s itt megmondhatom Csider Károly képviselő urnak megnyugtatására •— ámbár máiröviden megérintettem — hogy az aggodalom a bíráknak elmozdíthatására azért felesleges, mert a három év lejárván tavaly, június 4-ikén, azóta