Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-92

344 ®*-' országos ülés bályozásoknak gyorsabb keresztülvitele szinte oly j szükség, a melyre kénytelen vagyok az igen t. minister urnak figyelmét ez alkalommal felhívni. Végre szabadjon ezek után az igen t igazságügyminister urat jogszolgáltatásunk és az adózó közönség érdekében ismételve kérnem, hogy a törvényhozástól nyert azon meghatalmazással, mely szerint a járásbíróságokat telekkönyvi hatósággal felruházhatja, — nagyobb mérvben élni méltóztassék, mint eddig élt, (Élénk helyeslés) a telekkönyvi átalakításoknál pedig törekedjék minden igyekezetét oda fordítani, hogy azon 5547 helységnek telekjegyzőkönyvei, a melyek átalakításra várnak, a hitel és a birtokviszonyok, valamint a birtokosok érdekeire való tekintettel lehetőleg gyorsan átalakíttassanak. (Helyeslés.) Végtére a pénzügyi kihágások feletti eljárásnak átalakítására hivom fei az igen t. igazságügymiuister urnak figyelmét — én részemről legalább nem találom helyesnek a területi beosztást, mely szerint egy törvényszék illetőségéhez öt—hat megye is tallózik, és az eddigi eljárást, mely szerint 5 — 6 forintnyi bagatel kihágási ügyekben is az erre kijelölt királyi törvényszékek, tanácsülésekben, a melyekben három bírónak kell résztvenni, ítélnek — holott azokat a legközelebbi járásbíróságok is saját körükben elintézhetnék. (Helyeslés.) Ezek után bocsánatot kérek, hogy oly száraz természetű dolgokkal fárasztottam a t. háznak becses türelmét; (Halljuk!) de azok a tárgytól eiválaszthatlanok voltak, fel kellett azokat hoznom továbbá azért is, hogy legalább részben hű képét adjam azon nehézségeknek, a melyekkel biráinknak működésük terén megküzdni keil, hogy az, a ki jogszolgáltatásunk felett j ítélni akar, ezekre is legyen tekintettel, különben igazságosan ítélni nem fog. (Helyeslés.) Csider Károly: T. ház! Ha én azt hinném, hogy az igazságügyminister ur az előttem szólott Veszter képviselő ur által jelzett nagyobb szabású és gyökeres reformoK útjára azonnal rálép és justitiánk bajait, miseriáit nagyban és egészben orvosolni fogja; s azt a rendelkezésére álló eszközökkel kivihetőnek tartja: akkor tartózkodtam volna szót emelni, nehogy elmossam a közvetlen meggyőző hatást, a melyet az előttem szólottnak előadása nála kelthetett. De mert azon meggyőződésben vagyok, hogy az igazságügyminister ur az elmondottak által magát elméletileg meggyőzöttuek, de a gyakorlati érvényesítésben megkötöttnek • fogja nyilatkoztatni, egyedül azon szempontból? hogy igazságszolgáltatásuük égető hiányain, ha nem is más alapon, ha nem is gyökeres reformokban, de addig is, míg azoknak ideje bekövetkezhetik, segítve jiárezins 21. 1S79. legyen — hivatva érzem magamat felszólalni, illustrálni még némelyekben a jelenlegi jogszolgáltatási bajokat és ez által módot nyújtani arra, hogy az igazságügyi minister ur némelyekre figyelmét kiterjeszthesse, melyek netán hivatalos adatok nyomán előtte nem ismeretesek. Eeformjaink folyamatában legújabb alkotása törvényhozásunknak a codificatió terén a büntető törvény. Azt tartom, hogy annak mielébbi életbeléptetése szükséges, és sok tekintetekből kívánatos; szükséges azon előnyöknél fogva, melyek abból igazságszolgáltatásunkra hárulnak. Kívánatos azért, mert ez úgyszólván az egyetlen absolut becsű alkotás, melyet a törvényhozás az utóbbi időben felmutatni képes; s e korszakban, midőn az ország és törvényhozás tevékenysége sok más téren az állam, a nemzet, hatalom anyagi érdekeinek előmozdításában, megvédésében kevés akaratot és kevés sikert tanúsított: akkor az országgyűlés ezen működése qualitativ meddőségének kipótlása végett is szükséges azonnali életbeléptetése ezen reformnak, hogy valamely téren mégis productiv működést mutassunk fel s egyszersmind jelét adjuk annak, hogy az állami jogrend garantiáinak megszerzése iránt érzékkel, akarattal bírunk ezeknek fejlesztésére s a jogállam megvalósítására egy jelentékeny lépést teszünk előre. És épen ezért — ismétlem — kívánatosnak tartom, hogy a büntető törvénynyel kapcsolatban álló rendőri törvényjavaslat is minél előbb tárgyalás alá vétessék, s a közönség használatára bocsáttassák. Midőn e törvények által a hazai bíróságok a büntető hatalom gyakorlásának szabályozott és sok tekintetben kiterjesztett jogkörével felruháztatnak, mellőzhetetleunek látom, hogy a birói függetlenségi törvény visszahelyeztessék és végleg szabályoztassék, mert ez nélkülözhetlen feltétele a codificationális reformok értékének. A nemzet, a személyes szabadság, a polgári jogok feletti biráskodás hatalmát s ezzel együtt a polgárok ezen becses javainak védelmét teljes megnyugvással csak független bíráknak kezeibe adhatja által. Szükségesnek tartom ezt hangsúlyozni akkor, midőn az állami igazságszolgáltatás rendszere ellen több oldalról észrevételek tétetnek és midőn törvényhozási körökben vélemény és elfogult nézet és intentió úgyszólván meghonosultnak látszik a házi bíróságok irányában; ez a vélemény igen közel áll a rokonszenv és bizalom hiányához és azon feltevés és hiedelemhez, mintha a bírák magok túlterjesztenék a tért és azon független működési kört, melyet számukra a törvény kijelöl és mintha ezen közbeni működést nem kötelességszerűség szerint, hanem az állam más közegei és a közigazgatási hivatalok felett gyakorolni kívánt hatalmi vágyból kiindulva gyakorolnák. Az iuteniió pedig az. hogy