Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-92

92. országos ülés márezius 21. 1S79. 337 részről meg tudom, hogy a mi bíráink között sok képzett, derék, jellemes ember vaa. De különösen méltánylásra kényszeríthet minden igazságos bírálót, egy körülmény s ez az, hogy nincs bíróság a földön, mely oly munkahalmazzal volna elárasztva, mint a miénk. S ezzel szemben minő álláspontot foglal el a mi kormányunk? Reducálja aránytalanul,, ok nélkül a bírák számát; intercalarék czíme és ürügye alatt hónapokon át betöltetlenül hagyja a megüresedett helyeket, s midőn ily módon törvényszékeinket s járásbíróságainkat beledöntötte a kilábolhatatlan resíantiákba, ugyanakkor megterheli azokat nem sokat érő s legfeljebb a ministerium valamelyik unatkozó hivatalnoka által registrált, azután pedig az akták katakombáiba eltemetett kimutatások készítésével, {ügy van! balfeló'T) s complieáltuál complicáltabb számadások vezetésével elannyira, hogy mindenik törvényszék és járásbíróság évenként legalább is &gy hónapot pazarol el ily kimutatások összeállításával {Igaz! balfelöl) s a számvevőség legtöbb esetben alaptalan faggatásaira adandó felvilágosítások megírásával. {Ügy van! balfelöl.) Hogy a megüresült bírósági helyek betöltése körül minő eljárás dívik, {Halljuk!) arról hosszabban szólni nem akarok, arról van adoma elég. Csak annyit hozok fel például, hogy megesett, hogy egy népes kereskedő városban, hol a járásbíróság forgalma évenkint 20,000 számra rúg s a hová 3 bíró van rendszeresítve, 11 hónapon át a járásbiró egyetlen albiró nélkül egymaga nyomorgóit, úgy hogy ott az igazságszolgáltatás teljesen megakadván, a városi közönség a szomszédfalusi járásbírósághoz utazgatott perelni. A ki a törvénykezéssel valaha érintkezett, annak hallania kellett a feljajdulásokat az irodai személyzet csekély volta miatt. 3 — 4 fogalmazó hivatalnokra, 2—3 ügyészre 1 írnok, ez a normális helyzet! S ennek mi a természetes következménye? Az, hogy az a munka, melyet a bírák jobb sorsra érdemes szorgalommal feldolgoztak, leíró kéz hiánya miatt az állam kárára, a felek kétségbeesésére s a bíróságok szégyenére hónapokon át ott hevernek a lomtárban. {Igaz! Igaz! a baloldalon.) Igaz ugyan, a ministerium enged díjuokokat is, azonban rendesen csak egy-egy hónapra. A hónap végén a diurnista megy, hogy azután újabb kérelem, újabb repraesentatiók és engedély folytán ismét helyreállhasson. Iiy eljárással 10— 15 napot megnyer ugyan az irodaáíalány; de ugyanannyi^ időt veszít a justiíia; ha pedig a mindig roszul kiszámított átalány erősen leapad, akkor megkapják az KÉPV. NAPLÓ 1878—81. IV. KÖTET. elnökök a rendeletet: „el minden diurnistával" a törvényszék segítsen magán, a hogyan tud. {Igaz! balfelöl) Hogy azután ily eljárás mellett justitiánk olyanformává vált már, mint a minő lenue egy utazó kocsi kerekek nélkül, az ép oly szomorú, mint igaz. Az igazságügyi administratió minálunk, még pedig az egész országra nézve az igazságügyi ministeriumban központosul. Mig azonban más országokban a ministerium kizárólag a kormányzat magasabb functióit végezi, s csakis azzal bajlódik, addig a mi minis téri innunk nemcsak superinspiciál, nemcsak kormányoz, hanem a legkisebb detailleokig kezel, gazdálkodik, szóval beleavatkozik mindenbe. Van például a mi ministeriumunkban két egész osztály, melynek egyike kizárólag a törvényszékeket s járásbíróságokat, másika pedig a kir. ügyészségeket administrálja. Az egyik a helyiségek bérletére, renovátiójára ügyel, meszeket, kéményt sepret, {Derültség balf-lö) szolgákat fogad, öltöztet, napdíjasokat vesz fel — szóval en detail gazdálkodik — gondoskodik Budapesten ép úgy, mint Brassóban, Kassán ép úgy mint Csíkszeredán, vagy Fiúméban ! A másik ügyosztály utasításokat ád az ügyészeknek, börtönt épít, íataroztat, a rabok ruháját készítteti, mosatja, seprőt, szalmát vásárol épen úgy, mint az előbb említett osztály, csak azzal a különbséggel, hogy miután az ügyészek administrativ dolgai a kir. főügyészség által is ellenőriztetnek, az ezen osztály szükségtelen volta még annyival is szembeötlőbb. Nem készül el széles ez országban egy börtönablak, nem egy vizcseber, vagy egy hivatalszolgai csizma, a melyhez hosszú iratváltás mellett az igazságügyminister ur, esetleg valamelyik segédfogalmazójáüak visája-sanctiója ne kívántatnék, {ügy van!) Ezen természetellenes bürokratizmusnak, ezen kicsinykedésnek aztán nemcsak az a folyománya, hogy nálunk a ministerium hivatallétszáma felette nagy és költséges, hanem az is, hogy az ily administratió úgy fent, mint alant, tömérdek időt rabol. Hogy központi kormányzatunk szervezete mily népes, mily költséges, azt legjobban meglátjuk, ha azt a szomszéd osztrák igazságügyministeriummal állítjuk párhuzamba. Bécsben az igazságügyministerium fogalmazói szakában működik 22 egyén, mi nálunk 41. A segédhivatalnokok száma Ausztriában 17, mi nálunk 19. Számvevőségi hivatalnok van Bécsbea 4, mi nálunk 44. {Mozgás a baloldalon.) Összes létszám Bécsben 43, minálunk 104. Pedig mi nálunk az igazságügyi budget 9 millió néhány 100 ezer frt, mig Ausztriában 21 millió forint, tehát több, mint még egyszer annyi. 43