Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-92
92. országos ülés máiezius 81. 1879. 335 fogadni és ezért a függőben hagyott 700,000 frtot megszavazásra ajánlja. Elnök: Méltóztatik a t. ház a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadni. (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, a kik a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A íöbbség elfogadta. Ennélfogva a függőben hagyott tétel a költségvetésben 700,000 frttal fog felvétetni. Ha a t. ház megengedni méltóztatik, most, mielőtt az igazságügyi minister költségvetésének tárgyalását megkezdenők, a földmívelés-, iparés kereskedelemügyi cuinister ur fog, ha jónak látja, azon kérdésre, melyet Simonyi Ernő képviselő ur hozzá intézett, válaszolni. (Félkiáltások: Simonyi Ernő nincs itt!) Kemény Gábor földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister: Ha a t. ház megenj^;dni méltóztatik, akkor a hozzám intézett kérdési'*, röviden válaszolni fogok. (Felkiáltások: Nincs itt Simonyi Ernő!) Elnök: Bocsánatot kérek, én ugy hallom, hogy Simonyi Ernő képviselő ur elment. Kérem tehát a minister urat, méltóztassék a feleletet a holnapi napon megadni. Most az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után) (Kemény János alelnök elfoglalja az elnöki széket.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni folytatjuk a tárgyalást. Horváth Gyula jegyző (olvassa): Központi igazgatás. Rendes kiadások XX. fejezet 1. czíin. Kiadás. Személyi járandóságok. Fizetések és lakpénzek! 102,430 fit. Veszter Imre: T. képviselőház! Midőn az igazságügyi táreza költségvetése fölött határozandó, a t. ház a kormány e tárgybeli előterjesztéseit tanácskozása tárgyává tenui készül, azon érdeklődésnél fogva, melylyel hivatásom folytán az igazságszolgáltatás ügye iránt viseltetem, én is bátorságot veszek magamnak a t ház kegyes engedelmével néhány szerény reflexiót tenni. (Halljuk !) Ha igaz az, hogy a modern államnak egyik constitutiv eleme a jó igazságszolgáltatás, s igaz, hogy a jó igazságszolgáltatás mindig egyúttal az illető ország erkölcsi életének, lelkiismeretének tükre: akkor, í. ház, kétségtelen az is, hogy a justitia tényleges állapotát ismerni, fejleszteni s javítani a nemzet képviseletének egyik legkomolyabb feladatát és kötelességét képezi. (Ugy van!) Hogy Magyarország ezen igazságot felismerte, hogy igazságszolgáltatásának szükségességét idejekorán belátta, részletesen bizonyítanom nem szükséges. Számos organicus törvény, különösen az 1869: XXXI. és XXXIII. mindmegannyi bizonyítéka | annak, hogy a magyar a változott idők paranes| szavára szakítani tudott a múlttal s meg tudott í alkudni a jövővel. Igen, óraim! Avitieus intézményeinket készI ségeseu ledöntöttük, kezdetleges patriarchális egy! szerű gépezeteinket a zugba dobtuk, nagy áldozatokkal új meehanismust, új intézményeket teremtettünk; most már eljött annak ideje, hogy jó gazdaként utána nézzünk, kiszámítsuk: vájjon a nagy változtatásokkal, a hozott nagy áldozatok árán mit nyertünk ? Megnyertük-e azt. amit kerestünk, t. i. lényegesen jobb igazságszolgáltatási állapotokat ? E kérdésekre, fájdalom, én justiíiánk tényleges viszonyaiban kedvező választ nem találhatok. A ki helyzeténél, hivatásánál fogva igazságszolgáltatásunk viszonyaival behatóbban megismerkedett, avagy ügyszeretetből tanulmányozta justiíiánk állapotát; a ki a nagy közönségnek ez iránti nézeteit, panaszait komoly észlelés és megfontolás tárgyává tette: az, t. ház, nem zárkózhatik el azon sújtó igazság érzete elől, mely szerint a magyar nemzet nz igazságügyi reformokhoz kötött reményeiben nagyban csalatkozott. (Ugy van! balfelöl.) Ha már most, t. ház, e szomorú jelenségnek okait kutatjuk, úgy én a mi igazságszolgáltatásunk egész miseriájának kutforrását leginkább két momentumban vélem feltalálhatni. (Halljuk!) Az egyik azon szerencsétlen törvénykezési rendszer, mely mi nálunk a most is érvényben álló 1868. polg. törv. rtíás behozatalával meghonosittaíott; a másik az igazságszolgáltatási kormányzat, az úgynevezett Justic-administratio, melynek eentralisíicus közege az igazságügyi ministerium. A mi illeti az elsőt, úgy tudja minden gyakorlati jogász, hogy törvénykezési bajaink első főoka a formalismus túltengéseiben keresendő, ! (Ugy von! bal/elől) s hogy e formalismust a jelenleg divó perrendtartás okozza. A formalismus elnyomja az anyagi igazságot, nehézkessé, lassúvá és költségessé teszi az igazságszolgáltatást, megbénítja a birák munkaképességét, szaporítja a perlekedést és szüli a felebbezések és egyéb perorvoslatok véguélküli számát. A túlhajtott íormalismus demoralisál és öl, ez ront meg birót, felet, ügyvédet egyiráut; s mégis mi történik'? Kormányunk a baj természetét, úgy látszik, még nem ismerte fel; mert a midőn a közönség feljajduló indignatiója fokytán figyelmét végre a betegség okára, a perrendtartásra irányozni kénytelen volt, akkor a helyett, hogy gyökeresen segítendő rendszert változtatott volna, nem ezt teszi, hanem a jelenleg fennálló rendszernek tatarozására, reparatiójára indult, (Ugy van! balfelol) s most egy újabb, mintegy
