Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-80
2x 80. országos ülés niárczins 7. 187!). 6.289,017 frt, a pénzügyi bizottság előterjesztése szerint 6.160,000 frt. Elnök: A bevétel fejében, ugy hiszem, a pénzügyi bizottság javaslata szerint 6.160,000 forintot méltóztatnak elfogadni. (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Baross Gábor jegyző (olvas): Bányászat és pénzverés. Eendes kiadások, XVI. fejezet, 25. czím. Rendes bevételek, V. fejezet, 35. czím. Kiadás, a főkimutatás az egyes üzemi ágak szerint összesen 9.006,845 frt. Szontágh Pál (gömöri): T. ház! A múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával bátor voltam ezen és az előtte levő czím mellett a t. ház figyelmét felhívni azon feltűnő veszteségekre, melyeket némely erdő, kohó, vas, mii és kőszénbánya-gazdaság az államnak csaknem rendszerese]! okoz; azonban nem voltam szerenesés erről meggyőzhetni az akkori pénzügyminister urat, ki a veszteségeket az erdőknél egyszerűen tagadta, a kohóknál hallgatással mellőzte, a vasművekiiél és kőszéabányáknál pedig azt mondotta, hogy ezen nem lehet másként segíteni, mint eladás által, és igy az erre vonatkozó határozati javaslatokat visszautasította. Nem fogok, t. ház, a volt pénzügyminister urnak akkori válaszával foglalkozni, mert ő nincs jelen — a mit őszintén sajnálok ; — nem ugyan, hogy tárczájától megvált, melynek indokát teljesen méltánylom, hanem inkább azt, hogy őt a független képviselők soraiban a házban még nem üdvözölhettem. Nem is akarom az általam akkor elmondottakat ismételni, ámbár azokat fenntartóin, és meg vagyok győződve ma még inkább, mint akkor, hogy itt igen nevezetes összegeket lehetne, sőt kellene megtakarítani. Nem akarok azokra kitérni azért, inert azt hiszem, hogy ezt egyszerű felemlítés után a jelenlegi t. pénzügyminister ur figyelemre fogja méltatni, és hogy talán megteszi azt, a mit e részben szükségesnek tartottam; másrészről azt hiszem, hogy esetleg lesz erre még más alkalmam is, a hol nem annyira pénzbevételről és pénzkezelésről van szó, mint itt az előirányzatzatnál, hanem valóságos jövedelemről és veszteségről, hová az akkor mondottak inkább tartoznak. Az, a mi iránt most felszólalok, t. ház, szorosan a költségvetésre tartozik, nem ugyan annak lényegére, mint inkább annak formájára. A bányászat és pénzverés tudvalevőleg több üzemi ágra oszlik, a mint ez a költségvetés 206-ik lapján is látható, f. é. bányaigazgatóságokra, számvevőségekre, fémbányaművekre stb. Ezen utóbb nevezett 3-ik folyó számmal jelelt ág különböző természetű, s különböző elvek szerint megítélendő háromféle üzemágat foglal magában. Egyik az, a melyik a nemes erezet a földben felkeresi és a földszinére felhozza-e ez a szorosan vett bánya; a másik az, a mely az igy nyert érczből a fémet kivonja, illetőleg kiolvasztja: ez a kohó 5 a harmadik pedig az, a mely a kész fémet tovább felfinomítja: ez a rézhámor, vagy a mint sokan nevezni szeretik, pörölyde. A bánya rendszerint nagy koczkáztatással jár, olykor véletlen áldozattal, de rendszerint hosszú költekezéssel. Es ezen koczkáztatást nagy mértékben előmozdítja azon tapasztalat, hogy az emberek a nemesérez kimerülésében nem hajlandók hinni, mindaddig, mig meddő munkálataikra vissza nem fizetik nagy részét annak, a mit a hagyományok szerint azon bányából azelőtt kinyertek; azért óvatos bányamű velők nem hajlandók ily reménybeli építésekre többet költeni, mint a mennyire őket más jövedelmező bányák és évek képesítik. A meddig tehát az állam ily elvek 1 szerint eo-vüttesen kezeli, s a költekezésben azon elveket követi, tekintettel különösen azon nagyfontosságú érdekekre és közvetett haszonra, a mi a bánvasz-vidékekre háramlik, a meddig t. i. más üzleti ágak terheire nem esik, addig azt kifogás alá venni nem lehet. A kohónál a koczkáztatás, megfordítva, csaknem egészen ki van zárva, ha helyesen kezeltetik a kohó, a nemes erezet vegyelemzés végett csak annyiban veszi át a bányákból, a mennyiben értékesítheti az abban rejlő fémet az olvasztási költségek levonása után. Itt tehát nincs helyén, hogy a kohó a bánya rovására magának külön hasznot csináljon, de még. helytelenebb volna, hogy ha megfordítva, valamely egyes bányának ér ezét magasabb értékben átvéve, annak saját kárával mintegy^ praemiumot osztogatna. A finomítók, a rézhámorok az általános gyáripari viszonyok szerint itéleodők meg és erre esetleg ráillik azon elv, melyet a kereskedelmi minister ur a minap mondott, t. i., hogy az állam iparűző ne legyen, t előbbi üzemágra nem alkalmazható. Miután tehát ezen egy- tételben össze van foglalva, az ennyire különböző három üzemi ág: óhajtandónak tartanám , hogy a számviteli elvek alapján ezek főágakban is elkülönítve, tüntettessenek fel. Elkülönítettük már az államjószágokat az államerdőktől, a bány r aerdőket a bányászattól, — a mit helyesnek tartok — csak az volna most nézetem szerint kívánatos, hogy a báuj 7 ászat érdekében a bányaerdőkből és államerdőkből a fa mérsékeltebb áron számittassék. El vannak különítve egymástól az egyes bányamuvek is, de az összes bány r aművek nincsenek elkülönítve az összes kohó művektol és az összes pörölydéktől. Ez nehezíti az áttekintést és bírálatot, mert nem találják sem az előirányzatban és igy a zárszámadásokban sem a feleletet azon termé-