Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-92

82. orizágos üléi aiárczias 81.1879. 333 hogy a napirendre kitűzött tárgyak sorban vé- | fessenek tárgyalás alá, s ha e felvilágosítást | megadni méltóztatik, tessék az iránt a ház intéz- ( kedéséí kikérni, de a napirendet megzavarni nem j lehet. B. Kemény Gábor földmívelés-, ipar- j és kereskedelemügyi minister: A posía-czún j tárgyalása alkalmával kérdést intézett hozzám i Simonyi Ernő képviselő ur, hogy a külföldi ] hírlapok után miért szedetik be 2 kr. Méltóz- j taf-sék tehát intézkedni a t. háznak, mintán m gígértem, hogy e tekintetben választ fogok adni, í hogy azt megadhassam. Elnök: Azt: hiszem, a ház megengedi, hogy | a napirendre kitűzött tárgyak letárgyalása után. ; mielőtt az igazságügyministerium költségvetésére átmennénk, a minister ur a választ megadhassa. Következik a pénzügyi bizottság jelentése Horvát - Szlavón Dalmátországok beligazgatási t .dik-égleíe tárgyában. Szögyény László előadó: T. ház! A mint az állandó pénzügyi bizottság jelentéséből látni méltóztatik, a ház a pénzügyi bizottsághoz uta- i sította gr. Szapáry Gyula pénzügyministernek ; azon módosúványát, hogy Horvát-Sziavon-Dalmát- I országok beligazgatási szükségletének fedezésére j ez idén 55,498 frttal több szavaztassák meg, I mint a mennyi az állandó pénzügyi bizottság j által eredetileg javasoltatott. A pénzügyi bizoít- j ság ezen szükséglet fedezésére eredetileg kerek- j számban 3 milliói: vélt megszavazandónak, a tör- ! vény értelmében Horvát-Szlavonországok beligaz- ! gatási szükségletére ezen országok tiszta jőve- I (leimének 45%-a veendő fei a költségvetésbe. Ez j 3.076,000 frtot tesz ki, a kormány áltai bemuta- ! tett előirányzat szerint. A pénzügyi bizottság ! azonban azon véleményben volt, minthogy Hor- ! vát-Szlavonországok a magyar kincstár iránya- I ban az 1877-iki leszámolás alapján még 1.200,000 forinttal hátralékban voltak, hogy e czímen e j leszámolás egy részének betudásával kerekszám- j ban csak 3 millió szavaztassék meg. Minthogy i azonban időközben az állami számszék a leszá- I molásra vonatkozólag jelentését a házhoz beadta, a ház e jelentést tárgyalás végett a zárszámadási | bizottsághoz utasította, s e bizottság jelentését e J tárgyban legközelebb be fogja adni; a pénzügyi j bizottság azon véleményben van, hogy a ház | csak akkor lesz hivatva e kérdésben végleg dönteni, mikor e jelentés a házban tárgyalás alá kerül. Nem akarván a pénzügyi bizottság ezen kérdésnek praejndikálni, azon indítványt terjeszti a ház elé, hogy méltóztassék Horvát- és Szlavónországok beligazgatási költségeinek fedezésére j a folyó évre azon összeget megszavazni, mely j ezen leszámolási kérdések mellőzésével a törvény ! értelmében 45%-ot tesz. Ez pedig megfelel azon \ összegnek, a melyet gr. Szapáry minister ur módosítványképen ajánlott. Az állandó pénzügyi bizottság nevében ajánlom a t. háznak, hogy 3.056,946 frtot méltóztassék megszavazni. (Hely slés a jobboldalon.) Lukács Béla: T. képviselőház! Csak röviden akarom jelezni, hogy a pénzügyi bizottság t. előadója által tett javaslatot a magam részéről nem fogadhatom eh (Helyeslés balfelöl.) És pedig azért nem, mert a tett javaslat az előbbeni előirányzathoz képest 56,000 frtnyi emelést ezéloz; illetőleg ennyivel adatnék ki több Horvát-Szlavonországoknak autonóm kormányzati szükségleteik fedezésére. Ezen többlet az által indokoltatik, hogy azon előirányzati összegek, a melyek már a képviselőház által meg vannak állapítva, a bevételekre nézve Horvát-Szlavonországokat illetőleg ezen összeget mutatják ki. De én hivatkozom a pénzügyi bizottság tagjaira, hivatkozom magára a képviselőházra, hogy az illető összegeket a képviselőház épen ugy, mint a pénzügyi bizottság, soha sem bírálta meg külön Horvát-Szlavonországok és külön Magyarország tényleges bevételei szempontjából, hanem pl. a földadó összeg a magyar korona országaira nézve együttesen vétetett tekintetbe és ugy határoztatott meg, hogy mennyi folyt be az előbbi években és az egész mint pausalis együttes összeg lett a költségvetésbe beállítva ; de azt nem bírálta meg senki, és nem vizsgálta meg, hogy mennyi folyt be Horvát-Szlavonorezáffban és mennvi Matrvarorsz igon különkülön, és így azon összegek teljes biztossággal, ha Magyarország és Horvát-Szlavonországok bevételeit külön akarjuk megbírálni: alapul nem szolgálhatnak. Másrészről előttünk áll, t. képviselőház, az a tény, hogy épen ezen magas előirányzatoknál fogva; épen mert meglehetős könnyedén csináltuk mindig a horvát-szlavonországi kiadásokra nézve az előirányzatokat: az előző években több lett nekik kiszolgáltatva, mint a mennyi Őket közjövedelmeik tényleges eredményei alapján — megilleti; ugy, hogy Magyarország Horvát-Szlavonországok autonóm szükségleteire 1877 végéig már 1.270,000 frttal adott ki többet, mint törvény szerint kellett volna. Ez egy olyan előleg, melyet Horvát-Szlavonországok visszatéríteni tartoznának. Hogy azonban azt miből fogják visszatéríteni, az ismét nagy kérdés; miután autonóm belügyi kiadásaikat az előirányzott magas összegek szerint nagyobb apparátussal rendezték be. Egyébiránt nem akarom ezen kérdést bővebben illustrálni. Ez egy olyan baj, melyre nézve a regnicolaris deputatiónak legközelebb megindulandó tárgyalásai alkalmával mindenesetre figyelemmel kell lenni; de miután én a magam