Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-92

330 "2. orsüiigDä illés márezius 21. 1S7Í). kért, sem a pénzügyi bizottság által ajánlott összeget, mert sem az egyik, sem a másikat, úgy a hogy ma vagyunk, a czélnak megfelelő­nek nem tartom. Szontágh Pál (nógrádi): T. ház! Előre bocsátom, hogy a képviselőház tagjainak azon csoportjához tartozom, a kik magukat földmíve­lőknek vallják. Annak tartom magamat, az va­gyok és semmi egyéb. Nem is voltam, nem is vagyok semmi más, mint csakis földmíves. Uffvanazúrt ezen kérdéshez hozzá szólhatok talán én is. (Halljuk!) Kiaknázhatnám ezt az üfi} et én is, tahit tették azok, kik e kérdésről értekeztek: de én sem a bor termelésérő], sem a borászat kezeléséről, sem az egyebekről in foly­tató t tárgyalásra kiterjeszkedni nem akarok; hanem kívánok egyszerűen és kizárólag nyilat­kozni arról, elég-e vagy sok, — a mint azt Simonyi Ernő képviselőtársam mondja, — a mit a pénzügyi bizottság javasolt, hogy e czímen a földmívelés érdekeinek előmozdításai-* 50,000 frttal több szavaztassák meg, mint a imilt évb en meg­szavaztatott; elég-e, <; ondóm, vagy pedig nem elég, vagy épen sok is. Szorosa;! a kérdéshez ragaszkodva, azt állítom, valamint az előadó ur jelentésében bennfoglaltatik, valamint a minister urnak a pénzügyi bizottság tárgyalása alkalma- ' val lett nyilatkozataiból következtethető, igenis 50,U00 írttal többet fel tud használni; kimutatta, ráutalt, micsoda czélokra kívánja használni, és ezen megnyugtató nyilatkozat után minden egyéb összeg, mit ezen 50,000 frt többleten túl meg­fogna szavazni a képviselőház, szerintem nem lenne egyéb, mint egy földmívelési újabb reu delkezébi alap, melyről sem a minister nem szá­mol, bogy hova teszi, de még talán el sem tudná költeni. Én ily alapot megszavazni egyáltalában hajlandó nem vagyok. A másik okom arra, hogy 50,000 irtot elegendőnek tartok ezen czímen, a pénzügyi bi­zottság alapján megszavazni, az, mert 1876-ban is ennyi volt megszavazva. Ha akkor ország­világ, a képviselőház s a képviselőházon kivül eső körök el voltak telve és biztosítva arról, hogy Magyarország földmívelése virágzó, s azon idő előtt mindig elégségesnek mutatkozott ezen 100,000 frt, a mi most javaslatba van hozva: nem látom ezen időpontot sem opportunusnak, sem mdicáltnak, hogy magasabbra, mint minek elköltésére, hasznosan való befektetésére a szak-' minister késznek nyilatkozott, emeltessék az ösz­szeg a pénzügyi bizottság javaslatán túl. De innen sem akarok maradni, mint Simonyi Ernő t. képviselőtársam mondotta. Innen azért nem, mert ki van mutatva, hogy a földmívelés egyéb czéljaira, melyekre már készen vannak a tervek is, melyek a kereskedelmi és földmívelési minis­teriuni admiuistratiójába vágnak, hasznosan és a földmívelés érdekeinek alaposan való előmozdítá­sára költhető el ezen összeg. Ez; k alapján én a pénzügyi bizottság javadatához járulok. B. Kemény Gábor földmívelés-, ipar­és kereskedelmi minister: T. ház! Szintén arra vagyok bátor kérni a t. házat, méltóztassék a tiszt, háznak e czímen kiadásba vett összeget elfogadni s az eredetileg javaslatba hozott 50,000 frtuak 50,000 frttal való emelése által, összesen 100,000 frtot e czímen megszavazni. Korizmics és Ráday Gedeon képviselő ura­kat azzal vádolták némelyek, hogy megérthetetlen az eljárásuk, mert ezelőtt néhány nappal 100,000 frtnyi dotatióban ezen czímen megnyugodni nem tudtak s 200,000 frtot akartak megszavaztatni, s jelenleg oly könnyű szerével készek beérni kisebb összeggel. Én megvallom, ezen vádat indo­koltnak nem látom; nemcsak azért, mert azóta tudomására jöttek a képviselőháznak és azóta történtek az országban olynemű csapások, melyek kétségkívül igen jelentékeny összegig fogják ezen évben az országos kincstárt igénybe venni: de —- s erre kívánom fektetni a fősúlyt — azért sem, mert a pénzügyi bizottságnak e iekintetben hozott javaslata bizonyos irányban sokkal jobban van indokolva, mint azon kérvény, melyet az orszá­gos gazdasági egyesület a képviselőházhoz beter­jesztett. Ugyanis igy végződik azon javaslat, melyet a pénzügyi bizottság a képviselőház elébe elfo­dás végett beterjesztett: „Egyszersmind oda véli utasítandónak a bizott­ság a kormányt, hogy a jövő év költségvetése benyújtásával, már határozottabb formákban jelentse be azon intézkedéseket, melyeket jövőre a gazda­ság különböző ágainak emelésére tervszerűleg foganatosítani szándékozik; hogy a törvényhozás a nagyobb összeget indokoltan és megnyugvással a kormány rendelkezésére bocsáthassa." Ezen tételben látom, t. ház, biztos zálogát annak, hogy azon felfogás, mely a közelebb múlt években a képviselőházban és talán az országos közvéleményben dominált, a mely meglehetős szűkkeblüleg kivánt a gazdasági intézetek, és a gazdasági érdekek emelésére szánt kiadások irá­nyában eljárni, ez idő szerint lejárt és ezen követ­keztetésre jogosít fel az itten történt felszólalá­sokban nyilvánított felfogások és czélzások igen nagy része, a melyeket e tárgyban hallani sze­rencsém volt. Ez előttem többet jelent, miut valamely budget tárgyalása alkalmával, mikor azon budget­év harmadik hónapjáuak vége felé vagyunk, azon tanácskozás, hogy vájjon 50,000 forinttal, vagy 100,000 frttal többet vagy kevesebbet vegyünií be a budgetbe. Én látom, hogy ez előterjesztés, kellő méltánylásával azon fontosságnak, a melyet az ügy megérdemel, fog megvitaítatni, megálla-

Next

/
Thumbnails
Contents