Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-92
326 92. országos iléi márcains 21. íSt9. kodnia kell arról, és ellenőriznie kell azt, hogy csakis helyesen, a ezélnak megfelelőleg adassanak ki azon összegek, melyeket az ország megszavaz. Nem mondhatom egyébként, hogy ezen nagy, rendkívüli, új, váratlan kiadásokkal szemben is, melyek legújabb időben értek bennünket, ne érezzem magamat indíttatva arra, hogy társaimmal együtt eltérjek indítványomtól és ennek következtében befejezem szavaimat azzal, hogy tekintettel és bizalommal a pénzügyi bizottság jelentésének végszakaszára, a pénzügyi bizottság által ajánlott 100,000 írt emelést ez időre elfogadom és ahhoz hozzájárulok. [Helyeslés.) Szalay Imre: T. ház! Nem szándékozom jelen alkalommal hosszasan kifejteni azon elveket, melyeket közgazdászatunk érdekében fontosaknak tartok. Némi tekintetben hangot adtam azon elveknek a budget-vita alkalmával; nem tartom szükségesnek azokat újra felemlíteni, kivéve egyet és ez az, hogy azt mondtam akkor, hogy ha azon 50,000 frt, melyet az eddigi kormányok kiadtak, egy gazdasági ág emelésére fordíttatott volna, sokkal több eredményt értünk volna el, mint igy. Ha végigtekintünk ezen kiadásokon, melyeket a különböző kormányok tettek, azt látjuk, hogy az 50,000 írtból a legfontosabb dolgok legkevésbbé voltak találva. A borászatra összesen 3,248 írt adatott ki, mig a sajtosoknak 4000 frt, a halászatra 1600 frt és a bogarászatra 2600 frt fordíttatott. Mint a közgazdászattal foglalkozó, nem szándékozom tagadni azt, hogy Magyarország közgazdászatában nem foglal el bizonyos helyet a tejgazdaság, halászat stb., hanem tagadom, hogy ezek fontosabbak legyenek Magyarországborászatánál ; s miután én az eddigiekből e meggyőződést merítettem, nem tartom helyesnek, hogy ezúttal is az követtessék ; mert akkor, nőkor nálunk a szomszéd kis Stájerországban borászati és szőlőszeti vegykisérleti állomások vannak, akkor mikor minden állam, mely borászattal vesződik, milliókat áldoz e ezélra : nálunk fukarkodunk. Ennélfogva azt ajánlom, méltóztassék ezen ágat jobban dotálni, mint a többieket, mert megérdemli. A mi Korizmics László t. képviselő ur előadását illeti, arra röviden csak ezeket jegyzem meg. Azt mondja a képviselő ur, hogy nem volt megelégedve az eddigi kormányzat működésével a téren, mert a közgazdaságra nem áldozott és uraim, ez nagy szó, mert épen Korizmics László képviselő urat senki sem fogja ellenzékeskedéssel vádolni; ha tehát 8—9 esztendeje, mióta képviselő, erről meg volt győződve, óhajtottam volna, hogy ne csak most mondja ki, hanem minden évben ismételje ugyanezt, {ügy van! halfelül.) Azt mondja Korizmics László képviselő ur, hogy ő a pénzügyi bizottság munkálatában és jelentésében oly irányzatot iát, mely őt megnyugtatja. Hisz a pénzügyi bizottság folytonosan azon irányzatot tartja szem előtt, hogy az államháztartás egyensúlyát helyreállítsa ; s mily régen működik és mégis semmi néven nevezendő kivezető utat nem látott, mert még eddig erre nézve semmi eszmét nem léptetett életbe. Ép az a baj, hogy a t. kormánypárti képviselő urak többen belátják és belátja Ráday Gedeon gr. is, hogy a közgazdaság emelésére az egész összeg kellene és mégis elfogadja a kevesebb dotatiót, a mi semmi. Akkor, a mikor Magyarország majd kizárólagos bevétele gazdászata, borászata és földmíveléséből folyik be, e czélokra fukarkodunk s mikor lovakra milliókat adunk ki, erre semmit vagy keveset sem akarunk adni. Ezen szempontból pártolom a gazdasági egylet kérvényét, és kérem a 200,000 frt elfogadását. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak igen röviden és általános szempontból kívánok a dologhoz szólni. A részletesebb, a szakszerű hozzászólás tejgazdaság, a bortermelés körül semmiesetre sem tartozván körömhöz : ezen általános felszólalásomban legelőször meg kívánom jegyezni azt, hogy én a magam részéről azon nézethez, mely némileg Bernáth Dezső t. képviselő ur felszólalásában nyilvánult, minthogy ugyanis ez irányban a lecsapol ás hasznosításának, valamint mindennek az állam utján kellene történni, nem csatlakozhatom semmi viszonyok közt. [Helyeslés jobbfelöl.) De nem teheti ez azt, hogy az állam segélyt ne adjou bizonyos irányban a gazdaság bizonyos ágainak emelésére. Én bizonynyal belátom, és a kormány minden tagja belátja annak fontosságát, deé pen a ma létező viszonyok közit, midőn bajaihoz és kiadásaihoz az államnak újabb és újabb kiadások jöttek, mondom, épen a mai viszonyok köztt nem járulhatnék ahoz, hogy a költségvetés bármely irányban emeltessék. De mert épen ennek fontosságát belátom, magam is kész vagyok hozzájárulni ahoz, hogy miképen a pénzügyi bizottság is javasolja, ez irányban egy lépés tétessék és ez irányban ez évben is történjék már valamivel több, mint eddig, s azt hiszem, nem lehet hibáztatni azt sem, ha valaki azt mondja: én a 300,000 forintot sem tartom soknak, sőt talán kevés is, de mert nem szabad egy dolgot magában tekinteni, hanem összességét a dolgoknak, én részemről megnyugszom abban, hogy ez évben csak ennyi történjék. Én azt gondolom, hogy azért nem hibáztatható senki, ha nem egyes gazdasági ágnak, hanem az egésznek jólétét tekinti s azt hiszem, nem hibáztathatok azok, kik bár óhajtanának, szükségesnek tartanának többet is, de egyelőre hajlandók be-