Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-91
91. országos üli r ben én nem szólottam. En nem arról beszéltem, hogy hol hajlandó a minister ur polgári iskolákat felállítani, hanem azt mondottam, hogy az 1868: XXXVIII. törvényczikk 67. §-a szerint csak azon nagyobb községek kötelesek polgári iskolákat állítani, a melyeknek anyagi ereje engedi. Tehát polgári iskolák nem segélyezhetek az állam által és ily iskolákat csak azon községek kötelesek állítani, a melyeknek anyagi ereje azt megengedi. És mi történt? nem 300, a mint a minister ur mondotta, hanem saját kimutatása szerint 1500-nál több község van, a hol semmi iskola nincs és azt mondja, hogy miután a tapasztalás azt mutatja .... (Felkiáltások a jobboldalon : Nem szavait igazítja helyre!) Elnök: A képviselő ur félremagyarázott szavai helyreigazítására kért szót, kérem ne méltóztassék polemisálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Molnár Aladár: Én az iránt kértem felvilágosítást a minister úrtól, hogy melyik törvény rendeleténél fogva segélyezte a polgári iskolákat? Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi minister: A kormány maga egyetlen egy polgári iskolát sem állított fel ; a törvény azon szavaiból azonban, hogy annyiban köteles a község polgári iskolát felállítani, a mennyiben ezt anyagi ereje megengedi, nem következtethetni azt, hogy a kormány segélyét ne vehessék igénybe; a minthogy pl. a felső népiskolák közül sem állíttatott fel egy sem, a nélkül, hogy az állam segélye igénybe ne vétetett volna. Kiss Albert: Szavaim félremagyarJztatása miatt kívánok szólani. A minister úrhoz én a történelmi tankönyvekre és a történelemnek azelőtti esztendőben való nem tanítására vonatkozólag szóltam. A t. minister ur pedig csak első kérdésemre adott feleletet; különben ott én nem is vontam kétségbe semmit. De másik kérdésemre, t. i. hogy hogyan és miért történhetik meg azon botrány ? és hogy jövőre nem fog-e ismét megtörténni ? hogy Magyarország állami népiskolájában Magyarország történelme, mint most két év alatt, ténylegesen nem taníttatott. Erre a kérdésemre, sem felvilágosító feleletet, sem megnyugtató választ nem kaptam. Helfy Ignácz: Nem tag.tdom azt, a mit a t. minister ur és ő előtte ez én t. barátom Degré Alajos állított, hogy igenis a népnevelés terén Magyarországon haladás van. Kern túlozta ezt Degré Alajos barátom sem, midőn azt monda, hogy igen örvendetes, sőt óriási haladás van. Mindazonáltal reménjdem, hogy a minister ur nem fog engem megezáfolni, ha azt mondom, hogy daczára ezen tényleges haladásnak, oly haladás, a minő lehetne, és különösen oly haladás, a milyennek létesítésére ezen, ház kész lett volna segédkezet nyújtani a minister urnak, ily haladás csakugyan nincs. JLilYil. MAl'LÓ. 1878—81. IV. KÖTET. márezias 20. 1879. §97 Sokszor méltóztatott a kormánypárt részéről hangoztatni, hogy sok üdvös dolgot vitt volna keresztül a kormány, ha az ellenzék nem kapaszkodnék mindenbe és nem igyekeznék útját állni tevékenységének. Itt vau egy tér, a hol nem mondhatja a kormány, hogy útjában állott az ellenzék. Ellenkezőleg, évről-évre az összes ellenzék ismételve kijelentette készségét az iránt, hogy a népnevelés ügyében minden áldozatot moghozzon. S mit látunk? Á kormány részéről soha sem történt javaslat e tekintetben; sohasem merte a minister ur, ki oly sok más kiadásra készséggel megadja szavazatát, odáig vinni bátorságát, hogy a miuistertanácsban érvényesítse abbeli akaratát, hogy a népnevelésre nagyobb összeg szenteltessék. Még kevésbé volt bátorsága, j hogy a képviselőházat kérje erre. Sőt mit látunk | e perezbea? Egy képviselő ur — megvallom, 1 hogy az ember jelenleg a pártok sokasága közt I nincs tisztában, hogy ki hova tartozik (Derüli| séj) — mondom egy képviselő ur, ki ha nem | csalódom a kormánypárt tagja, Zsilinszky képviselő ur indítványt tett, hogy a népnevelésre szánt összeg ugyanazon magasságra emeltessék, melyben pár évvel ezelőtt volt, és a t. minister ur még erre sem mondja, hog3 r elfogadja; hanem azt mondja, hogy előbb még tanácskozni fog a kormány s majd meglátja, hogy annak idejében mit tevő legyen. Megvallom, hogy én ellenkezőleg elvártam volna a t minister úrtól, hogy be nem várva egy képviselőnek indítványát, maga indítványozta volna ezen felemelést. Nem tagadom, hogy bármilyen sze it legyen is egy czél, a mi sanyarú pénzügyi viszonyaink között mindig fel kell vetni azon kérdést, hogy honnan vesszük a pénzt. Felveti a kormány, felvetik mások is és felvetette egy negyedórával ezelőtt Simonyi Ernő t. barátom is és okvetlenül fel fog még vettetni számtalanszor. Megvallom, hogy e perezben aligha tudja valaki, hogy honnan vesszük a pénzt, még a ministerelnök ur sem. Tudjuk, hogy pénzünk nincs. De erre nézve véleményem az, hogy vagy kibonyolódik Magyarország a jelenlegi pénzügyi bajokból, vagy nem. Ha kibonyolódik, biztos vagyok a felől, hogy nem ezen néhány 100,000 frt lesz az, a mely a kibonyolódást lehetetlenné teszi. Ha elbukik ; az ország pénzügyileg legyen meg legalább azon vigaszunk, hogy gyermekeinkre is költöttünk valamit azon pénzből, mely miatt meg kellett buknunk. Engedje a t. közoktatási minister ur, hogy ez alkalommal kimondjam azt, hogy a t. minister ur a közoktatás terén ugyanazon hibát követi el, melyet rendszerint elköve tett a mi közlekedési ministeriumunk a folyószabályozások terén. Kezdi a közlekedési ministerium a folyószabályozásokat vagy felülről, vagy a közepén, hogy azután a végén csinálja, ott, a 38
