Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-91

81. országos ilés máregiuíi 80. 1879. 293 Kállay János; T. ház! Midőn kijelentem, hogy u, tárgyalás alatt levő tételt megszavazom, egyszersmind kérdést vagyok bátor intézni a t. minister úrhoz. Hogy az 1868 : XXXVIII. t. ez., mely az illető körökben nem fogadtatott is nagy rokonszenvvel, de metykez a népoktatás barátai mégis nagy reményeket kötöttek, kellő eredményre nem vezetett, annak oka nem e törvény rosszasága, hanem az, hogy nem foganatosíttatott kellőleg. Oka tehát a t. minister ur, a ki azon törvény 148. §. értelmében annak végrehajtásával megbízatott.. Az 1868 : XXXVIII. t. ez. ugyanis megengedi, hogy hitfelekezeti iskolák a községekben fennálljanak, de a törvény 11., 12., 13. §§-ai egyszersmind elősorolják azon kellékeket, melyeknek ez intézetek a fölszerelés tekintetében megfelelni tartoznak; a 14. §. a) és b) alatt pedig tisztévé és jogává teszi a kormánynak, hogy közegei által szigorú felügyeletet gyakoroljon a felett, hogy a 11., 12. és 13. §§. rendeletének elég tétessék. Á 15. §. elrendeli, hogy ez esetben, ha e hitfelekezeti iskolák félévenként háromszor egymás után történt megintés után a 11., 12. és 13. §§. értelmében nem gondoskodnak iskoláik felszereléséről, a kormány községi közös iskola felállítását elrendelheti. T. ház ! A t. minister ur nagyon jól tudja, hogy az országban mily számosak azon hitfelekezeti iskolák, a melyeket fenntartanak valláskülönbség nélkül a népnevelés rovására. Ezt nagyon jól tudhatja a közoktatásügyi minister ur. Én tehát azt a kérdést vagyok bátor hozzá. intézni, hogy e törvény születésének 11-ik évében azt a 15. §-t alkalmazni és végrehajtani fogja-e ? Kiss Albert: Előre is kijelentem, hogy Zsilinszky képviselőtársam által tett indítványt elfogadom, annak a pénzügyi bizottsághoz javasolt utasításával együtt. Elfogadom azért, mert népnevelési szükségletünknél, azon két tétel, melyre ő hivatkozott, t. i. a népiskoláinkra előirányzott 150,000 frt már annyira szállott alá, hogy sürgősen követeli a ház minden tagjától, hogy ezen czélra megadja mindazon eszközöket, melyek nélkül népnevelési tovább fejleszteni nem lehet. Bár igaz, a mit Molnár Aladár képviselő ur elmondott, hogy a minister ur terjedelmes jelentésében nem foglaltatik azon községek kimutatása, hol iskoláink nincsenek; bár igaz az is, a mit a minister ur megjegyzett, hogy azon kimutatás a ház irodájában van letéve: de sokkal igazabb ennél és figyelemre méltóbb ezen kis tévedésnél szerintem azon nagy igazság, hogy azon községekben, melyeknek száma ezen kimutatás szerint 2000-nél többre megy, a jelen viszonyaink és rendszerünk mellett még 300 év múlva sem lesznek iskolák. Mert, midőn a ministeri jelentés szerint évente csak 6 iskola állíttatik fel és midőn a költségvetésben ezen czélra csak 10,000 frt van előirányozva, akkor, ha igy haladunk, 300 év múlva legfölebb 1800 községben lesz iskola s mind a 2000-ben még akkor sem. Hegre Alajos t. képviselőtársam valódi költői lelkesedéssel nyilatkozott népnevelésünk előrehaladásáról, hivatkozván azon tapasztalatra, melyet ezelőtt 30 évvel szerzett. Én, t. ház, igaz, hogy 30 évvel visszamenni nem akartam, de népnevelésünk valódi kezdetét számítom onnan, honnan azt Molnár Aladár is vette, t. i. az 1868. közoktatási törvény keletkezésétől. És én Ő néki ugyanazt felelni a mit már Molnár Aladár képviselőtársam engemet megelőzőleg elmondott, és igy ugyanazt ismételni nem akarom; hanem igenis szolgálok neki — a mit különben nem tettem volna — népnevelésüak teréről egy i oázissal, hogy az e téren előrehaladásban legyen I néki szerencséje gyönyörködni. T. ház! A népnevelés szükségleténél a g) betű alatt tankönyvek és taneszközök előállításira elő van irányozva 15,000 frt. Mellőzöm azt, hogyha tankönyvet adnak ki, akár magánosok, akár felekezetek, abból az illetőknek nagy hasznuk szokott lenni; mellőzöm ezt azért, mert ez már előző költségvetési tárgyalások alkalmával felhozatott. Egészen más térre terelem az illető t. képviselő ur figyelmét, miután ő költő, és főleg mivel ő Magyarország történelmével műveiben szeret foglalkozni, ezen térre hívom fel figyelmét. Én, t. ház, a 15,000 forint megszavazása ellen sem szólok; de feltűnt nekem és jeleznem kel], hogy a minister jelentése szerint annyi tankönyv köztt, melyek a raktárban több mint 100,000 példányban hevernek, Magyarország történelméből egyetlenegy példány sem található. Feltűnt ez nekem, mert t. ház, rám nézve nem kis fontosságú kérdés az, hogy Magyarország állami és más népiskoláiban Magyarország története miként taníttatik. Tudom én, hogy egyesek készítettek ily könyveket, de Magyarország történelmének mikénti tanítása szerintem igen nagyfontosságú kérdés. Tudjuk azt mindnyájan — és igy hosszasan indokolni nem kell—-hogy a hazaszeretetet gyermekeink szivébe beoltani egyik leghathatósabb mód, a tanítók kezében, a történelem tanítása. A történelemben kimagasló egyes nagy férfiak példája, a gyermekből ifjúvá lettnek követendő eszményképéül megmarad. És én Mában kerestem az annyi sok költséggel nyomatott állami tankönyvek köztt Magyarország történelmét: — egy példányban sem találtam. De uraim, ez még nem minden. {Halljuk! Halljuk!) Én még az oázhoz csak most értem. Ennél sokkal több, mert megbotránkoztató az, hogy Magyarországnak épen államilag fenntartott népiskoláiban, Magyarország történelme tényleg