Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-91
91. onxígoi tilos márezius 22.1S73. 291 nevelési szükségletre időnkint több költséget nem szavaz meg, nemcsak új iskolák felállítása válik lehetetlenné, hanem a már felállítottak fenntarthatása is kérdésessé tétetik." E szavak nézetem szerint nagyon fontosak, mert magokban foglalják az általam benyújtandó indítványnak két legfőbb indokát: először eonstatálva van itt, hogy a népnevelési szükségletekre megszavazott összeg leszállittatott; másodszor, hogy e miatt a fennálló iskolák fenntarthatása is kétségessé tétetik; ha t. i. az országgyűlés nagyobb összeget meg nem szavaz. Megvallom, hogy ha a t. minister ur ezen összeg emelését a háztól kérte, s a képviselőház azt bármily okból megtagadta volna, akkor ez igen erős vád volna a képviselőház ellen ; mert akkor e ház volna oka a bajnak, kijelentve azt, hogy egyáltalában nem kíván kellő eszközöket nyújtani a vallás- és közoktatásügyi minister rendelkezésére. Minthogy azonban a t. minister ur azt nem kérte, minthogy azon panasza csak most fordul elő jelentésében, s mert azon panaszban mégis némi vádat látok a képviselőház ellen; bátor vagyok a t. képviselőháznak több képviselőtársammal együtt, a következő indítványt benyújtani. {Halljuk!) „A népnevelési szükségletek ezímén, tekintettel a vallás- és közoktatási minister urnak hivatalos jelentésére, mely szerint nemcsak új iskolák felállítása vált lehetetlenné, hanem a már felállítottak fenntartása is kétessé tétetett; az előirányzott 670,000 frt helyett állittassék vissza a ^inár régebben megszavazott 800,OüO forint." (Élénk helyeslés) Elnök : Méltóztatnak meghallgatni az indítványt. Baross Gábor jegyző (olvassa). Molnár Aladár: T. ház! Ha közoktatásunk előmenetelét, illetőleg a kérdést ugy állítjuk fel, amint Degré t. képviselő ur tette, hogy t. i. az utolsó 30 év alatt mutatkozik-e és milyen haladás : azt hiszem senkisem találkozik e házban, a ki el ne ismerné, hogy a 30 év előtti állapothoz képest van nagy haladás, a mint általában a nemzet egész szellemi kifejlődésében ez idő alatt nagy a haladás. De engedje meg t. barátom, azt hiszem, a kérdést nem így kell felállítani; a kérdés az: hogy azon idő alatt, mióta nemzetünk az önrendelkezés jogát kezébe vette, t. i. 1867 óta haladtunk-e e téren, a mennyit épen helyzetünkben haladni kellett és lehetett volna, haladtunk-e oly mértékben, mint ugyanezen idő alatt e téren Nyugat-Európa népei ? Ha pedig a kérdést igy állítjuk fel, akkor kénytelen vagyok arra nemmel felelni. (Ugy van! balfelöl.) Ezen meggyőződésemet nem most mondom ki először e házban. Ez az oka, hogy azok is, kik a létező fejlődést eb'smcrjük, semmi alkalmat sem mulasztunk el, hogy a közoktatás nagyobb erélylyeí emelésére sürgessük a törvényhozást és a kormányt. (Helyeslés balfelöl.) T. ház ! Egy sajátságos tüneményt tapasztalunk e ház kebelében. Valahányszor valami olyan intézkedés, vagy törvényjavaslat keresztülviteléről van szó, a melyhez a nemzet nagymérvű áldozatkészségét valamely kellemetlen vagy épen sokak által károsnak itélt dologban akarják igénybe venni: akkor mindig épen a kormány és az őt támogató férfiak nagyon szokták hangsúlyozni a nemzet culturalis missióját. Emlékezem reá, hogy az ülésszak kezdetén, gondolom épen a felirati vitánál, Szapáry Gyula gr. élénken rajzolta, hogy a mi anyagi pusztulásunk, sülyedésünk nagj r részben annak tulajdonítandó, mert a birtokos osztálynak nincs elég solid műveltsége, életmódjának s ügyeinek okosan berendezése; könnyelműen, vagy épen pazarlóan él, nem tud czélszerűen gazdálkodni, nem ismeri a kor viszonyait, nem birja magát állásában, munkájával fenntartani, szóval nincs kellő műveltsége. De kérdem, mily áldozatot hozott, mit tett a nemzet épen ezen birtokos középosztály korszerű nevelésére ? Deczember, ha jól emlékezem 9-ikén, vagy azon napokban, a ministerelnök ur monda, hogy a mely állam culturalis missiójának megfelelni nem tud, vagy azt lehetetlenné teszi, — azt egész Európa elhagyja. Ámde uraim, hogyan akarunk mi culturalis missiónknak megfelelni? Azt megmondta tegnapelőtt a eiiltusminister ur, mikor a középtanodai oktatásnak, tehát épen a magyar birtokos középosztály gyermekei nevelésének törvénynyel rendezését sürgettük: azt feleié, hogj T ez 3—4 száz ezer forint nélkül lehetetlen, ennyit pedig nem fordíthatunk e czélra. íme az a kormány, a mely annyi odiosus és sokunk hite szerint a nemzet érdekeivel ellenkező vállalatokat sok millió áldozatokkal keresztül tudott vinni, nem bir, vagy nem akar a magyar középosztály nevelésére 3—-4 száz ezer frtot kiadni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nagyon szomorúan beszél e tény és mutatja, menuyire veszi komolyan a kormány és többség a nemzeti köznevelésről való gondoskodást. A minister ur azt monda, hogy én nem tudom, vagy ignorálom, hogy ő a középtanodákról gondoskodott, hiszen tantervet csináltatott. Engedelmet kérek, hiszen nyilvános dolog, hogy ezen tantervet a közoktatási tanács dolgozta ki, a hol nekem is volt szerencsém közreműködni. Tehát tudok róla, még pedig azt is tudom, hogy a közoktatási tanács harmadévvel ezelőtt csinálta javaslatát. Hogy azóta a dolog évekig a ministeriumban pihent, arról nem tehetek. Azonban ezt tudva is, sürgettem a törvény37*
