Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-90

80. országos ülés u áreiius 19. 1379. 271 ben maga Szeged is oka azon ellenállásnál fogva, a melyet saját érdekében szükségesnek vélte a Maros vizének kellő helyen a Tiszába való vezetése ellen kifejteni. Nem új dolog; már Paleocopa 1845-ben, a mai katasztrófát oly bámulatos előrelátással megjövendölte. Ujabb időben is, midőn a tiszaszabályozási társulat 1865. márczius havában nagy gyűlésük megtartatott, a kormány megbízottja ott kimondotta, hogy ezen Maros bevezetési munkáknak meg kell törtéuniök, máskép nem csak Szeged, hanem vidéke is szenvedni fog. Akkor Szeged nagy áldozatokkal bizonyára azon indokból, hogy a város a marosi kereskedéstől el ne essék, áj egyezséget kötött a kormánynyal s a kormány elállott ugyan követelésétől, azonban ezen nagy gyűlésen képviselője következőleg nyilatkozott (olvassd): „Azonban, ha annak lehetősége vétetik tekintetbe, hogy a legrövidebb idő alatt, vagy évek múlva a Marosnak legnagyobb vize a Tiszának legnagyobb vizével találkozik: akkor hazánk legnépesebb, legszorgalmasabb és legvirágzóbb városa oly bajoknak lehet kitéve, a melyekről voltakepeu csak annak lehet fogalma, a ki tudja, hogy mily mélyen fekszik a városnak háromnegyed része és mily rósz anyagból építvék a házak. Szükséges volna tehát Szeged és környéke töltésének rendes biztonsági mérvétől eltekintve, a töltéseket az eddig tapasztalt legnagyobb víz magasságán túl még 6—7 lábbal felemelni." Nagyon helyes vélemény voit ez akkor, t. ház, és nem hiszem, hogy e munkát ma is lehetne elkerülni. A Tiszaszabályozásnál még azon másik hiba is elkövettetett, hogy az első műszaki véleménynyel ellentétben, a mely azt kivánía, hogy a tiszai töltések és a meder között minden oldalnak mintegy 4— 500 ölnyi ártér hagyassék, sok helytt és különösen Szeged városánál a töltést a Tisza partjára hely ezrek, e mulasztásnak is tulajdonítható a mostani károsodás. Szeged városán segíteni nézetem szerint csak úgy lehet, ha elsőben Szeged alatt az átmetszések mentől nagyobb mértekben és mentől gyorsabban kiásatnak. Ez tehát ismét kormányintézkedést igényel, ez iránt javaslatot tenni a törvényhozásnak ismét a kormány feladata. Másodszor, hogy a Maros-torkolat lejebb helyezése mentől előbb megtörténjék és harmadszor, hogy a jelenleg fennálló töltések mindenütt a kellő magasságra felemeltessenek, csakis, ha mind ez megtörténend, lesz a város és vidéke jövőben i ily nagy vizveszélytől mentesítve, végre kell, hogy Szeged város képviselőtestülete a kormány be- j folyásával igyekezzenek az új város építésére ! nézve oda hatni, hogy az ne csak szépen és tervszerűen, de teljes biztonságot nyújtó helyen épüljön. (Helyeslés a baloldalon.) Ezeket megjegyezve, kérdem mindezek kivitelére nézve, minő hátránynyal járna az, ha a képviselőház egy 15 tagú bizottságot küldene ki, melynek nem az lenne feladata, hogy magát ellentétbe tegye a kormánynyal, hogy bizalmatlanságot tanúsítana irányában, ha azt meg nem érdemli ; hanem épen ellenkezőleg az, hogy buzgalommal, jó tanáescsal és a nyilvános tárgyalás hatalmával támogassa a kormányt, mely gyakran félrevezettethetik; ennélfogva a következő határozati javaslatot vagyok bátor a t, háznak elfogadás végett ajánlani. Elnök; Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Baross Gábor jegyző (olvassa a határozati javaslatot, mély következőleg hangzik): „Határozati javaslat: Tekintve ama súlyos csapást mely Szeged városát és környékét a Tisza rendkívüli áradása folytán érte: Küldjön ki a képviselőház egy 15 tagú bizottságot, mely megvizsgálva e katasztrófa okait, a kormány nyal értekezve, tegyen mielőbb az iránt jelentést, mily törvényhozási és kormányzati intézkedések szükségesek arra, hogv i jövőben hasonló csapás ismétlése lehetőleg elI kerültessék s Szeged városa mielőbb romjaiból ! felemelkedtessék. Tisza Kálmán ministerelnök; T. ház! Miiitáu egy újabb határozati javaslat adatott be gr. Lónyay Menyhért képviselő ur részéről, kötelességemnek tartom, azzal szemben is nyilatkozni. De midőn ezt teszem, nem leszek kénytelen a ház türelmét sokáig fárasztani, és pedig több okból. Egyik az, hogy én nem mondtam, hogy minden ily bizottság kiküldése forradalmi lépes volna, hanem azt állítottam, hogy vagy forradalmi lépés, vagy nem vezet egyébre, mint az ügyek lassabb vitelére s halasztására. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, azzal, hogy az általa előterjesztett határozati javaslat forradalmi lépés lenne, nem akarom bántani; (Derültség jobbjelöl) de én meg arról is meg vagyok győződve, hogy ha az ő javaslata elfogadtatnék, akkor az mindenesetre a dolgok késleltetésére vezetne és másfelől az ő javaslata alája esnék ugyanazon bírálatnak, melyet az egyik indítványozó Molnár Aladár képviselő ur oly alaposan megtett. De a t. képviselő ur igen érdekes előadása is meggyőzött engem a felől, hogy ily küldöttség csak halasztást okoz. Mert íme a t. képviselő ur megemlítette igen érdekes előadásában a következőket *. Először fölemlítette, hogy a Tiszaszabályozásnäi a hibák régebben kezdődtek. Ezért köszönetet tartozom mondani neki, mert ez