Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-90
cjgg 98. országos ülés se merue, mikor pedig ily időkben gyakran 5 perez alatt kell határozni, különben roppant kárát vallhatják az illetők. (Élénk helyeslés jobbról) Én tehát, t. képviselőház, a határozati javaslatok közül a magam részéről egyet sem fogadhatok el. Ismétlem, elsőnek tartom megakadályozni az új viz beömlését. ez által lehetővé (enni a meglevőnek levezetését; megtenni a becsüt, intézkedni a segélyről, megkészíteni az egész operationalis tervet és kérni a törvényhozást azon teendőkre nézve, melyek mint jelezni bátor voltam, ez irányban a törvényhozás elé tartoznak. Igenis, t. képviselőház, a csapás, mely Szegedet érte, országos csapás, nem szükséges ezt mondani, igaza van az előttem szólott képviselő urnak, érzi, tudja, ki is mondta már ezt mindenki ; de épen azért, mert országos csapás, azt gondolom, hogy oly utón és oly módon, mely az alkotmányos és parlamentaris országoknak szokott módja, kell mentől előbb ez irányban intézkedni. A mi administrativ teendő, azt végezze a kormány és a hatóság, a javaslat készítése pedig jöjjön onnan, honnan ily időben jönnie kell, azaz jöjjön ismét a kormánytól; ha késlekedik vele a kormány, sürgesse a törvényhozó testület; ha helytelenek javaslatai, javítsa vagy vesse el azokat; ha pedig nem bizik a kormányban, intézkedjék, hogy menjen el helyéről és más üljön helyébe: de a mi még mindenütt czéltalan volt, a mi még mindenütt vagy forradalmi intézkedés, vagy pedig a dolgoknak elodázása volt, képviselőházi bizottságokkal ne akarjon administrativ teendőket végeztetni. [Elénk helyeslés és tetszés jobbjelöl.) Németh Albert: T ház! (Halljuk! Sálijuk !) Bár azt bitiem magamról, hogy a ministerelnök ur sokoldalú jeles tulajdonait ismerni szerencsém van, megvallom, nem jutott még eszembe azon pillanat körülményeivel foglalkozni, midőn a t. ministerelnök ur a napvilágot meglátta és igy születése körülményeiről nem birván semmi sejtelemmel, constatáloin e perezben, hogy arról győződtem meg, hogy ő a szerencsének választott fia és hogy ő a magyar példabeszéd szerint tulajdonképen burokban született. (Derültség a szélső balon. Közbeszólás jobbfelöl: Ez már aztán parlamentáris kifejezés!) Mert, t. ház, ha egy hasonlatossággal szabad élnem, tudjak, hogy a uunsinani erdő, midőn Macbethre rá masírozott, abban a pillanatban elveszte erejét és most t. ház, midőn maga a ministerelnök névmása, a Tisza folyam, felemelkedett az alföld gazdag rónáin s midőn ezen alföld egy gyöngye, Szeged városa elpusztíttatik, a helyett, hogy ezen körülmény a í. ministerelnök urat & bársonyszékből kiönteni képes lenne, még inkább megerősíti benne, (Közbemárczius 19.1879. szólás jobbfelöl: Az fáj nektek! Közbeszólások a baloldalon: Megérdemelné.') és szokott dialecticájával magának vindieálja a terrénumot és rámegy azon módszerekre, melyeket egy 24 órában a hivatalos személyzet, ha tetszik, egészen apró homoeopatice diluált részletekben rizsmákra kiterjesztve fog előírni. Ln, t. ház, felfogom a fonalat, felfogom e kérdést azért, mert meg vagyok győződve, hogy ha én e pillanatban Ítélni hivatva volnék, ha én a jury szerepét gyakorolnám : akkor nem adnám oda a terrénumot a ministerelnöknek, hogy azon uralkodjék, hanem a ministerelnök urat első sorban, mint a kabinet fejét és belügyministert, utána pedig a közlekedési miníster urat a vádlottak padjára ültetném. (Helyeslés a szélső balon. Közbeszólás jobb/elől: Már ismét!) És hogy ez igy van és nem máskép, e tekintetben legyen nekem szabad hivatkoznom azon keserű tapasztalatokra, melyek épen a Tisza szabályozásánál a közlekedési ministerium budgetjébe felvett tételek részletes tárgyalása alkalmával a képviselőházban évről-évre nagyobb és nagyobb aggodalmakat öltő színben hozattak fel. Emlékeztetem a t. házat, mi történt a múlt évi budgettárgyalás alkalmával? Paczolay képviselőtársunk kifogásolta gr. Szapáry Gyulának azt, hogy ő, mint e tárcza előadója, azért, mert hevesmegyei birtokos s a Tisza mellett nagy birtokot bír tulajdonul, 700,000 frtot kért a Tisza szabályozására megszavaztatni s én akkor gr. Szapáry mellett szólaltam fel, (Közbeszólás a bah oldalon: Elég roszul tette!) és nem Paczolay mellett s elmondottam a többi közt azt, hogy nem úgy áll, mint Paczolay mondja, hanem ha Szapáry Gyula érdekelve van, egyszeresen mint hevesmegyei birtokos, én háromszorosan vagyok érdekelve a Tiszaszabályozás nagyfontosságú kérdésében. Érdekelve vagyok először mini hevesmegyei ember, a ki ismerem azon irtózatos károkat, melyekef a Tisza-áradás évenkiist okozni szokott; érdekelve vagyok mint Hódmező-Vásárhely város képviselője, tudom, hogy a múlt tavaszszal e város épen ugy, mint Szeged népe erélyével, áldozatkészségével és kitartásával tudta csak megmenteni a várost; és harmadszor érdekelve vagyok mint magyar ember, mert rám nem egykedvű dolog, hogy ezen alföld, a hol tanyáját felütötte az ősmagyar faj, azon rakonczátlan nagy folyó szeszélyeinek áldozatul essék. 1876-ban a Tiszaáradás alkalmával — hiszen mindnyájan tudjuk — mindennap itt az ülésben vártuk a táviratot, hogy Szeged városát, elönti a viz. S mi történt azóta? Semmi. Hanem midőn most egy éve, a tiszavölgyi egyesületi gyűlésre összejöttek az érdeklettek és azt határozták, hogy eszközöljön nekik a kormány 20 millió frtnyi hitelt, akkor az mondatott: hogy bizony ez nem
