Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-90

258 9C, országos illés márczius 19. lS7r). fogva egyetlen külföldi folyóval sem hasonlítható Össze, ha csak Amerikának folyóit, mint pl. a Msssisippit, vagy mást nem veszünk. De általában, t. ház, ha semmi egyéb nem bizonyítana a Tisza-szabályozási munkálatok ellen, bizonyít Szeged mai helyzete, midőn tornyait éri a viz, hol hajdan természetes elönthetetlen sohasem érintett magaslatok voltak. Midőn a Tiszaszabályozás megkezdetett, azon 2—300 éves ős fákat, melyek a városban voltak, megölte a vad viz, és ha most ezek fennáílanának, sudaraik felett csapnának el a viz hullámai. Ily körülmények közt világos, hogy a szabályozási műveletek magasították fel a viz vonalát Szeged felett és a szabályozás oka annak, hogy Szegeden a katastropha bekövetkezett. Ily körülmények köztt azt kérdem a t. háztól, elég-e, hogy valaki katastropha megvizsgálásával megbizassék, akár a kormány, akár a képviselőház részéről; elég-e az, hogy egy ember legyen bár mily bölcs, álljon bár a szakértelemnek és tudománynak bármily magaslatán, bizassék meg, hogy ezen országos csapás orvoslására vonatkozó módokról gondoskodjék? Különben is, t. ház, alkotmái^os életünkken lehetetlenség, egy egyénre bizni ily nagy fontosságú ügyben a szükséges teendőket, hogy ezen utón törvényjavaslat terjesztessél-: a ház elé. Ha maga a kormány küldene ki valakit, annak dolgozatát is kénytelen volna bizottsághoz utasítani: nem czélszerü-e tehát előre bizottságot küldeni ki, hogy az most a veszély pillanatában tanulmányozza a nagyszerű katastropha indokait és javaslatot terjesszen a ház elé annak orvoslása iránt. Az újabban beadott határozati javaslatban t. ház, annak kijelentését kérjük, hogy a Szegedet és vidékét ért veszély, országos csapás. T. ház, az előadottak alapján méltóztatik belátni, hogy e községekre a kataströphát a Tisza szabályozás hozta, következőleg országos intézkedések folytán lett Szeged megsemmisítve. Ha már a csapás nem volna is oly nagymérvű', már ezen oknál fogva is országosnak volna tekinthető. De különben, ha ma elöntötte Szegedet és a közel fekvő néhány falvat, döntheti a közeljövőben a szomszéd városokat, Szentest, Vásárhelyt és Csongrádot. Látjuk, hogy az idén is csak hősies védelem folytán sikerült ezen városokat megtartani. Már ezen küzdelem országos csapás, mely országos orvoslást igényel. Azért bátor vagyok újabb határozati javaslatomban ezen csapást országos csapásnak jelezni. Ha igy vesszük a csapást, Szegednek újra felépítése és biztosítása országos ügynek tekinthető. Ez irányban úgy hiszem a í. ház kebelében pártkülönbség nélkül nem lehet nézeteltérés. Ha már most országosnak vétetik a csapás, és országos orvoslást kivan, a bizottság kiküldése, miijt voltam bátor jelezni, igen szükséges, mert ezen bizottság ily nagy katastropha idején fog annyi erkölcsi tekintélylyel birni, természetesen a házszabályok 117. §. értelmében a kormány hozzájárulásával, hogy mind azon nagyszerű kataströphát orvoslandó, a ház elé javaslatot terjesszen, de főleg, hogy a polgároknak visszaadja a bizalmat. Mert le mehet oda bárki, Szeged város polgárai kebelébe a bizalom vissza nem tér mindaddig, mig ők biztosítva nem lesznek, hogy az okok, melyek a kataströphát előidézték, jövőre be nem következhetnek. Szeged város kebelében pedig minden polgár, mint viz mellett lakó egyén, tökéletesen meg van győződve arról, hogy ezt a kataströphát a Tisza-szabályozás idézte elő. Most már, ha a Tisza-szabályozás kérdésének megvitatására a kormány küld ki bizottságot és saját közegeit veszi igénybe, kik a Tisza-szabályozást csinálták, bármily bizalommal viseltetem is ezen jeles férfiak irányában, az utóbbi katastropha alkalmából meg kellett győződnöm, de különösen a veszedelemnél azon tapasztalásra jutottam, hogy a hibás rendszer annyira hálójába vonta őket, hogy ebből kibontakozni többé aligha tudnak. Fájdalom ily körülmények köztt, t. ház, habár én óhajtandónak tartom, hogy azon szakférfiak, a kik eddig a Tisza-szabályozás körül működtek, kihallgattassanak, de semmi esetre sem tartom ezen ügyet olyannak, mely biztosan kezükre bizható volna. Nem kevésbé nagy fontosságú, t. ház, az orvoslási módozatról Szeged város renoválásáról, újjáalakításáról intézkedni. Erre megint nem látok egy egyént azon kellő nymbussal körülvéve, bár mily magasan álljon, hogy ő azon, szétzilált erkölcsi és anyagi állapotok köztt a közbizalmat akként állíthassa helyre, hogy mindazon nagyszerű adományokat, melyeket úgy szólván a felvilág kegyes érzete felénk ömleszt, áldásthozólag Szeged városa polgárságának boldogítására fordítsa, mert ezek alkalmazásához bizalom, de nem csak bizalom, hanem bizonyos erkölcsi hatalom is kívántatik; annál inkább, mert látjuk, hogy már is a kedélyek ott akként vannak disharmoniába hozva, hogy ép azok, kik az intelligentiához tartoznak — én ismerem őket — és a kormánypárt tagjai, és a, kik úgy ismeretesek, mint békés polgárok, a kávéházakban akként polemizálnak, hogy összes káruk az ország pénztárából megtéríttessék, és azt mondják, hogy képviselőjük igen keveset kért az országtól; holott én akkor mindjárt azzal álltam elő, hogy én a veszélyt nem akarom nagyítani, hanem annak legkisebb mértékét veszem, melyről biztos vagyok, hogy csakugyan akként áll. Mondom, ily körülmények köztt a t. kormány érdekében lesz, hogy ha egy oly erkölcsi testülettel lesz körülvéve, mely a dolgokat előre megvizsgálja és úgy fog intézkedni a segély alkalmazásánál, hogy azokat is, kik gyarlóság-