Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-89
89. országos ülés márezhiä 18. 1870. 253 lehetővé, a hol a község és az érdekeitek ugyanannyit áldoznak e fontos ezélra. Azért szólalok fel tehát, hogy komolyan kérdezzem a minister úrtól, miért hagyta figyelmen kivül az említett enquéte-j avaslatok egyik legfontosabb részét? Midőn az egyedül hivatott szakközegek és testületek, mint például a budapesti iparkamara, az országos ipar-egyesület igen hosszas tanulmányozás és tanácskozások után, és épen a t. minister ur saját szakközegeinek hozzájárulásával egy tüzetes munkálatot készítenek, akkor azt méltóztatik mondani, hogy az egy anonym szakbizottság által felülbirálat alá vétetett és ennek eredménye az, hogy épen a legfontosabb kérdés mellőzve van ; mig másfelől a theoretikus túlbuzgalom oly sajátságos virágokat produkál, a mely felfogásom szerint ezen fontos ügyet inkább veszélyezteti, mint akár az ignorántia, akár az indolentia. Bátor vagyok e részben a t. minister urat a jelentésnek 168-dik lapjára figyelmeztetni, hol a tüllgyártás, a csipkekendők és függönyök készítésére is ki van terjesztve a minister ur gondozása akkor, midőn az ipartanoncz-iskolák országos szervezésének mikénti megindításáról egy szóval sem tétetik említés. így a háziiparról a jelentés 169-dik lapján az mondatik, hogy azért szükséges ennek rendszeres fejlesztése, hogy majdan a gyártelepek „sikeresebben foghassák művelés alá a világipar összes ágainak egész mezejét." No mikor látjuk azt, hogy a tisztelt minister ur speciális hivatalos szakértői igy fogják fel a kérdés gyakorlati horderejét, akkor mégis szükséges kérdezni, hogy mi oka van a t. minister urnak például az országos iparegyesületet mellőzni, mely több mint 25 év óta áll fenn, s mely első sorban van hivatva gyakorlati javaslatokkal és tanácscsal szolgálni, oly esetekben, midőn az iparérdekek felkarolására a t. ház, a mint örömmel constatálom, pénzügyi áldozatokat hozni hajlandó. Az iparszakoktatással kapcsolatos a budapesti iparmúzeum ügye is. Én szerencsés voltam a múlt évi budgettárgyalás alkalmával a minister ur figyelmét ennek szervezésére, s illetőleg hasznosítására felhivai. A t. minister ur szíves volt ezen szervezetet létesíteni és a tisztelt háznak az ideiglenes szabályzatot bemutatni. Minthogy a szabályzat ideiglenes, nem szólok hozzá, mert azt majd a gyakorlat legjobban fogja fejleszteni. Hanem jönnek a kinevezések a felügyelő tanácsba és mindenki azt hihette, hogy azok a szakközegek, melyek ezen intézet létesítéséhez leginkább hozzájárultak, a melyek az eszmét legelőször megpendítették és a legjobban értenek az intézet gyakorlati hasznosításához, legalább egy vagy két képviselő által bele fognak vonatni a kezelésbe már csak azért is, hogy felköltsék legszé[ lesebb körben az iparosok érdeklődését. És mikép | járt el a minister ur, még pedig vagy a viszonyok kellő ismerete nélkül, avagy igen sajátságos hivatalos informátió alapján? Habár ő nagyon szereti kikeresni a szakértőket, mert hiszen meghívta például a kis-újszállási polgármestert az iparmúzeum felügyelő tanácsába, de nem nevezett ki sem a budapesti iparkamara, mondom ipar- és nem kereskedelmi kamara, sem pedig az országos iparegyesület azon tagjai közül egyet sem a felügyelő tanácsba, a kik az iparosság bizalmát birván, leginkább hozzájárultak ahoz, hogy ezen nagy költséggel létesített intézet gyakorlatilag hasznosittassék. [Helyeslés halfelöl.) Én eddig minden téren találkoztam a t. minister ur jóakaratával és bizonyos finom tapintatával; de mégis úgy látszik kissé elfogult azon testületek avagy szakértő egyének irányában, a kik nem minden téren, társadalmi avagy politikai működésüknél fogva kedvesek a kormányra nézve. {Ellenmondás jobb/elöl.) Azt hiszem, hogy ezt meg kell különböztetni, és tekintet nélkül arra, vajjoa valamely szaktestület egyik- vagy másik gazdasági, vám- és kereskedelmi politikai kérdésben ilyen vagy olyan határozatot hozott, ilyen vagy olyan kérvényt adott be a házhoz, az igazi szakértelmet keresni kell nemcsak Kisújszálláson, hanem ott is, a hol megvan az akarat és a hivatás a fontosabb ipari kérdésekben való közreműködéshez. Az igen tisztelt minister ur tapasztalhatta azt, hogy épen azok, kik önzetlenül fáradoznak ezen a téren, nem ostromolják a kormányt külső kitüntésekért, és szívesen hagyják hullani az ordózáport azokra, kik a komoly munkánál hiányosnak ugyan, de ott találhatók, mikor hivatalos ünnepélyeken és kiállításokon való paradirozásról van szó. Ezekre kívántam szorítkozni, s midőn örömmel megszavazom e tételt, arra kérem a tisztelt minister urat, méltóztassék a tanoncz-ipariskolák országos szervezésének mikénti megindítására vonatkozó jelentését is a t. ház elé a kellő időben beterjeszteni. [Helyeslés a baloldalon.) Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi minister: Az előttem szólt t. képviselő urnak kénytelen vagyok azt válaszolni, hogy én a tanoneztanitást mindenkor figyelembe^ vettem. Az iparmúzeum szervezése csak ideiglenes és maga az a bizottság is, a mely össze van állítva szintén csak ideiglenes, s hogy szakemberekből áll azonnal meggyőződhetnek, ha a bizottság tagjainak névsorát áttekinteni méltóztatnak. Megengedem, hogy egyik vagy másik kimaradt azok közül, a kiket megkellett volna hívni, és ha ilyenekre a t. képviselő ur privátim figyelmeztetett volna, ezen a bajon segítettem volna, valamint hogy most utólagosan is kész vagyok segíteni. (Helyeslés.)
