Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-89
márczius IS. 1879. 248 89. orszsgos ülés iskolák, melyek, mint tegnap kifejeztetett, a középtanodák egy nemét képezik. Mindenekelőtt Összhangzásba kell hozni ez iskolákat, a fölöslegeseket megszüntetni, a többit, egyiket is másikat pedig átidomítani. Ha a javaslat, mely már több izben a képviselőház előtt feküdt törvénynyé canonizáltatnék, mielőtt ezen kérdések tisztába hozatnak, ez a tanügynek nagy kárára volna. Egyébiránt e törvényjavaslatnak van egy része, mely a felügyeletről szól és ezt én magam is szükségesnek tartom, hogy törvénynyé váljék, de ezt a kellő óvatossággal kell megtenni. E kérdésben az értekezleteket és tárgyalásokat megindítottam, és mihelyt azon helyzetben leszek, hogy a felügyeletről törvényjavaslatot előterjeszthessek, meg fogom azt tenni. Molnár Aladár: Részemről is kénytelen vagyok a középtanodák törvénynyel rendezését sürgetni, még pedig nemcsak azért, mert e nélkül középtanodai oktatásunk a kellő színvonalra nem emelhető, hanem azért is, mert e tekintetben oly állapotok vaunak, s oly intézkedések tétettek, melyek már-már tarthatatlanok, s naponként csak nagyobb bajokat és bonyodalmakat okoznak. A t. minister ur azt mondja, hogy ha azon törvényjavaslat, mely már a ház előtt feküdt, elfogadtatnék és törvénynyé válnék, az nem volna végrehajtható, s nagy pénzösszeg kellene hozzá, mit az ország most megadni nem képes. De hiszen azon törvényjavaslatot a t. minister ur terjesztette elő, és én sértésnek tekinteném a minister úrra nézve, ha feltenném róla, hogy nem gondolta meg akkor, mit terjeszt elő. {Helyeslés a balon és szélső balon.) En azt hiszem, megfontolta akkor, mit tesz, és mert még egy évvel ezelőtt sem látszott előtte e javaslat kivihetetlennek, sőt azt nagyon szükségesnek tartotta, s azt nem csak elfogadta, hanem a mellett küzdött: nagyon szeretném, ha felvilágosítana aziránt, hogy viszonyainkban azon idő óta miféle gyökeres változások állottak be, melyek őt arra bírták, hogy egy év múlva ugyanazt a javaslatot helytelennek, végrehajthatatlannak mondja? (Közbeszólások balfelöl: Halljuk!) Egyet tudok, a mi azóta ő előtte is constatálva van. Midőn ő a főtanodai jogi oktatáson javítani akart, s erre enquétet hivott össze, abban egyre nézve, a felszólalók mindegyike egyetértett arra nézve, hogy az egyetemi oktatás reformjának egyik legfőbb akadálya a középtanodai oktatás hiányossága, tehát legsürgősebb volna a főtanodai oktatás érdekében magát a középtanodai oktatást reformálni és rendezni, (Igaz! Ugy van! baljelöl) Talán ezen tapasztalat vezette a minister urat arra, hogy a középtanodai oktatást nem kell, vagy nem lehet törvénynyel rendezni? Azután vannak még egyéb tapasztalatok is. Én hivatkozom a t. ház azon tagjaira, a kiknek gyermekeik vannak. Merem állítani, hogy középtanodai oktatásunk oly állapotban van, hogy a mely szülőnek módjában áll gyermekét vagy Bécsbe, vagy valamely külföldi gymnasiumba küldeni, siet ezt megtenni; mert hazai középtanodáinkban kellő kiképzést nem nyerhet, s azon ifjaknál, kik a külföldre kivitetnek azt tapasztalják, hogy a melyik növendék nálunk a gymnasium 6. és 7-ik osztályát végezte, azt ott künn alig akarják bevenni az 5-ik osztályba, annyival alantabb áll hazai középtanodai oktatásunk, a külföldi hasonló oktatásnál. Talán ezen tapasztalás teszi a t. minister ur előtt a középtanodai oktatásnak törvénynyel rendezését? De menjünk tovább. A t. minister ur rendeletileg csak azon tanintézetek felett intézkedhetik, melyek közvetlen az ő kormányzata alatt állanak, milyenek p. o. a budgetbe bevett állami intézetek, az ő kezelése alatt levő alapítványokból fenntartott intézetek, a szerzetesek vezetésére bizott tanodák, s bizonyos mértékben a városok közép iskolái; de p. o. a protestáns és görögkeleti felekezetűek autonóm iskolái felett nem rendelkezhetik, sőt törvény hiányában a mai szükségnek megfelelős állami felügyeletét sem gyakorolhatja irányukba. A t. minister urnak talán nincsen, — engedelmet kérek — kellő erélye, vagy elszántsága arra, hogy ezen ügyet törvénynyel rendezze; de azon bátorságot meg vette magának, hogy fennálló törvény és törvényes gyakorlat ellenére rendeletekkel nyúlt bele a felekezetek autonóm iskolai ügyeibe úgy, hogy az által azok jogkörét sértse. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hogy ez nem egyéni nézetem, e tekintetben hivatkozom az egyházkerületi gyűlések határozataira és az egyházi kerületekkel napról-napra felmerülő coliisiókra. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső balon.) Mindez factum. Es mivel törvényes alap nélkül kísérli meg intézkedni, még mikor jót akar, sem bir eredményre jutni. Talán ez is azt bizonyítja, hogy nem szükséges törvénynyel rendezni a középiskolai oktatást ? Van még sok más tapasztalásom is, de azokról most nem akarok szólani, csak egy pár tényt kívánok, nem annyira minister urnak, a ki tudhatja azokat, hanem inkább a tisztelt háznak figyelmébe ajánlani, azon sajátságos iránynál fogva, a mely a közoktatási politikában a legutóbbi évek alatt a szabadelvű párt támogatása mellett inauguráltatott, például Baján a gynmasiumot, melyet Eötvös b. a városiul áttvett, most a tiszt, minister ur átadta a cistercita rendnek. Nem az ellen van kifogásom, hogy a cistercita rendnek adatott, mert az derék tanitórend; hanem méltóztassék visszaemlékezni, hogy több éven át sürgettem a felvidéken megszüntetett
