Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-89

88. országos lilén új: a vallásszabadság és polgári házasság kér­dése. Én azt hiszem, hogy ezen kérdés olyan régi, a minő régi a jogállam eszméje, mert azóta folyik állam és egyház, tudás és hit, gon­dolat és érzelem köztti harcz. [Igaz! Ugy van! a szélsőbal felöl.) Irányi Dániel t. barátom határozati javaslata ellen e házban 3 magas állású és magas mű­veltségű férfiú vállalkozott, a ki a határozati javaslat elfogadását ellenezte. Nekem az a meggyőződésem, hogy ha valaki képviselővé válik, helyesen cselekszik, ha azon összeköttetéseket, azon különleges álláspontokat és talán azon előítéleteket, a melyek különben előbbi polgári, vagy bármi más hivatásával és foglalkozásával könnyen együtt járnak, a házon kivül hagyja. {Élénk helyeslés a szélsőbal felöl.) De t. ház, ha ezt valaki nem teszi, nem tesz egyebet, mint hogy emberi gyöngeségbe esett, azt tehát, hogy Poór Antal t. képviselő nr beszélt a határozati javaslat ellen, én utoljára is nem óhajtottam, hogy az e házban történjék, de nem csodálom; hanem azt, hogy Magyarország két ministere is állást foglaljon az államhatalom tekintélye és jogköre kiszélesbítése ellen, állást foglaljon a polgári házasság és felekezeti egyen­jogúság ellen, állást foglaljon ezen harczban az állain ellen, a melyre nézve az egész világ és minden tudós tisztában van magával, hogy ebben előbb-utóbb, vagy az állam, vagy az egyház győz, ennélfogva a másiknak legyőzetnie kell: hogy ez történt, azt sajnálom és azon csodál­kozom. De, hogy minő egyöntetűség és ennélfogva minő imponáló erő, de miuő hit és bizalom ke­letkezett és keletkezhetett a tegnap történt nyi­latkozat folytán, azt nekem legjobban látszik illustrálni az, hogy mikor Poór Antal képviselő ur azon conclusiora jutott, hogy ő azért nem kívánja a határozati javaslat elfogadását, mert az úgy is felesleges^ mert nálunk a lehető leg­nagyobb vallásszabadság van, még sokkal nagyobb — úgymond, — mint Amerikában: addig a t. vallás- és közoktatásügyminister ur szórói-szóra azt mondja, hogy e javaslatnak el­fogadása igen veszélyes lenne, mert ez nálunk a társadalmi rendnek összeomlását eredményezné. E két szélsőség közt áll a t. igazságügyminister ur, aki azt mondta, hogy nem lehetetlen, kívá­natos, és meg is fog történni, hanem minthogy nálunk különféle kánonjogok divatoznak az or­szágban, igen nehéz a keresztülvitel. Nekem az olyan ügy iránt, melynek védése körül a leg­nagyobb szélsőségekkel találkozom, úgy, hogy mig egyik azt mondja, nem kell, mert meg van, a másik azt mondja, tökéletesen lehetetlen, és ha meg fog történni, össze fog omlani a társa­nircüins 18.1879. «£§& dalmi rend, mondom, ily ügy iránt, melyet ily homlokegyenest ellenkező érvekkel lehet védeni, valami nagy bizalommal nem lehetek. De nem lehet nagy bizalmam azon emberek őszinteségé­ben és, ha szabad e szóval élnem, jó hiszemü­ségében sem, akik ilyen ellentétes nyilatkozatok­kal védelmezik a magok álláspontját. {Helyeslés a szélső balon.) Poór t. képviselőtársam beszéde elején mind­járt attól féí, hogy ha a vallásszabadság és pol­gári szabadság r behozatik , a közerkölcsiség sülyedni fog. Én nem tudom, honnan meríti a t. képviselő ur aggodalmait, de meg vagyok győződve, hogy nem fogja senki tagadni, hogy a közerkölcsiségnek csakis előnyére válhatik a házasságok megkötésének könnyítése és a házas­ságkötésnek egy általános állami törvény alap­jára fektetése. Mert az, hogy a házasság könnyű megkötése elé akadályokat gördítenek, mely aka­dályok fösúlya a coelibatusban culminál, hogy ezen és hasonló intézkedések a közerkölcsiségnek előnyére nem válnak, {Elénk helyeslés a szélső balról) azt nemcsak mi mondjuk, hanem a t. kép­viselő ur és az egyházi rend bármely tagja sem fogja kétségbe vonhatni. Nem hiszi a t. képviselő ur, hogy a magyar nép a vallásszabadság és pol­gári házasság behozatalára meg volna érve, és ugyanazon beszédében azt mondja, hogy nálunk a legnagyobb vallásszabadság dívik, és hogy épen a magyarok voltak azok, kik régtől fogva a vallási türelmesség mintaképei voltak. Hogyan lehet azt mondani, hogy a magyarok par excellenee türel­mesek, és még sincsenek megérve a vallásszabad­ság behozatalára ? Ez annyit tesz, mint hogy türel­mesek az egyes fennálló felekezetek iránt, de ha egy új felekezet keletkeznék, az iránt, vagy azok iránt, kik a jelenleg fennálló felekezetek egyikéhez sem tartoznak, nem türelmesek. Ez előttem úgy tűnik fel, mint helytelen okoskodás. Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy ha­tárai vannak a vallásszabadságnak. Én előttem nincsenek. Hogy ha azon elvet állítja fel az ember és keresztül viszi, mely előttem lebeg: szabad egyház szabad államban, hogy ha az állam dol­gaiba az egyház, az egyházéiba az állam nem avat­kozik, hogy ha az állam jogkörét nem fogják keresztül törni az egyház speciális, az államétól excentricus tendentiái, akkor a határ meg van vonva, és én azt hiszem, illetékességi kérdések aztán soha fel nem merülnek. A t. képviselő nr Amerikára hivatkozott s azt kívánta nekünk be­bizonyítani, hogy Amerikában az állam az egyes felekezeteket protegálja, s erre példákat idézett. Azt mondta, hogy az egyházak mellett nem sza bad dévajságokat véghez vinni. Vasárnap nem szabad dolgozni és egyáltalában tiltva vannak oly tények, melyek az isteni tiszteletet zavarják. Ezt nagyon természetesnek találom. Az amerikai

Next

/
Thumbnails
Contents