Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-88

%88. országos ülés márezius 17. 1879. svéd királyhoz követül Benderbe utazott, Bessarabia térségein még, — a mint naplójában följegy zé — magyar községeket talált. Hol vannak ma ezen magyar községek? Elfújta őket a szél, elnyelte, eltemette a muszkaság árja? Oda van a bessarábiai magyarság Neszter-Fejérvárnak —• ma Ackermannak hívják — egykor magyar telepektől lakott környékén immár régen más népfajok csoportjai tanyáznak, az egykori magyar lakók maradványainak nyomuk sincs. így járunk maholnap a Moldva-Oláhországba telepedett véreinkkel és az oda folytonosan özönlő székelysegge] is. Ez a kérdés azonban többször fölém üttetett már e házban. Erre tehát nem reflectálok, hanem egy másik rokon-kérdésre akarom a t. ház figyelmét felhívni. (Halljuk!) A Horvátországgal kötött kiegyezésnek egyik sarkalatos hibája, hogy a hazánk délnyugoti részeit képező úgynevezett —- de lu'storiaellenesen úgynevezett — szlavóniai megyéket odadobtuk kegyelemre Horvátországnak. Pedig ott sok magyar lakik, még a török idők előtti ottani ősmagyar lakosság régi maradványa. Továbbá hasonló eset, mint a minő a Székelyföld túlnépessége folytán a Moldovába való kivándorlásra nézve a keleten fennáll: hasonló eset — mondom — létezik Dráván túl is. Bejártam Pozsega és Verőcze vidékét. Szemmel látott és tapasztalt dolgokat mondhatok; sőt szlavóniai képviselőtársaink, pl. Mihajlovics is, — sajnálom, hogy nincs épen jelen — megerősítené az általam mondottakat, és azokat, a miket még mondani fogok. Tudjuk, hogy több ottani község pl. Rétfalu, Kórogy, Szent-István, Szent-László, Tordincze nagyobb részben megtartották még magyarságukat, mert lakosaik reformátusok, és a dunamelléki superintendens lehető gonddal van arra, hogy ott magyar iskolák létezzenek. A zágrábi tartományi kormány azonban a sziavon megyékben minden áron oda törekszik, hogy ugy a ráczokat, mint a magyarokat elhorvátosítsa. Elhorvátosítást folytat a létező magyar községek ellenében és különösen azon számos kivándorlottaknál, a kik letelepedtek és folyvást letelepednek Terezovácz, Daruvár, Pakracz, Lipik és más környékeken le, egész G-radiskáig. Magam tehetek bizonyságot arról, hogy ezen községekben, s a vidékükön fekvő falvakban, hol 5—6, hol 8—10, több-kevesebb magyar család van szétszórtan letelepedve, különösen a szomszédos Somogy és Baranya megyékből, átköltözvén ezen megyék túlnépesedése folytán. De az 1863— 1864-ik évi ínséges években még távolabbról is vándoroltak ki Szlavóniába, számos magyar családok ; úgymint még a Dunántúl legbelsejéből: a Rábaközből, Győr és Veszprém megyékből is akadtam ott magyar telepítvényesekre, kiknek gyermekei már csak törve beszélik, vagy épen nem beszélik a magyar nyelvet, mert a magyar iskolák felállítása ellen — a hol egyes uradalmak ilyeneket felállítani akarnának is •— a horvát kormány gátakat, akadályokat gördít, sőt azon néhány református iskolában is, melyek a Dunamelléki superintendentia érdeméből már fennállanak, igyekszik a horvát nyelvet behozni, s ezzel azon községek elöljáróságait folyvást zaklatja. Már engedelmet kérek, de minálunk, t. i. a szorosabb értelemben vett Magyarországban, a Muraközben és Somogy megye Drávamenti horvát helységeiben, pl. Zákányon, Babócsán, Berzenczén stb. a horvát nyelvű népiskolák mindenütt szabadon létezhetnek, melyekben a horvát nyelv szabadon tanittathatik is, nem is akarja senki korlátozni. Azonban teljes joggal kívánhatunk hasonló viszonosságot mi is Szlavóniában lakó magj^ar honfitársaink irányában, a horvát kormány részéről; hogy ugyanis ott a magyar iskolák fennállásának és újak létesítésének semminemű gát ne vettessék. Miután pedig Horvátország e részben a zágrábi tartományi kormány által intézkedik, s a magyar vallás- és közoktatási minister urnak ott közvetlen rendelkezési hatásköre nincs, tehát csak felhívom e körülményre a t. minister ur becses figyelmét, s arra vagyok bátor őt kérni, hogy a dunamelléki ref. 'superintendens és a pécsi püspök utjain, akinek megyéje, a mint tudom, a szlavóniai megyékre is kiterjed, méltóztassék adatokat szerezni az ott levő magyarokról, hogy aztán ezekhez képest, a horvát kormány utján lehessen intézkedést tenni az iránt, miszerint a viszonosság a Szlavóniába telepedett és telepedő magyar testvérekre fenntartassék. Mert ha nálunk Muraközben, Somogyban és Zalában horvátnyelvű iskolák létezhetnek, miért ne létezhetnének viszont Szlavónia magyarlakta vidékein magyar iskolák is. Ezt szlavóniai 30—40,000-re menő véreink fennmaradásának érdeke niegkivánja. (Helyeslés.) B. Mednyánszky Árpád: T. ház! Az idő elohaladottságánál fogva azon kérést vagyok bátor intézni, hogy holnap mondhatnám el beszédemet. Elnök: Mindenekelőtt kérem a t. házat, méltóztassanak meghallgatni a jegyzőkönyvi kivonatot, a mely arról szól, hogy a két ház által elfogadott törvényjavaslat 8 Felsége elé terjesztessék. Antal Gyula jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: T. ház! Bármennyire óhajtottam volna a tárgyalás befejezését, de még többen vannak szólásra felírva s így azt ma be nem fejezhetjük. (Fdkiáltások: Folytassuk! EllenmonI dások balfelöl.) Bocsánatot kérek, midőn három-