Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-88

88. országos ülés márezins 17. 1879. £09 egyházi viszonyokat rendező törvény meg­alkotásánál nekünk előbb az ország politikai és társadalmi állapotaira is reflectálnunk kell. Azt az állapotot pl. kívánatosnak talán még ő sem fogja tartani, a mely Amerikában létezik, hogy minden külföldi kalandor praedieálhassa az utcza­szegleteken egy-egy új vallás dogmáit és ennek alapján új egyházat alapíthasson. Kérdem tőle, vájjon az ily viszonyok a magyar társadalom­nak, mely annyi nemzetiségekre van szakadva, a mely annyi centrifugális erővel bir, megerősö­désére vezetnének-e, és nem inkább nemzeti létünk veszélyeztetésére. Nem akarok arra reflectálni, a mit a mulí országgyűlésen is érintettem, hogy ha nem is törvényben, de tényleg a vallásszabadság igenis létezik nálunk, hol mindenki a maga meggyőző­dése, a maga kedve szerint imádhatja istenét, hogy de faeto a vallásszabadságnak oly mérve létezik nálunk, mint Európa bármely országában. Gyakran hivatkoznak a külföldre, a mely, — mivel mi nem sietünk a vallásszabadságnak formaszerinti keresztülvitelével, — minket ezért megbélyegez. Én e tekintetben más nézeten vagyok. A külföldi emberek, a kik ide jőnek, nem egy-két napra, s nem azért, hogy Magyar­országról carricaturákat Írjanak, hanem hosszabb időre üzleti vagy más czélból, valamennyien a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak vallási- és egyházi viszonyainkról; valamennyien elismerik, hogy alig van ország Európában, a hol a val­lásszabadság és vallási türelem oly mély gyö­keret vert volna, mint épen nálunk. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Epén azért, miért késnek?) A kormánynak komoly szándéka vau nem­csak foglalkozni e kérdésekkel, hanem kellő idő­ben javaslatokat is szándékozik a ház elé ter­jeszteni; addig kérem a t. házat, méltóztassék türelemmel lenni, és ezúttal ne méltóztassék Irányi képviselő ur javaslatát elfogadni. (Helyes­lés a jobboldalon.) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Azokhoz, a miket az előttem szólott tiszttársam elmondott, részemről is csatlakozom. Kevés hozzátenni valóm van. A polgári házasság kérdése, mint a családi élet egyik legfontosabb problémája, előbb-utóbb nálunk is megoldandó. I)e méltóztassék tekin­tetbe venni, hogy úgy, a mint most vagyunk, midőn minden vallásfelekezetnek külön anyagi házassági joga van: a római-katholikusoknak, és görög szertartású katholikusokuak a canonjog, az orthodox hitüeknek, vagy görög-keletieknek saját egyházuk eanonjogai, a protestánsoknak a József-pátens Magyarországon, Erdélyben ismét saját canoniogaik, úgyszintén az izraelitákra nézve ismét más és más törvények és szabályok az irányadók, még pedig irányadók magára az KÉPVH. NAI'LÓ. 1878—81. IV. KÖTET. i anyagi jogra; p. o. az akadályokra nézve, me­lyek a házasságra már bontó és ismét már csak tiltó hatással vannak: mondom, arra, hogy itt polgári házasságról bármely értelemben is lehes­sen szó, mindezen elveket és szabályokat körül­ményesen megállapítani és szabályozni feltétlenül szükséges. Egyike ez a legfőbb kérdéseknek, mely az összes családi élettel a legszorosabb összefüggésben áll. (ügy van! a jobboldalon.) És ennélfogva ezt csak érett megfontolással lehet megoldani. Mellőzvén most mindazon nehézsége­ket, melyek az érintett bizottság kebelében is felmerültek a végrehajtásnak föltételeire nézve: e kérdés a legszorosabb összefüggésben áll, — mondom, — a családi élettel és azért, a lehető legczélszerübb megoldását fogja lelni az összes családi jog szervezésével és szabályozásával. Ezzel foglalkozunk; ki van adva a munkálat és folyamatban van, s reménylem, nem fog hosszú ideig tartani, hogy miután szándékom sohasem volt, s elődeimnek sem volt, a polgári törvény­könyv összeségét egyszerre, hanem a mint elké­szülnek, annak főbb részeit egyenkint terjeszteni a ház elé, reménylem, mondom, hogy e munkálat nem hosszú idő múlva annyira készen lesz, hogy befejezettnek és a tárgyalásra megérettnek tekin­tethessék. Mindezeknél fogva csatlakozom t miuister­társam azon nézetéhez, hogy a t. ház, tekintve viszonyainkat és helyzetünket, Irányi képviselő urnak határozati javaslatát mellőzni méltóztassék. (Helyeslés jobhfelöl.) Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk!) Bátor leszek a szőnyegen levő költségvetéssel szemben egy más irányú indítványt terjeszteni a t. ház elé. Mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg a t. ház, hogy néhány rövid észrevétellel indokol­jam, miért járulok én is Irányi Dániel t. bará­tom határozati javaslatához. Kettőt kivan t. barátom: hogy a vallásszabadság törvénybe igtattassék és a polgári házasság intézménye Magyarországon is behozassék. Nem szólok most az elsőről, de a másodikról, t. i. a polgári házas­ság intézményéről, a melyről Poór t. képviselő­társam oly nagy borzadálylyal nyilatkozott. Vele szemben kénytelen vagyok ellenkezőleg kinyilat­koztatni : hogy épen, mert rendkívül fontos ezen kérdés és épen mert igaz, a mit Pauler minister ur mondott, hogy ezen kérdés szoros kapcsolat­ban van az egész családi élettel, épen azért rendkívül sürgős, bog}* ezen intézmény minél előbb behozassék. Mert épen be nem hozása az, a mi annyi zavart okoz a családi életben. Ne feledjék, hogy ez nem oly kérdés, melyre nézve I Magyarország isoláltan járhatna el; ez oly intéz­mény, mely egész Európában be van hozva, mely ott immár gyökeret vert. A magyar ember nem hegy, mely nem 27

Next

/
Thumbnails
Contents